Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-04 / 44. szám
Tizenegyedik évfolyam. 44. szám. Pápa, 1900. november 4. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség li ez Kis József felelős szerkesztő czímére küldendők. Az egyház és iskola koréból. Â dunántúli cv. rét. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési diiak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János fómunkatárs ozimére küldendők. A reformátió emlékünnepén. i. Imádság. Örök világosság kútfeje, jó Atyánk! Felbuzdult lélekkel, kifogyhatatlan jóságodat mélyen érző szívvel borulunk elődbe szent trónod zsámolyánál, hol sok ezer napok keringenek rendre, fénysugárral árasztva el a neked szolgáló tiszta lelkeket. Hálával vesszük ajkainkra a te szent nevedet, hogy ma is elűzted tőlünk az éjszaka félelmetes sötétségét és napod világát ránk derítvén, munkát, tevékenységet költöttéi fel a külső természeti világban. Te őrködtél felettünk az elmúlt éjszakában, hogy csendes, üdítő álmunkból megújult erőben ébredjünk fel és alkalmatosak lehessünk a ránk váró feladatok elvégezésére. De a mai nap nemcsak természeti napodat láttatja mi velünk, áldott Istenünk ! Ma egy magasabb, a lelki világ vonja magára minden figyelmünket, melyet azonképen beragyogtál a világosság tündöklő sugaraival, hogy járjunk világosságban, mint a világosság fiaihoz illik. Mert te meggyujtottad előttünk az evangyéliom világító szövétnekét, hogy annak tiszta lobogása mellett megismerjünk téged, tökéletes tiszta szentséget, megismerjük magunkat, mint a te képedre teremtett, de sokszor a bűn útain tévedező halandókat és tudjuk, lássuk és értsük kötelességeinket. Megkülönböztettél, kiemeltél te minket, áldott jó Istenünk! evangyéliornod szent tüze / által az összes teremtettségből. Es midőn az ember égi származású eme legszentebb kincsét a földiesség fertőjébe tapodta; midőn gyarló emberi tudomány elegyítő meg amaz isteni lámpa tiszta olaját; midőn bűnös kezek eltakarák szemeink elől a fényt, melyben mint hajdan a tűzoszlopban te magad jártál a te néped előtt; midőn már-már véglobbanást vetett amaz égi szövőinek : te megmentéd azt minekünk s megújított vallásunkkal újjá szülted e viselt világot. Ennek a megújúlásnak szentelünk ma emlékünnepet, jó Atyánk, Istenünk ! Felkeresi lelkünk a kegyeletes emlékezés szelid fénye mellett azokat a beroskadt sírokat, melyeknek most oly csendes és szétporlott lakói egykor oly bátor, sőt vakmerő eszközei voltak a te szent akaratodnak, hogy világosságot követeiének, mikor ezeréves sötét éjfél ülte meg szellemünk égboltját, ébredésre hívták a régóta alvó szellemet, isteni jogokról, szabadságról beszéltek a szolgaságba sülyedt, a lelki rabságban sinlődő embernek és szabad lesz a gondolat, szabad lesz az érzelem, szabad lesz a hit. Életre kelnek ma ők, kik az egész világ fegyverére támaszkodó, a nemzetek tudatában isteni hatalommá nőtt óriást meg merték támadni puszta kézzel, egymagokra hagyatva, csupán az ige fegyverével, egyedül az igazság erejével és látjuk, amint ama megvetett lényeket mind hatalmasabbakká növeli az igazság ereje és szemléljük és bámuljuk és csodáljuk, miként győz az ige reszkető kezükben s mindezekben a te kezeid munkáit ismerjük meg, nagy Isten! ki megerősítvén szolgáidnak erőtelenségét, ’ újjá teremted általuk a lélek világát. / Oh, de mennyi megpróbáltatáson és szenvedésen vitted át azután a te megújított anyaszentegybázadat, irgalmas Isten ! Bizony támasztottál ide alant jeleket, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. Bizony sok könnyhullatások és nagy siralomnak jajjai jelölik útját a világosságnak és 44
