Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-23 / 38. szám
627 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 628 azonban — igen érthető — csak ezerekben számított. Számítása szerint az a b c-nél a nyomtatási és kötési költségeket leszámítva, megmarad = 2750 frt. a II. o. olvasókönyvnél 4400 frt a III. „ „ 3510 „ a kis bibliánál 2580 „ a káténál 2910 „ az egyháztörténetnél 2800 „ öt év alatt összesen 18950 frt Levonva a 25% engedményt 4737 „ 14213 frt Vagyis a szellemi és erkölcsi hasznon kivül mintegy 14000 Jrtra tehet szert egyházkerületünk 5 évenként. írói és bírálói tiszteletdijat azért nem számítottam, mert úgy vélem, hogy ezek a dijak bőven kikerülnek a bevételnél számításba nem vett jövedelemből; nevezetesen arra, hogy esetleg másutt is használatba veszik egyikmásik könyvünket nem is számítva, jóval többre ütött volna ki a bevétel, ha a tanulók teljes számát számítottuk volna. Aztán még itt nincs számításba véve néhány tantárgy, nevezetesen: számtan, nyelvtan, földrajz, természetrajz, természettan, alkotmánytan, történelem. S ugyan ki merné állítani, hogy ezek megírására nem találnánk jó erőt a magunk körében?! Az ezekből befolyó haszon és az a mit föntebb számításba nem vettem, uem csak az írói és bírálói tiszteletdijat fedezné teljesen, de a tiszta hasznot is jelentékenyen gyarapítaná. Aztán az se épen semmi, hogy a főiskolai nyomdának állandóan sok munkát adnánk és igy azt is nagyobb jövedelemhez juttatnánk. Nyernénk hát népiskolai növendékeink kiképzésében, tanerőink munkásságának fokozásában, főiskolai nyomdánk jövedelmének gyarapításában és még évenként úgy háromezer forintnyi, közcélra fordítható öszszeget. Ezek folytán ajánlom indítványomat egyházkerületi népiskolai tanügyi bizottságunk szives figyelmébe és hathatós támogatásába. Kis József, theol. tanár. Egy kis észrevétel egy gyűlési tudósításra. Semmi sem lehet kellemetlenebb, leverőbb s nagyobb mértékben elkedvetlenítő, közügyek előbbrevitelén fáradozó s nemes célzattal munkálkodó egyénre nézve, mint ha jó szándékú törekvéseit, önzetlen fáradozásait, mellékes érdekeket kizáró javaslatait félreértik, sőt a mi több, rosszakaratulag, célzatosan félremagyarázzák, mindezt mintegy oly szándékkal tevén, hogy az illetőnek személyét mások előtt minél inkább befeketítsék, megrágalmazzák, rossz hirbe hozzák. Ezt Cselekedte meg velem — bár név említés nélkül e lap 34-ik számában az Őrségi egyházmegye folyó évi közgyűléséről tudósítást közlő „Őrségi“ ur, midőn a gyámoldai ügyekről szólva, egy idevágó indítványomról oly célzattal emlékezik meg, hogy én azon javaslatommal merő irigységből összes lelkésztársai innak kárát akartam volna okozniJ Súlyos vád, melyet hallgatással mellőzni s mintegy ez által a vádat a közvélemény előtt valódinak, igaznak hagyni nem szabad. A kik ugyanis e lapot és a benne foglalt tudósítást olvasták, méltán megütközhettek azon, hogy az őrségi egyh.megyében akadhat lelkész, ki lelkésztársaival szembe helyezkedik, azoknak anyagi megkárosítását erőszakolva. Az egyenesség, tisztesség azt kívánja, hogy az ilyenről a lepel lerántassék, hadd lássák, ki vállalkozik kollegáinak megrontására. Nos, tehát ezennel bemutatkozom s bevallom, hogy a szóban forgó indítványt én, alulírott tettem. Hogy indítványom megtételében, mely intenció vezetett, az alábbiakból ki fog tűnni, de egyúttal a szándékos ferdítés is Őrségi ur részéről. Mindenekelőtt szükségesnek látom, hogy indítványomat szószerint ide iktassam, részint, mert a mit tudósító idézett, fogalmazási lag helytelen, részint, mert épen azt nem hozta fel belőle, a melynek felemlitésével a célzatos befeketités kevésbbé sikerült volna. Íme tehát az indítvány: „Nagytiszteletü s Tekintetes Egyházmegy' i Közgyűlés ! Az országos lelkészgyámolda megalapítás mozgalmainak idején egyházmegyénk egyes egyházai önként megajánlották, a többiek pedig ennek folytán egyházmegyei határozattal köteleztettek, hogy a lelkészek illetékeihez évenként 12 írttal járuljanak. Tekintettel arra, hogy az országban levő többi egyházak az országos lelkészi gyámoldával szemben ilyen terhet nem viselnek s a mely egyházmegyék egyházai hasonló ajánlatot tettek is, ugyanezen járulékot az illető egyházmegye gyámoldai pénztárába szolgáltatják be; tekintettel arra, hogy egyházmegyénk összes egyházaiban a lelkészi javadalmak 12 száz koronára államsegéllyel már kiegészíttettek s igy a korábban volt nyomasztó anyagi helyzeten már segitve van: Inditványozom, hogy a fentebb említett 12 frt fizetése alól az egyházak oldassanak föl, vagy a menynyiben ezen járulék a tanítói, hasonló természetű terhet tekintve, méltányosnak, sőt szépnek találtatik, már folyó évtől kezdve az egyházmegyei lelkészi gyámoldába legyen beszolgáltatva, hogy igy egyházaink közvetlenül saját lelkészeik családjainak gyámolitását segítsék elő. Indítványom megfontolását kérve, vagyok Körmenden, 1900. jul. 2-án A Nt. és Tek. Egyházmegyei közgyűlésnek kész szolgája Fülöp József, lelkész.“ Ez volt az én indítványom szó szerint, ez volt az, a mit Őrségi ur, mint előadó, javaslatára a gyűlés nem fogadott el, ez volt az, a mi szerinte a le készi kart igen kellemetlenül érintette. Indítványomban két alternatívát állítottam fel. Az egyik, hogy legyen esetleg beszüntetve a 12 frt fizetése. A másik, hogy az összeg az egyházmegyei gyámolda gyarapítására fordittassék. Hogy az első esetre is gondoltam, egyszerű oka van. Köztudomású, hogy a lelkészi nyugdíjintézet megalakítása rövid idő kérdése s nincs kizárva, hogy egyházaink, mint a tanítói nyugdíjalapra fizetnek, erre is köteleztetnek fizetni. Már pe-
