Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-28 / 43. szám
707 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 708 hatóságnál azonnal jelentsék fel; ha a kivándorlásra ösztönző' iratokat, nyomtatványokat kapnak vagy másoknál látnak, azokat ne terjeszszek, hanem semmisitsék meg, vagy ami még jobb, a főszolgabírónak vagy polgármesternek szolgáltassák be. Nem kételkedem benne, hogy az igen tisztelt lelkész és tanitó urak ott, ahol szükségesnek mutatkozik, felfogják az ez ügyben reájuk háruló feladat fontosságát és hazafias érzésüktől vezéreltetve, mindent elkövetnek annak sikeres megoldására. A vallási érzelmek fejlesztése a népiskolában. (Folytatás). Voltak egyes paedagogusok, kik a vallásoktatás módszertelenségének ferdeségeit átlátták s a nép vallási közönyösségének okát a régi mederben tovább haladó vallásoktatásban keresték. Fáradozásuk azonban máig eredménytelen. Voltak olyanok is, kik a vallásoktatást kiakarták az iskolából küszöbölni; de a legújabb időkig nem találkozott senki, a ki a vallásoktatás módszerének, még inkái) anyagának megváltoztatását paedagogiai szempontból világította és sürgette volna. Igaz, hogy minden, a mi a vallásoktatással egybe függ, sok discretiot kiván. Az is igaz, bőgj minden más tantárgynál könnyebb az uj irányok megkisérlése, mint a vallásoktatásnál. Dacára ezeknek a nehézségeknek, a reformálásra vonatkozólag mégis kísérletet kell tennünk. E kísérletek megkezdésének a tizenkettedik órája már a nyakunkon van. A vallás kérdése reánk nézve a szó szoros értelmében nemzetünk jövőjének kérdése. Forrásokat kell felkeresnünk, a melyekből az elharapódzott közönyösség, az ifjúság erkölcstelensége ellen munkálkodhatunk, a melyekből a valláserkölcsi fejlődés számára táplálóbb és a természetnek megfelelőbb táplálékot nyújthatunk, mint a milyenben eddig részesítették gyermekeinket. Az egyház eddig semmit nem tett arra nézve, hogy a vallásoktatást a gyermeki természethez átalakítsa. Adná Isten, hogy most, mikor a paedagogia a reformálást megkezdi, még későn ne lenne ! A paedagógia azt keresi első sorban : mi volna a legalkalmasabb anyag a Vallási érzelmek felébresztésére? Ha ezt megtalálta, következik a második kérdés : mikéj> kell az egyes osztályok között felosztani ez anyagot, hogy a gyermek szellemi fejlettségének megfeleljen ? Magának az anyagnak megválasztásánál ki van zárva mindaz, a mit a gyermek még meg nem érthet s a mit csak nagy erőfeszitéssel, fáradsággal, erőszakkal lehet a lélekbe belej)rése!lni. Annak az anyagnak ad elsőséget, mely a gyermek fejlődni kezdő vallási érzelmeinek, gondolkozásmódjának megfelel, a mi nem a lélek megterhelésére, hanem fejlesztésére, a kedély és az akarat nemesbítésére szolgál. Azokat a teleológiai, methodikai és didaktikai szabályokat, a melyek más tantárgyaknál helyeseknek, jóknak bizonyultak, itt is alkalmazni akarja. Arra törekedik, hogy a szabályok mindenek felett e tárgynál alkalmaztassanak a legjobban! Igen, mert a nevelőoktatás az ember értékét az egyén erkölcsisége szerint mérlegeli. Az erkölesiség fejlődésének pedig a jól vezetett vallásoktatás egyik hatalmas oszlopa. A protestáns iskola vallásoktatásának legelsőbb rendű s legfőbb anyagát a bibliai elbeszélések teszik. Ezeknek az a feladatuk, hogy a valláserkölcsi fejlődésben közremunkáljanak. Ennek az anyagnak a kiválasztása, beosztása a mi tantervűnkben lényegesen különbözik az eddig alkalmazottak és megszokottaktól. Az első három év csupán előkészítés a vallástani tananyag megértésére. Ezekben az osztályokban egyéb tantárgyak tananyaga is csupán a szülőföld, a haza talaján mozog Itt szívja magába előbb a gyermek a szellemi táplálékot, mielőtt tekintetét a távollevőkre irányítaná. A gyermekek az egyház ünnepei alkalmával, a részökre rendezett külön istenitiszteleten megismerkednek Idvezitőnk életével. Az itt feldolgozott anyag a gyermekek épülésére, de nem tanulásra van szánva. A fődolog, hogy bennök a keresztyéni érzület ápoltassák, fejlesztessék. A bibliai történeteknek az I. osztályban való tanítását veszedelmes dolognak tartjuk, mert ennek a tanításnak a következménye szükségkép nem lehet más, mint a gyermeki értelem és kedély elsatnyulása, elrontása, tönkretétele. Különben is a bibliai történeteknek ily korai alkalmazása nem egyébb egy nagy paedagogiai tévedésnél, melynek a következményeit sinylik gyermekeink. Volt idő s nem is oly régen, mikor a népiskola alsó osztályában a bibliai történetről szó se volt. A bibliai történelem legnagyobb hívei is beismerik, milyen nehéz a gyermeket megszokott világából kiragadni s más idők, más szokások és életkörülmények, törvények stb. közé helyezni. Mindennek dacára a hibliai történelmet már az I. osztályban elengedhetetlennek, pótolhatlannak tartják. Azok, a kik már a szopós gyermeket nem akarják a bibliai elbeszélésekkel traktálni : azok mind — istentelenek! Nincs más mód : a kicsinyeket erőnek erejével bele kell taszítani az idegen, az unsvmpathikus világba ! Azok a kísérletek, a miket a nehézségek legyőzésére tesznek, hiábavalók. A ki azt hiszi, hogy e nehézségeket elkerüli: nagyon, de nagyon csalatkozik. A bibliai történetek sem alakjuk, sem tartalmukra vonatkozólag nem alkalmasok arra, hogy az I. osztálybeli gyermekeknek tanítsuk. Tartalmukat a gyermek nem érti meg. A gyermeket egyszerre idegen világba helyezzük, idegen hangzású nevekkel gyötörjük, más szokásokat, más erkölcsöket tárunk fel előtte. Ha azt akarjuk, hogy a gyermek ezekből a történetekből valamit tanuljon, akkor ily egyszerre nem szakíthatjuk el attól a talajtól, a melyben növekedett. Mikép hatunk ily körülmények között
