Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-09 / 36. szám
595 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 596 lomba hatoltak s azt elfoglalták. Nigriny Sámuelt, az utolsó hitszónokot, a Ferenciek kapuján kikisértették s neki a visszajövetelt szigorán megtiltották. Valóban a pogányok s zsidók sem viselték magukat kegyetlenebből a keresztyének ellen való üldözési dühükben ! S a keresztyének ellen, kiknek csupán az volt a bünük, hogy vallásdolgában másképen gondolkoztak, ilyen könyörtelenül dühöng hetett azon szerzetrend, a mely magát kiválóan Jézusról nevezi, tehát arról, a kinek földi élete csupa isteni emberszeretet volt. A tévelygések, balhiedelmek és fanatikus üldözés vágy ideje azomban, hála Istennek ! rég el mult már és nem is tér többé vissza. A mi tehát egy fél háztelekre épített s tőlünk erőszakkal elvett templomunkat illeti, ezt az egész telekre épült papiak s iskolával együtt ismét a pannonhalmi szent benedekrendiieknek adták, mivel azomban azek arról lemondottak s tulajdonjogukat a város rendelkezésére bocsátották, tehát a városi elöljáróságnál ezért kérelmező mezitlábos-keresztes barátoknek adták át. Eelemlitésre méltó az indokolás, melylyel ezen barátok kérelmüket támogatták. Azt hozták ugyanis fel, hogy az esztergomi érsekprimás ő emiuenciája s az érseki kanonokok káptalana is azt kivánja, hogy ezen kiválóan üdvös papirend, melynek főfeladata a kér. rabszolgák felszabadításában áll Magyarországba is betelepittessék és különösen Nagyszombatban telepedjék le, a honnan ezen kötelességének alkalmasabban megfelelhet. De midőn 1719-ben gróf Kollonics Adám, ezen papirend részére, a felső-nagy utcában lévő Zichy-féle két- s az ezek háta mögött a felső Jakab utcában lévő Z\vittinger-fé!e házat megvásárolta : a barátok az egykori ev. templom és melléképületeiről lemondtak, s azokat oly feltétel alatt adták vissza a városnak, hogy abban mindaddig lakhassanak, mig a vásárolt házakban alkalmas lakásuk nem lesz. Ez néhány óv alatt megtörtént. A collegium, melybe a fentnevezett barátok csakhamar átköltöztek, s a mostani szentháromság templomé*) felépült: ez által az ev. egyháznak a Jakab utcában levő egykori ingatlana ismét a város birtokába ment át. 1723-ban az elöljáróság, különös tekintettel Komáromvármegye főispánja gróf Esterházy József kérelmére a szent Orsolya szeretet, melynek főnőknője Esterházy Aloizia Mária, a gróf anyja volt ide befogadta és egykori templomunkat melléképületeivel együtt, ezen apácáknak szolgáltatta át, a hozzá tartozó s három mezőre osztott szántóföldekről azonban ezen szerzet a városi pénztár javára, egyszersmindenkorra, szerződésileg lemondott. Mivel pedig adómentességgel csupán a fél telekre épített birt, az egész telken épült melléképületekről pedig mind az ev. egyház, mind a benedekrendüek és keresztes barátoknak az adót fizetniük kellett: tehát gróf üserházy József az évi adó fedezésére 800 írt alapitványt tett. Az ev.-tól igazságtalanul s erőszakosan elvett ezen helyiségekben azonban az apácák sem érezrók megukat sokáig jól, a miért is számukra a sarkantyú utcában, a jelenlegi zárda *) Ezen templomot 1735-ben Okolicsányi János szentelte fel. II. József a mezitlábus keresztes barátok rendjét eltörölvén : ingatlanuk a henedekrendüeké lett, melyet 1853-ban átadtak a jezsuitáknak, kik azt mai nap is birják. s egy szép templom építtetett, templomunk pedig földig leromboltatott. Csaknem teljes bizonyossággal lehet állítani, hogy az abból nyert anyag a nevezett zárda építéséhez használtatott fel. A városi adókönyvebből ki lehet mutatni, hogy 1730 — 1739-ig ezen telek s épületeket Pront és Oth nevű polgárok birták tulajdonjoggal. 1740—1836-ig pedig, tehát teljes 96 éven keresztül ismét városi tulajdon s az úgynevezett lovassági laktanya volt, mire a helybeli polgárok közül még sokan emlékeznek. Ezen házfoglalás végre 1836-ban Lukasits József tiszteletre méltó polgár birtokába jutott, ki arra a 102. számú házat építette. És igy azon a helyen, egykori szentháromság templomunkból, kő-kövön nem maradt. Thúry Etele. Mutatvány Tóvölgyi Titusznak „Tg>j uj reformáció küszöbén“ c. müvéből. Azzal a kérdéssel, hogy a róm. kath. egyház a Krisztus tanait, avagy teljesen a pogányok vallását követi-e tényleg, minden kételyt kizárólag teljesen tisztába kell jönnünk, ha ugyan nem volnánk tisztában már eddig is. Es ha mind ezen állításunk megcáfolhatatlanul igaznak bizonyul ? Akkor valóban nincs értelme annak, hogy a róm. kath. egyház kit képvisel, honnan meriţi létjogosultságát a keresztyénségben, ha — tényleg pogány V. .... Tévedésből származott, évezredeken át gyakorolt visszaélések leleplezéséről van itt szó, melyeket egy, a sátán által tévútra vezetett, de magát „isteni intézményneku képzelő testület az emberiség rovására elkövetett. Arról van szó, hogy ez a magát „Római keresztény katholikus anyaszentegyháznak“ nevező testület egyátalában jogosult volt-e és jogosult-e arra, hogy Krisztus és az ő apostolainak nevében lépjen föl akkor, mikor mindeneket Krisztus tanai, példái és az apostolok példái ellen cselekszik ? Mert ha ez az állítás valóságnak és igaznak bizonyul, akkor ennek a testületnek mint olyannak, a melynek nem csak szavakban, de tettekben, cselekedetekben és példákban is Krisztus és az apostolok nyomdokain kellene haladnia, mint Krisztus és az apostolok utódának létjoga nincs} mert alapja sincs és ha alapja nincs, létjoga se lehet. Ez a testület Krisztus és az apostolok példáival szemben vagy is ama példák perhorreskálásával önnön maga kreálta magát azzá, ami. Álláspontja, a mennyiben tanai és cselekedetei egymással ellenkeznek, hamis: sa_ ját magára vonatkozó állításait pedig viselkedései meghazudtolják ! Mint egy olyan vallás képviselői, a mely vallásnak elve : mást beszélni és mást tenni, — igen is, fungálhatnak; ha követőkre találnak, ezen alapon fenállhatnak, ha ugyan a közhatóságok, mint közerkölcsiségbe ütköző ilyen vallást megtűrnek, de hogy ez az egyház, magát Krisztus és apostolok utódainak hirdesse az ellenkező bebizonyítása után a közhatóságok, mint nyilvános csalást meg nem szenvedhetik és törvényeik pa
