Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-07 / 40. szám

667

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

668

fel a szülői házban királynénk, ki Miksa bajor hercegnek és Ludovika hercegnőnek volt leánya s 1837 dec. 24-én született. Mig a legtöbb uralkodóházban csapásnak tekintették a népek szabadságra törő mozgalmait, a bajor királyi háznak áldania kellett a sorsot, hogy a görögök függetlenségi harca őket a görög trónra juttatta. Ilyen módon volt egy királyi ház, a hol nem gondoltak félelemmel a szabadságukért küzdő népekre, igaz, hogy nem első rendű királyságban volt az, de annál jobb nekünk, hogy a kis Bajorországban gondolkoztak igy, mert ezen házból vette nőül 1854 ápril 24-én királyunk a 16 éves Erzsébetet. Túl volt már akkor hazánk a 48-iki szabadságharcon s mig Magyarországnak ez a küzdelme más császárnét talán irántunk félelemmel töltött volna el, a bajor ház sarját Erzsébetet érdeklődéssel, vonzalommal illette. Hogyan történt, felszólalt-e érdekünkben azonnal, a mint felséges urunk királyunk nejévé lett, a történetírók sem tudják megmondani, csak az eredményt látják, hogy maga az esküvő napja 586 börtönbe zárt hazánkfiának adta vissza szabadságát. Gondoljuk az örömet, midőn az évek óta nem látott apa megjelent az ősi ház küszöbén, nő a férjét, gyermek az atyját, szülék elveszettnek hitt fiukat ölelhették, természetes, hogy az ismeretlen mentő, a még uem látott császárné iránt hálával telt el annyi meg annyi magyar családnak a szive. Az a Görögország történelme igy hatott be hazánk történetére s a görög nép iránt érzett szeretet végig kisérte egész életén át Erzsébet királynét és irányította lépteit hazánkban. íme 1857-ben lépett férje oldalán hazánk földjére mint fiatal asszony. Micsoda pusztulás volt itt látható. Kerülte ugyan a fiatal császári pár a romban heverő városok és falvak tájait, de nem lehetett elkerülni annyi millió embert, kiknek minden reménye, boldogsága, szivében összetörve, romokban hevert. Nem Magyarország volt az, a mit akkor az uralkodó pár itt láthatott, hanem egy siralomház, osztrák hivatalnokok a főbb helyeken, elnyomatás, kétkedés rendszere mindenütt, idegen zsarnokok dühöngtek a hazában, a honfi lelke kivágyott ebből a hazából, mint a költő a maga sóhajában szól: Repülnél lelkem felrepülnél a táj szellőivel, Hol a sik rónaság felett a szabadság napja kel. S megirigyelte a hazafi a madár sorsát, kinek két hazát adott végzete, nekünk csak egy volt, s az is elveszett. Még a dalokat, a költeményeket is a kémek lesték s börtön járt annak, ki a haza, a szabadság vagy épen Kossuth nevét merte említeni. A hazáról a honfiaknak csak allegóriákban lehetett beszélni és az egyik irt e cimen : A madár fiaihoz. A másik a szabadságról csak mint szivárványról beszélhetett, melyről a balga gyermek azt hiszi, hogy az összeköti a földdel a menny kapuját, a németről mint Uj toldesurról szólt a harmadik nagy költőnk, mert azé volt itt akkor az egész ország és ebbe a leigázott, vértől, könytől áztatott hazánkba jött körutat tenni férje oldalán a fiatal császárné. Szép volt, igéző volt a fiatal uralkodónő, voltak kirendelt üdvözlők és diadalkapuk, bandériumok a merre megjelentek, de a szabadság az nem volt sehol található, hát a költők üdvözlő sorai, a magasan repülő ódák hol maradtak, a melyek dicsőítenék a boldog ifjú párt; miért nem láthatók ? Mindenki érezte ilyennek hiányát; Sárosyt kieresztették börtönéből, talán majd az ir üdvözletükre legalább egy költeményt; de csak nem tud hozzáfogni az Íráshoz. Száz aranyat tűznek ki már jutalomdijul annak, a ki üdvözlő költeményt ir, az a szegény nagykőrösi tanár, Arany János talán csak pályázik s miért nem pályázik ? Csak hallgat. De mégis ime Íráshoz fogott, ir sötét éjben, rideg lakában kezei alól kikerül egy mű, egy igazi nagy költő munkája, egy remek mű, de ez nem költemény, ez történelem, ez Magyarország megrázó történelme : a Velszi bárdok ! Ezért nem jár ki jutalomdij, mert költeményre volt hirdetve a jutalom és ez maga az igazság. „Vérszagra gyűl — ugyugymond — az éji vad. Levágva népek ezrei, halomba mint kereszt, hogy sírva tallóz a ki él s az esti szélbe szüzek siralma és anyák panasza nyög. Ilyen volt Magyarország akkor mikor, Erzsébet császárné itt először megjelent. (Folyt, köv.)

A mormonok vallása Amerikában.

(Folytatás).

A Smith által alapított vallásfelekezet élén áll az; elnök, kit működésében két tanácsos támogat. Ezek hárman Péter, Jakab és János utódainak tekintetnek, utánuk jön a pátriárka, kinek legfőbb kötelessége a megáldás és kézrátevés ; aztán jön a 12 apostol, kiknek kötelességök az egyházi hivatalnokoknak : elöljáróknak, lelkészeknek és tanítóknak hivatalaikba való beiktatása ; minden vallásos gyűlés vezetése s a keresztség és úrvacsora szentségének kiszolgáltatása. Ezek után következik a hefvenek tanácsa, melynek tagjai az évi jelentéseket készitik és egyúttal a felekezetnek missionáriusai és hittérítői. Végül jön az elnöklő püspök, a ki az adományok gyűjtésére ügyel fel.

A mormonok ép oly kevéssé vallják magokat keresztyéneknek, mint mohamedánoknak. A polytheismus bizonyos rendszere van vésve az eredeti hitre, mely szerint az istenek között bizonyos fokozat van : a minden létezők legfőbb kormányzójának helyét a Genesis Adámja foglalja el, mig Krisztus, Mohammed és Smith József szintén résztvesznek az istenségben. A mormon hit főbb pontjai : vallásilag, — hit egy folytatólagos isteni revelációba az egyház élén álló prófétának ihletett médiuma által; erkölcsileg, — hit a többnejüségbe ; társadolmilag, — hit egy teljes hirarkiai organizációba. Hisznek a bibliában, a mely a Mormon könyvéhez van csatolva ; a próféciában, csodákban és ördögűzésben; a világ végének közelgő eljövetelében ; az apokaliptikus szentekkel való azonosságukban, kik Krisztussal uralkodni fognak egy időleges királyságban Missouri vagy Utah államban ; a testnek a szó valóságos értelmében való feltámadásában; az ember idvességében, ha hisz Krisztus váltsághalálában s bemerités által megkereszteltetik és a kézrátevésben részesül. Kisebb szabályaik közül fontosabbak azok, melyek dohány, bor s általá-