Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-23 / 38. szám
-A. lap szellemi részét illető közleményei! a szerkesztőség li ez Kis József felelős szerkesztő czí— mére küldendők. Az egyház és iskola köréből. Ä dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye * megjelenik minden vasárnap. A.Z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamaţi <5k Faragó János főmnnliatárs czimére kii 1 den d ők. Hegedűs Sándor beszéde a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság pozsonyi gyűlésén. Tisztelt nagygyűlés! Főtiszt, püspök urak ! És tisztelt tagtársak ! Első sorban fogadják mélyen érzett hálánkat nemcsak azon meglepő fogadtatásért , de azért a meleg szeretetért is, melynek kifejezést adtak. Sőt többet mondok: hálánkat fokozza az a körülmény, hogy először van üdvözölve úgy az egyházkerület, mint a pozsonyi egyház által irodalmi társaságunk. Ez a tény társaságunk történetében nevezetes fordulópont. Eddig csak társadalmi és félhivatalos tényező volt, ezentúl hivatalos lesz. Remélhető, hogy a jó példa meghozza hatását. Mély hálára köteleztek e tényükkel minket a kerület és az egyház. A mi társulatunk a legvakmerőbb társaság, a legnagyobb célt akarja elérni a legkisebb eszközökkel. Ki akarja kutatni a protestáns történelmet azért, bogy jogosultságunkat az országban múltúnk által is bizonyítsa be. Azt az erőt, mely gyökerezésünkben van, átviszi az életbe és ebből vívjuk azután a döntehetetlen hitet; a néphez megyünk le kiadványainkkal, nem vetjük meg a parasztot, hisszük, hogy jó dolgot cselekszünk, mert őt társadalmilag megmentjük. Azon felvilágosodott erkölcsi nézetre, mely az evangéliumban van letéve és bitre, sokkal nagyobb szükség van most, mint bármikor. Akkor is húzták az élet terheit, de bizonyos utak voltak megszabva, a melyekhez a társadalom kinek-kinek kijelölte a maga irányát. Az élet utai sokkal bonyolultabbak ma, a társadalom alá van aknázva. Minden pillanatban a megkisértésnek vagyunk kitéve. Midőn a néphez visszük az evangéliumot, azzal nemcsak hitünknek, de annak is szolgálunk. Ezzel sem érjük be, hanem fordulunk a külföldhöz, fenntartjuk a solidaritást irodaímilag s mint a méhek, Összehordjuk az anyagot. Óriási dolgok állanak előttünk, de nem esünk kétségbe, látva csekély erőnket, ne kicsinyeljük azt. Merítsük azt a meggyőződést, hogy a mely társulat azt a célt tűzi ki maga elé, az méltán erősnek mondható ! Irodalmi társaságunk politikát nem üz, de a legjobb politikát mégis mi csináljuk. Nem a szenvedélyeket szítjuk, hanem a szabad vizsgálódást és a tisztult erkölcsöket ápoljuk. Tévednek, a kik azt hiszik, hogy a fanatizmussal szolgálatot tesznek az egyháznak. Az alantasabb szenvedélyekkel szemben a tisztultabb nézeteket kell felkarolni. Midőn egész odaadással önzetlenül műveljük az Ur szőllőjét, ezt a tant hirdetve, akkor elismerjük mindenkinek, minden felekezetnek jogát. Ne zavarjuk egymást, ne engedjük elvitatni saját ösvényeinket más által. Egész odaadással dolgozzunk annak szem előtt tartásával, bogy igazságos dolgot végezünk. Elvesztve azonban szem elől e körülményt, kárhozatot okozunk. Az irodalmi társaság a maga szellemét bevezetve, úgy a társadalom aktiv tényezőinek, mint a népnek erőt és lelki nyugalmát adja meg. Erőt ad a tévedtekkel való-szembeszállásra. rr Őszintén megvallom, hogy a társaság nem az irodalomért dolgozik, hanem a társadalmi hatásért az egyház érdekében a lelkek felvilágosítása által. Van-e e tekintetben bizonyos elfogultság? Van. Ha látjuk, hogy ha a néppel foglalkozunk, azt hiszik sokan, hogy azzal törődni nem kell, avagy hatalommal kell felépni. Ez tévedés. Át kell alakítani ezt a felfogást. Mert nagyon jól mondja Tolsztoj, hogy nemcsak a cselekedeteket, hanem a gondolatokat is vezetni kell. A gondolatok vezetése az egyházak feladata és azt az állam nem pótolhatja soha. Nagy tévedés volt az régen, hogy a felvilágosodás úgy buzdítható, ha nyomják a felekezeteket és emancipálják a társaságot 38 Tizenegyedik évfolyam, 38. S%ám. _____ Pápaj 19(|)0. szeptember 23.
