Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-14 / 41. szám
685 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 686 — Igaz részvéttel vettük, és közöljük t. olvasóinkkal is az alábbi gyászjelentést : Alulírottak úgy maguk, mint az összes rokonság nevében fájdalomteljes szívvel jelentik a felejthetlen jó feleség, jó éde3 anyának, és szerető rokonnak Barakonyi Kristófné született Mezey Erzsébet ev. ref. lelkészuének hosszas szenvedés után életének 45-ik, boldog házasságának 22-ik évében f. hó 8-án történt gyászos elhunytát. A kedves halott hült tetemei f. hó 11-én délelőtt 10 órakor fognak a homokszentgyörgyi ev. ref. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Homok'.Szentgyörgy, 1900. október hó 8-án. Áldás és béke lengjen porai felett! Az elhunytnak : férje: Barakonyi Kristóf, gyermekei: Margit, Erzsiké, Kálmán, anyja: özv. Mezey Pálué anyósa: özv. Barakonyi Kristófné testvérei: Héjas Pálné, Mezey Zsuzsánna özv. Barla Józsefné, Mezey Mari, Mezey Pál, Pap Jánosné, Mezey Teréz sógorai és sógoruéi : Barakonyi Károly, Dr. Barakonyi Sándor, Barakonyi Emilia, özv. Szabó Pálné Barakonyi Vilma, Szabó Gyuláné Barakonyi Hermin, Karker Józsefné. — Idősbb gróf Pit Iffy János alapítványa. IdŐsbb gróf Pálffy János Magyarországon eddigelé példátlan nagyságú alapítványt tett a középosztály nevelésére. Mert legalább is 2,743.000 korona forgalmi értéket képvisel az. Kamatai arra fordittasanak, — mondja — hogy a magyar középosztályhoz tartozó magyar érzelmű családok .gyermekei, valláskülömbség nélkül belőle 700 koronát, illetőleg 1000 koronát tevő ösztöndíjakban részesüljenek oly célból, hogy magyar iskolákban megfelelő magasabb szakképzettséget szerezhessenek. Ezeket az ösztöndíjakat a magyar kormány pályázat utján fogja mindig a legméltóbb családok gyermekeinek adományozni. A nemes gróf egyúttal azt a kivánságot fejezi ki, hogy a Cseszte községben levő vár lehetőleg nyári üdülőhelyül tartassák fenn magyar középiskolák érdemes tanárai és növendékei számára. Ezek után arra kéri a kormányt, hogy viszszavonhatlauul tett alapítványát fogadja el és tegye meg a szükséges további intézkedéseket. Erre a hirre kétségtelenül első sorban az alapitó felé fordul az egész magyar közvélemény érdeklődése. Mert bár mágnásember s a közélet terén régóta tevékeny, mégis kevesen ösmerik a 71 -éves öreg főurat, a ki csöndes, visszavonult agglegényéletet élt mindenkor s csak titokban gyakorolt jótékonyságának, meg művészeti kedvteléseinek élt. Most is, hogy -óriási alapítványával meglepte a világot, alig lehet róla megtudni valamit. Reudszerető, majdnem a ridegségig pontos és szomorú öreg urnák ismérik, a ki hol itt él Budapesten a Szép-utca és Kossuth Lajos-utca sarkán levő palotájában, hol magyarországi uradalmain, vagy Franciaországban, a hol szintén van birtoka. Mint látható, rendkívül gazdag ember s bár nevét nem szerepeltette, a magyar művészet és jótékonyság már eddig is sokat köszönhetett neki. Pilolynak, a világhírű bajor festőnek Nero Róma égésénél cimü óriási festményét 1861-ben megvásárolta s a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Kora ifjúságától fogva szerepel a közéletben s Pozsony megyében ma is nagy szerepet játszik. 