Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-16 / 37. szám
613 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 614 ezeket végig olvassuk a gyűlési tudósításból, vájjon mit szólhatni a hitéletre általánosságban ? . . . A mi a tanügyet illeti, örvendetes a haladás és emelkedés. A tanügy terén tett újítások mind arra valanak, hogy lelkes vezérférfiak kezében van a tanügy. Ez az egyházmegye kezdeményezte — tudomásom szerint — a tanítókat kis koruságban tartó osztályozás eltörlését, most pedig a tanítók készpénzzel fizetését fogja kérelmezni a főtiszt, egyházkerülettől, mit ha sikerül megnyerni, úgy a tanügy ismét egy óriási mozzanattal előbbre vitetik ; mert a tanitó minden idejét az iskolának szentelheti s a gazdálkodás által nem vonatik el attól; nem kell néki ázni-fázni, huzni-vonni, hogy papíron lévő konvencióját kigazdálkodja; a készpénznek nem lesz se pora, se ocsuja és ment lesz az e miatt felmerülő gyűlölködésektől! A fizető tagoknak és az egyháznak pedig mindegy, mert hiszen a termény, a gabona és a föld nékik megmarad, a mi miudenkor pénz! Ez az egyházmegye fogja megkeresni a főtiszt, egyházkerületet, hogy az O magas közbejöttével orvosolja az eddig sértett kántortauitók nyugdíjalapjának sérelmét. Továbbá a legelső példát ez adja meg a „Rendtartás“ előírása szerint arra nézve, hogy körfelügyelőül tanítót is alkalmaz ! Hátra van még a kis 8. Őrségi egyházmegye, a mely 12 anyagyházat számlál csupán, de e 12 egyházban a hitélet mondhatni igen szilárd alapon áll ! Nazarénusnak, baptistának s a nemzet keblén rágódó szocialismusnak hirehamva sincs e helyen ! A mi a kitérést, áttérést illeti, bár a reformátusság más felekezetnek csak elenyésző részét képezi e vidéken, — részünkre mégis kedvező ! így péld. a jelen évben kitért tőlünk 3 és kétszer ennyi jött hozzánk ! A mi a 12 egyház áldozatkészségét és vagyoni állapotát illeti, dicséretet érdemel s tételenként föltalálható az e lap 34. számában. Érdemes a megtekintésre ! A tanügy terén — igy szól a jelentés — „haladás“ észlelhető, mely haladás, hogy fokozódjék, az egyházmegye támogatásától függ, mely annál inkább is kívánatos, mert az őrségi tanítók nem csak a határszéli ref. tanügynek, de kell, hogy a magyar nemzetiségnek is határszéli apostolai s a lelkészekkel együtt vállvetve őrei és bástyái legyenek ! Ezekben bátorkodtam röviden a dunántúli egyházmegyéknek hitéletét és tanügyi haladását az általam olvasott gyűlési tudósítások alapján összegezni s az olvasó közönség előtt vázolni. Adja Isten, hogy jövőben a „D. Prt. Lap“ minden egyes egyházmegyének és egyházmegyei tanítótestületnek alapos gyűlési tudósításait közölhesse a nagy közönség tájékozására és — örömére ! «D.» Szemlélő. Szemelvények a nagyszombati prof. egyházak múltjából; Stelczer János Károly „Geschichtliche Darstellung der sehr merkwürdigen Schicksale und Glaubenskämpfe der ev. Kirchengemeinden, sowohl Augsb. als Helv. Confession in der königl. Freistadt Tirnau in Ungarn“ cimü müvéből. (Folytatás.) 15. A protestáns hit utolsó gerjedelme Nagyszombatban a megjelölt korszakban. Jóllehet az I. József alatt 1711. ápril 20 án megkötött szathmári béke, mely szerint a protestánsok szabad vallásgyakorlatának háboritása megtiltatott, csak igen kevés reményt nyújtott, — és az özvegy királynénak Eleonórának az elvett templomok visszaadására vonatkozó parancsa, valamint III. Károlynak az evangélikusok panaszainak orvoslását célzó ígérete által is csak igen kicsiny mértékben nyert erősbbitést: mindazonáltal a szegéuy nagyszombatiak ezen szalmaszálhoz is kapaszkodtak és templomuk s jogaik visszaadását, a Pesten gyülésezett, ezen utóbb említett király által kinevezett s kath. és evang. vallásu tagokból álló vegyes bizottság előtt is sürgessék. De ha ez, a hazai történet szerint s általában véve is hasztalan ülésezett, úgy a helybeli ev. keresztyének fáradságai, költségei és erőlködéseinek is eredménytelenül kellett maradniok. Kitűnik ez a következő tényállásból, mely az akkori városi elöljáróságra egy sajátságos Machiavelli-féle fényt vet. A pesti vallásügyi bizottság, az evangélikusok szorgalmazására, az igazságnak megfelelő válasz végett azon kérdéseket küldte le a városi hatósághoz, hogy : vajon tudja-, látta-, vagy hallotta-e a helybeli elöljáróság, hogy a keresztes barátok birtokában levő szentháromság temploma ki által, mikor és kinek a költségén épült ? mely telkek, szőlők s javadalmak tartoztak hozzá ? ezen templom a Thököly és Rákóczy forradalmak előtt az ág. evangélikusoké volt-e, mely időben és mily módon vétetett el tőlük annak haszonélvezeti joga ? Ezen s a még telhozandó kérdésekre az elöljáróság 1721. márc. 31-én Jankovich István által a pesti vallásügyi bizottsághoz beadott, s az evangélikusok ellen intézett nyilatkozatban azt válaszolta, hogy ezen kérdések túlzottak és nem tartoznak a pesti magas bizottság hatáskörébe, miután nem állnak összefüggésben a legutóbbi országgyűlés 80. cikkével, mert ezen templom a Sopronban 1681-ben tartott országgyűlésnél sokkal előbb adatott vissza a katholikusoknak és ezen idő óta sohasem volt a nem katholikusok birtokában, csupán a Thököly és Rákóczy-féle forradalom alatt. A mi külömben azon tényt illeti, hogy ezen, egykor az evangélikusok tulajdonát képező templom azoktól elvétetett, az nem a város rendelkezése, hanem 0 felsége határozott parancsolatából történt, az ilyen legmagasabb határozat ellen pedig nem volna tanácsos nyomozást elrendelni. Azon kérdésre, mennyiben igaz, hogy a polgártársi jogért hiába folyamodnak evang. keresztyének, mert abból kizáratnak és mily oknál fogva? azt felelte, hogy ez nem tartozik inditóok gyanánt az egyházra vonatkozólag, vagy hogy nem áll összefüggésben az egyházkérdés és vallásgyakorlattal, miután a városban min-
