Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-23 / 38. szám
633 PUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. 634 jelenéséért. A gyűlés az elnökség éltetésével oszlott szét — uj találkozásig, mely a jövő évben Miskolcon lesz. A pozsonyi lyceum kiállításának, mely unikumokban dúsgazdagnak mutatta be az intézetet, megtekintése után közebédre ment a nagy sokaság, a hires BelTévue-be, hol szívélyes vendégszeretettel fogadott házigazdánk, a pozsonyi ev. egyház. Kiváló pohárköszöntőkben nem volt hiány. Hegedűs a királyra mondott pohárköszöntőt, mit állva hallgatott végig a 400 főnyi társaság s rázendítette szinte öukénytelenül a Hymnuszt. Günthner az elnökséget, Gyurátz pjispök a házigazdát, Antal Gábor püspök báró Prónayt, Próuay a testvéries érzést köszöntötte fel. Majd Szilágyi Dezsőt is szólásra bírták, ki azt emelte ki, hogy a haza boldogsága mindig együtt járt azzal az Igazi szabadéivüséggel, mely nemcsak nem kérdezte, de nem is tudta a másik ember vallását; az ilyen értelemben vett hazaszeretetért ürített poharat. A késő délutánba benyúló ebéd után a város nevezetességeit tekintették meg, majd este 6 órakor belmissziói értekezletre gyűltek össze az érdeklődők, hol Szilassy Aladár elnökölt. A felvetett eszmék hosszas vitára adtak alkalmat, a belmisszió szükséges voltát mindenki hangsúlyozza, de annak országos szervezése s az autonomia keretébe illeszkedése sokak előtt aggályosnak tűnt fel, igy a belmissiói országos egyesület eszméje a hivatalos fórumok elé utasittatott további elmélkedés céljából. A vidék nevezetességei másnap Dévénybe csalogattak sokakat, bizonyára kellemes kirándulásra, de ez már túlesik tudósításom körén. Isten védje tovább is a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság szabad működését! Lie. Rácz Kálmán. J'teJiraÍcg. Emlékezés Rácz Gyuláról. 1850-1900. Neme3 lelke ez évi julius 27-én szállott égi útra. A mi rajta földi rész vala, fájó szivek zokogó siralma között, Enyéng város népének s az egész környék intelligentiájának őszinte részvéte mellett, julius 29-én délután adatott át az anya földnek. Koporsója mellett, a gyász udvaron, id. Medgyasszay Vince esperes ur mondott megható imát, — a temetőn Csizmadia Lajos lelkész ur mondott érzékeny búcsúztatót, — a templemban alulirt beszélt Sámuel I. 12:2. alapján (Én előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind e mai napig). A koszorúhoz, mely sírját ékesíti, ő maga szedegette, ö maga gyűjtögette össze a virágokat, fájdalom, csak 50 esztendőre terjedett töldi pályáján. Ezek a virágok az ő egyéni nemes tulajdonai, az ő családi, polgári és egyházi erényei. Álljon itt nemes életének rajza. 1850-ben született Litéren, Veszprém vármegyében, ároni házból, a nagy emlékezőtehetségéről emlegetett Rácz András lelkész és Hetesi Eszter szüléktől. Szülei, pár év múlva, a szomszéd Szentistvánra költözvén át, Gyula itt végezte elemi iskoláit. 9 éves korában édes atyja Pápára vitte őt ; itt végezte a gymnasium osztályait, 8 éven keresztül mindig tiszta kitűnővel. 1867-ben ugyanitt tette le az érettségi vizsgát, szinte kitűnővel. Ugyan itt az akkor még fenálló jogakadémiábau végezte jogi tanulmányait is, mindig vasszorgalommal, mindig kitűnő eredménynyel. Egész tanulói pályája alatt társainak és tanárainak bpcsülése, szeretete vette körül a szép eszü, szelid magaviseletű, szerény, szorgalmas, mindig igazmondó fiút, majd ifjút. Már kis diák korunkban mi, tanulótársai úgy néztük őt, mint egy kis Epaminoudast, mert annyira igazságszerető volt, hogy még tréfából sem mondott valótlant. Jogász koiában elnöke volt a „ Jogász-segély egyletének, -- kedveltje, bizalmasa Körösi Sándor jogtanárnak, ki azokban az időkben gyakran cikkezett a „Hon“ban; cikkeit kis papirdarabkákon Írván. A nagy criminalista gyakran meghívta kedves tanítványát asztalához is. Jogi vizsgáit lerakván Z ilamegyében, Pakodon működött mint tiszteletbeli esküdt. Rövid hetek alatt anynyira megnyerte főnöke bizalmát, hogy ez elolvasatlanul szokta aláírni a Rácz Gyula által megszerkesztett ítéleteket. Az ügyvédi pályára határozván el magát, elhagyta az emlékezetében mind végig kedvesen őrzött Pakodot s Révkomáromba ment, hol Fogthüi Dénes jeles ügyvéd irodájában dolgozott, előbb mint patvarista, csakhamar mint irodavezető. Letevén az ügyvédi vizsgát, Enyéngen nyitott irodát. A fiatal ügyvéd, mint őszinte keresője és lelkes szószólója az igazságnak, csakhamar tekintélyt, tiszteletet szerzett magának az egész kornyéken, sőt az egész vármegyében. Irodája rövid idő alatt keresetté lett 8 mindvégig az is maradt. Ügyfelei dolgában a legnagyobb lelkiismeretességgel járván el, teendője miudig bőven volt s szorgalma ufján, becsületes munkája árán, szép vagyonhoz jutott. 1875-ben lépett házasságra, feleségül vevén Szűcs Adél urhölgyet, nt. Szűcs János enyéngi lelkész, később mezőföldi esperes leányát. Kedvesebb, bo’dogabb családi kört képzelni sem lehet, mint Rácz Gyuláé vala. A közbecsülésben álló, munkás, az életnek csak nemes örömeit kereső, övéit hőnszeretŐ s róluk híven gondotviselő férj és apa, — a házat kedves otthonná tevő, ott mindent rendben tartó, szelid lelkű feleség és gondos anya, — a jól nevelt, apától, anyától emberszeretetre, Istenfélelemre tani'ott és arra példával rá szoktatott gyermekek : ez volt a Rácz Gyula családja. Ház, melynek fedele alatt az összhang, a rend és jóizlés, a házasélet tisztasága, a béke, szeretet és vallásosság laktak: ez volt a Rácz Gyula háza! Ház, melyben a családfő elmondhatta: vÉn és az én házamnépe féljük az Urat!“ Keresztyén család, melynek fején megvalósulva láttuk a szent hajdan koronás költőjének szavát: Boldog az ember nyilván, Mert magadat táplálod Ki az Istent féli, Kezed munkájával, Ö utaiban járván, Isten megáldja dolgod Ösvényit kedveli: S lát jó állapottal! De e földön semmi sem állandó. 1894-ben bánattá változott a boldog család öröme, elvétetén köréből a jó feleség és gondos anya. Az özvegyen maradt férfiú szive megtelt bánattal ; de mint hivő, vallásos ember, keresztyéni megadással viselte sorsát s elhunyt kedvese emlé
