Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-23 / 38. szám

637

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

638

zelfogható szándékos elhallgatása s a hazugság nyilvánvaló kiderítésének feltalálását, melyek a pesti vallásügyi bizottsághoz szóló beadványban foglaltatnak, csak azt jegyezzük meg, hogy az elöljáróság csupán azért tagadta meg a levéltárában megőrzött s ezen ügyre vonatkozó iratok kiadását, mivel azokból megdönthetetlenül kitűnt volna, hogy a mezitlábos keresztes barátok szentháromság temploma, az ev. keresztyének által gyűjtött kegyes adakozásokból vagy Pilarik szerint „jószivü népek alamizsnáiból“ épült és a hozzá tartozó épületek, javada'mak, s szőlőkertekkel együtt 60 évnél tovább azok birtokában volt. Megjegyezzük továbbá, hogy a kath. papság, de leginkább a jezsuiták, a téritgetéseket oly buzgó s Uwes dühösséggel folytatták, hogy hivatlanul s erőszakkal is evang. betegek és haldoklókhoz tolakodtak és az által a szenvedők s azok ev. vallásu környezetének kedélyeit lelkiismeretlen vallás-kényszer által méginkább megfélemlítették és sebesitették s épen ez e len kerestek az evangélikusok menedéket a pesti vallásügyi bizottságnál és könyörögtek orvoslásért. Megemlítésre méltó ezen sanyarú korszakból, hogy az ev. keresztyéneket, ha körmenetek alkalmával a „Venerabile“ — szentelt ostya — előtt az utcán le nem térdeltek, veré-sel traktálták és még meg is büntették, állitváu, miszerint ez jogosan történik, mert hiszen a nemkatholikusok is elismerik Krisztus testének szentségét, és Pozsonyimn nemcsak ők, hanem a zsidók is, kik Krisztusban nean is hisznek, hasonló bánásmódban részesülnek, ha ily alkalommal le nem térdepelnek! A midőn tehát atyáink minden erőlködése és forró küzdelme er. dmény télén maradt s a többször említett vallásügyi bizottság tevékenysége III. Károly király 1731- ben megjelent határozmányában befejezést nyert, mely által vallásuuk nyilvános gyakorlatának csupán csak árnyéka maradt meg, miután az csak néhány úgynevezett artikuláris gyülekezetre lön korlátozva, — melyben külömben kötelességükké tette az evangélikusoknak, hogy a kath. lelkészek illetményeit fizetni, kath. ünnepeket tartani, körmeneteken résztvenni és az esküt róm. kath minta szerint letenni tartoznak, — melyben végül az ev. hitre való át;érés szigorú büntetés terhe alatt megt.ilratott és püspökeiuk hatásköre a legcsekélyebb kor átok közé szorittatott.

Ekkor teljesen elérkezett az idő, a midőn a Nagyszombatban még megmaradt ev. vallásu lakosoknak bekellett látniok, hogy az atyák jámbor vallásában való kitartásra nézve ez a legbizonytalanabb és legvigasztalanabb hely ! S miután vagyonukat úgyszólván szétszórták, legtöbben kivándoroltak s Modor, Bazin, Szentgyörgy, Sopron s Győr városokban találtak menhelyet s letelepedé.-t. Némelyek, a kevésbbé szilárd hitüek, áttértek a r. kath. vallásra. A mi pedig az itt megmaradt s vallásukról lemondani nem akarókat illeti, azoknak számtalan s leirhatatlan fondorlatok, - gyalázások, üldözések és kínzásokat kellett türniök, mig végre a jóltevő halál által megszabadittattak. A nagy ev. egyház maradékából, Wiszkidenszky kéziratai szerint, Neustädter vaskereskedőt, a Baracska mészáros özvegyét Borcsay nevűt, mint utolsó ev. keresztyéneket látjuk feljegyezve.

És hogy ezen, az egyedül üdvözítő vallást követő

városra a lutheránusságnak — igy nevezték tévesen az ev. keresztyén egyházat — még csak árnyéka se essék , az elöljáróság azon határozatot hozta, hogy semmiféle lutheránus, zwingliánus, vagy egyéb hitszakadár polgári kötelékébe vagy mint mester valamely céhbe fel ne vétessék, melyet az evangélikusok állal kieszközölt s a felvételt elrendelő királyi parancs dacára is végrehajtottak. Sőt a hatóság evang. vallásu segédek és szolgálók tartását is megtiltotta s az átutazó ev. vallásunknak csupán egy éjszakára engedte meg a városban való tartózkodást. Nevezetes és felemlítendő ez időre visszanyúló szájhagyomány, melyet szerző' egy igen tiszteletreméltó városi hivatalnoktól hallott s a következőket tartalmazza : a helybeli székesegyháztól nehány ölnyi távolságra jobb felől a földön egy sírbolt fedőköve látható, melynek felirata, fájdalom teljesen le van kopva ; ezen kőről azt tartja a monda, hogy valószínűen Mária Terézia királyné uralkodása alatt ott halt meg Hock táborszernagy, ki kőmives pallérból ezen magas polcra emelkedett, de mivel prot vallásu volt, tehát a templomot s temetőt körülvevő falon kívül temették el. A midőn ezt II. József császár egy átutazása alkalmával észrevette, megparancsolta, hogy a temetőt körülvevő kőfalat le kell bontani s ez által Hock és a többi sirok között levő választófal megszűnt. Egyébiránt sokáig uialkodott itt azon babonás hit, hogy ezen sírboltból, minden éjfélkor egy páncélba öltözött ember, ti-zta fehér lovon kilovagol és a várost körül szokta nyargalni; mely azon vakhittel, hogy a lutheránusok halál után sem találnak békességet, mindenesetre megegyezik.

A fanatizmus tehát elérte célját, s azt hitte, hogy Nagyszombat falai közül gyökerestől kiirtotta az evangyéliomi vallást. Ámde csak felületesen s látszólag sikerült ez, mert igaz ugyan, hogy nem létezett többé legparányibb magánvallásgyakorlat sem : azomban a benső s láthatatlan nem szűnt meg. Az eredeti Krisztustan csirái mindjobban meggyökereztek a felvilágosodott katholikusok szivében is, mert igazság s jog elnyomhatók ugyan többszörösen, de a feltámadás örömnapjának mindannyiszor ismét el kell érkeznie. Nagyszombatra is elérkezett az evangyéliom ezen napja. A felvilágosodott, nemes és nagylelkű II. József császár harsogtatta a feltámadás kürtjét, miről ezen mű második részében akarunk szólni.

Thúry Etele.

ÁugyES l$nzÍErnényE§.

— Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük.

— Lelkészválasztás. A mezőföldi egyházmegyébe tartozó siómarod ev. ref. egyház hívei f. hó 10-én uégy pályázó közül Csukás Endre kerczai lelkészt választották meg papjukul. Áldás kisérje az uj lelkészt és egyházát!

— Tanári jubileum. Csendben, minden ünnepség nélkül ülte meg 25 éves tanári jubileumát a sárospataki főiskola két derék tanára : Ballagi Géza dr. és Szántó Gyula dr. Azért az eredményes negyedszázadért, melyet a testvér főiskola, a református tanügy szol-