1871-től 1874-ig, gróf Esterházy István előtt Pozsouymegye főispánja volt. A főrendiház tagja s -ott is a liberális eszmék hive volt. 1895-ben résztvett az egyházpolitikai reformok érdekében tartott liberális nagy gyűlésen, s a főrendiházban a reformok mellett szavazott. 1884-ben a király valóságos titkos tanácsossá nevezte ki, 1896 ban pedig az I. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki. Fia gróf Pálffy Ferencnek, a kinek halála óta a Pálffy-család királyfalvi ágának, mely az 1751-hen elhunyt gróf Pálffy János bán és nádortól származik, férfi ágon egyetlen sarja. Egyetlen nővére, Gabriella gróf Andrássy Manó özvegye. Érdekes bizonyára annak kiszámítása, hány ösztöndíj kerül ki évente az óriási alapítványból. Csak négyszázaléknyi kamatozást is számítva a 743.000 koronányi forgalmi értékű alapítványból, minden évben száztíz 1000 koronás, vagy százötvenhét 700 koronás ősztöndij kerül ki, vagyis ennyi szegény tanuló kaphat segítséget tanulmányai folytatására . . . Örökké fog élni e nagylelkű, nemes gondolkozásu igaz magyar four neve. De biztosítva van a felől is, hogy nemes célokat szolgálni hivott vagyona nem száll nevető, méltatlan utódra, mint oly sokakkal megtörtént ez már, kiknek nem csak nevük, de vagyonuk is elpusztult a második és harmadik nemzetség kezén ! Ő utána különben azért illendően fognak örökösödni a rokonok is. — Egyházi értekezletünk lefolyásáról már bizo uyára várják a tudósítást lapunk t. olvasói. Sajnos, hogy nagyon kurtán végezhetünk vele. Előre lehetett látni, hogy a kitűzött idő egyátalán nem alkalmas annak megtartására. Úgy is lett. Szept. hó 24. d. u. 4 órakor kellett volna lennie, de ekkor nem lehetett megtartani, mert ugyanakkor ülésezett a főiskolai igazgató-tanács is ; 5 órakor pedig nagy konferentia volt a kerületi gyűlés tárgyalásainak előkészítése céljából. így hát csak másnap reggel félnyolctól 9 óráig lophattunk rá egy kis időt, a mi csak alig volt elég arra, hogy meghallgassuk Bállá Endrének éles megfigyelésre és alapos tanulmányozásra valló felolvasását. Hozzászólásra, megvitatásra már nem jutott idő. Pedig de érdekes eszmecsere fejlődhetett volna ki és hogyan szerették volna kiönteni szivüket lelkésztársaink ! . . . Az a tény, hogy most már a harmadik esztendő ez, a mikor a kitűzött idő alkatmatlan volta miatt csak imigy-amugy lehetett megtartani a különben mindig érdekesnek Ígérkező értekezletet, annyira elkedvetlenítette az értekezlet jegyzőjét, hogy mindjárt az értekezlet megnyitása után lemondott tisztéről. Azonban a tagok egyhangú, szives marasztásának és kérésének engedve, lemondását visszavette. Az értekezlet pedig ez alkalomból ismételve arra kéri az egyházkerületi közgyűlést, hogy az értekezlet idejéül az egyházkerületi gyűlés második napjának délelőttjét állapítsa meg ; igy elegendő idő lenne arra, hogy prédikációs istenitisztelettel lehetne azt megnyitni és egy- két érdemleges értekezést is meglehetne hallgatni, illetőleg meglehetne vitatni, nemkülönben az esetleg beküldött, vagy egyébként fölmerült indítványokat is lehetne tárgyalni . . . Annyi bizonyos, hogy úgy, a mit eddig csináltuk, érdemleges értekezletet nem tarthatunk. Pedig érzi, tudja mindegyikünk, hogy nagy szükség van ilyenre ! — A tiszánmneni ev. ref. egyházkerület boldvai közgyűlése 40 szavazattal 11 ellen elfogadta a
