Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-02 / 35. szám
583 DUNANTÜLIPR0TESTAN8 LAP. 584 töl a legékesebben rímelő búcsúztató sem tudott volna megszabadítani. Itt legalább arról lehet szó, méltányos-e, hogy a kántorok a búcsúztatások eltörlésével némi csekély jövedelemtől elessenek ? E veszteséggel szemben egyéb kárpótlásra az illetők nem számíthatnak, mint egyedül arra, hogy az u. n. papszós halottak temetéséért ne haszontalan egy, hanem két korona járjon az éneklő kántornak. Ha ez irányban az illetékesek, mint a hogy tudtommal a pápai egyházmegyében történik, mozgalmat indítanak, e mozgalomhoz szerencsét kívánok, miután elvégre is méltó a munkás a maga teljes bérére. Ennek hangsúlyozása mellett ismétlem, hogy a Helv. Hitv. mondásaként: „A módjával való sírást, melyet az apostol (1. Thess. 4.) megenged, nem kárhoztatom, embertelenségnek ítélvén a halottakon teljességgel nem bánkódni,“ de a siratás azon nemére nézve, melynek közönséges neve: „búcsúztató,“ utoljára is csak azt nyilvántom, a mit (Jato mondott Karthágóra : . censeo esse delendam.“ Mezőlakon. G. Szabó Mihály, lelkész. Szemelvények a nagyszombati prot. egyházak múltjából; Stelczer János Károly „Geschichtliche Darstellung der sehr merkwürdigen Schicksale und Glaubenskämpfe der ev. Kirchen gemeinden, sowohl Augsb. als Helv. Confession in der königl. Freistadt Tirnau in Ungarn“ cimü müvéből. (Folytatás.) 12. Szomorú kimenetele ezen rohamos a legrövidebb korszaknak. Ezen tűz elmúltával az ág. hitv. evangélikusok azonnal hozzá kezdtek templomuk ismételt felépítéséhez. Mint a város jegyzőkönyvéből kitűnik, a javításhoz szükséges anyagot a kiűzött jezsuiták szölőkertjéből nyerték. De mily csalódás ! Nem is sejtették, milyen közel áll hozzájuk ezen tulajdonuk ismételt elvétele. Leginkább mutatja ezt azon körülmény, hogy 1683. auguszt. 12-én Czauner (tulajdonképen Zauner *) városbiró házában a város hatósága folytatólagosan s teljesen megújittatott. A jegyzőkönyvből kivehető, hogy a 60 személyből álló úgynevezett külső vagy község tanács, oly módon lett összállitva, hogy egyik féle az ág. és helv. hitvallású evangélikusokból, a másik fele pedig katholikusokból állott. Megjegyzendő az is, hogy az evang. névsora, a katholikusoké előtt van feljegyezve. Helyén való lesz itt ezen férfiak neveit a feledéstől megmenteni. A jegyzék igy van : Freyberger Menyhért, Protkorb Pál, Czvaiczimger Ábrahám, Horváth György, Vörös Zsigmond, Lukner György, Libek Péter, Tamasky Ádám, Klüegh Kristóf, Mandel Henrik, Appel János, Kubisz Márton, Waisz Má*) Ezen ház mai napig is fen áll és a város jegyzőkönyvei szerint a nagy utcában 181. sz. a. létezik, hol a kapu kőkeretének közepén, felyül D. Z. (Dávid Zauner) betűk s az évszám 1654. láthatók. tyás, Hédi Gáspár, Thin Jakab, Hogh Dávid, Tremell György, Gerstenberger András, Haberler Kristóf, Farkas Mihály, Fischer Kristóf, Heltebrandt János és Takács Jakab. b) A helvét hitvallásuak közül : Balogh Simon, Nagy István, Tolnay István, Várady Pál, Fodor András és Komáromi István. c) A katholikusok közül : Martény György, Fekete János, Simkovics András, Paur György, Futner Farkas, Senkovits Mátyás, Jáuovics János, Petrásovics János, Hailovics Ferenc Hauzer János, Nádassy Mihály, Holovics János, Fux Györoy, Novoszedlik György, Ebner István, Palkovics István, Horváth János, Fándl Mihály, Kovácsics György, Pigety József, Arady György, Berzák György, Karlóczy István, Mindszent,y Zsigmond, Károly István, Pinka Pál, Djváry Ferenc, Máyer Jakab és Tapolcsány András. Továbbá egy ev. és egy kath. gyámatya, névszerint : Tham Menyhért és Fülöp Ádám. A következő szeptember havában azomban, Thököly visszavonulásával egyszerre megfordult a kocka. A megyegyülésről visszaérkezett városi képviselők azon évi október 12-én jelentették az elöljáróságnak, hogy ott Esterházy Pál *) nádornak egy levelét olvasták fel, mely szerint mindazoknak, kik Őfelsége hűségére visszatérnek, s ezen hónap 21-dikéig jelentkeznek, a legfelsőbb kegye, lemben részesülnek. Erre Czauner városbiró a többi evang. tanácsbeliekkel együtt hivataláról leköszönt és kijelentette, miszerint a templomok visszaadására is hajlandó. A város kath. közönsége azomban ezt nem fogadta el, hanem kényszeritette az evang. tanácsbelieket, hogy hivatalukat mindaddig megtartsák, mig a pozsonyi magyar kamarához erre vonatkozólag rögtön küldendő megkeresésre válasz nem érkezik, — melyre nem sokáig kellett várakozni. Már azon hónap 28-án délelőtt 9 órakor megjelent a városi tanácsházban, a pozsonyi kamara elnöke gróf Erdődy Antal Kristóf Ghilányi Gyögy tanácsosával s a Thököiy által eltávolított előbbeni elöljáróságot hivatalába ismét vissza helyezte. Az ág. és helv. hitv. evangélikusok pedig átadták a templom kulcsait **). A városi ha*) Esterházy Pál az evang. keresztyének egyik legszivtelenebb üldözője volt. Számos ev. templom kizárólag az ő parancsára vétetett el; felemlítjük itt, hogy 1660-ban a szempei templom ledöntetett, a semptei pedig teljesen leromboltatott és hogy 1666-ban a jelenleg Nagyszombathoz tartozó sopornyai fiókegyházban létezett gyülekezet, végképen elnyomatott. **) Mi szabad királyi Nagyszombat városában levő helv. conf. levő atyafiak, recognoscaljuk 'per praesentes, tudtára adván mindenekneki a kiknek illik, hogy die data praesentibus a confessiónk részére az elmúlt revolutiókban elfoglaltatott templomnak kulcsait nemes pezsonyi kamara főcomissáriusainak Méltóságos gróf monyorókeréki Erdődy Kristóf ur eő nagyságának és nemzetes Gillány, ur eő kegyelmének kezéhez assignáltuk és a nemes város semmiben ea in parte nem avatta magát, s assecuráljuk is, hogy a végett soha semmi szin és protextus alatt nem háborgatjuk se nem háborgattattyuk. Mely dolognak nagyobb bizonyságára adtuk ezen levelünket, actum Tyrnadiae, Die 26. octobris 1863. Én Nagy István, Én Borbély András. Én Vajdaffy Imre, Én Balogh Simon, Én Kayan Mihály, Én Horváth Gergely. A reform, egyházra vonatkozó okmány kivonatokat végül közlöm.
