Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-26 / 34. szám

559

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

560

gyakról szólott. És oly módon beszélt Istenről, hogy hallgatói érezték, miszerint Istent világosan látják. A mint az elveszett jukról vagy a tékozló fiúról való példázatait hallották, úgy tetszett nekik, mintha a menny kapuit kinyílni, mintha az isteni irgalom szívverését látnák. Úgy beszélt az emberről, hogy minden hallgatója érezte, éreznie kellett, hogy addig a pillanatig sem önmagát, sem az embereket nem ismerte. Minden embert felvilágosított arról, hogy keblében a világoknál becsesebb valamit hordanak és hogy a gyarló földi élet, mely látszólag a sirig terjed, tovább folytatódik fönt az egekben vagy lent a pokolban. Midőn az örökéletről beszélt, teljes világosságra hozta az addig csak sejtett életet és halhatatlanságot s a túlvilágot oly élénken és erőteljesen irta le, mint a ki azt az országot nagyon is ismeri.

Lehet-e hát csodálni hogy folyton nagy tömeg kisérte, a kik ajkain csüngtek és soha sem tudtak eltelni hallgatásávál ? Még a világörömeitől megittasult emberek is érezik szívok mélyén, hogy egy más világhoz tartoznak és a tudományok is bármily érdekesek legyenek, a másvilágra vonatkozó kérdések mindig élénken foglalkoztatják az emberek lelkét. Horniét jöttem ? Ki vagyok ? Hová megyek ? Oly kérdések ezek, melyekre ha felelni nem tudunk, bezárhatjuk templomainkat. Azt a hangot, melyet egykor Galilea terén hallottak, mi már nem halljuk meg előbb csak majd a fehér trónról megzendülni. De szive és szelleme benne van igéiben, melyek soha el nem múlnak, — most is élnek és hatnak azok, mint hajdan. Ha egy igehirdető valamely örök igazságot helyesen formuláz, nem maga, hanem Krisztus teszi azt. Ha egy igehirdető érzékelteti velünk a más világot; ha elménket leköti, szivünket megragadja, ha lelkesedésre gerjeszt, ha lelkiismeretünket felrázza: Krisztus az, ki ilyenkor hozzánk közeledik megváltó szeretetével. ,.Mivelhogy a Krisztus képében járunk e követségben, mintha Isten kérne titeket mi általunk, kérünk a Krisztus képében, hogy békéljetek meg az Istennel.“ James Stalkertől.

Cs. L.

Szemelvények

a nagyszombati prof. egyházak múltjából; Stelczer János Károly „Geschichtliche Darstellung der sehr merkwürdigen Schicksale und Glaubenskämpfe der ev. Kirchengemeinden, sowohl Augsb. als Helv. Confession in der königl.

Freistadt Tirnau in Ungarn“ cimü müvéből.

(Folytatás.)

11. Thököly visszadatja a templomot.

Ezen visszaadás csupán sűrű felhők alól hirtelen kisugáizó napfényhez hasonlítható, mely a földön levő tárgyakat nehány percre megvilágítja. Csak három hónapig örvendezhetett az ág. hitv. ev. egyház a visszaadott templomban. Thököly ugyanis 1683. jul. 28-án biztosai által uj elöljáróságot választatott. Maradandó emlékül megjegyzem itt a város jegyzőkönyvéből, hogy városi bíróvá Czauner Dávid ág. ev. vallásu neveztetett ki. A

12 tagból álló tanács következőleg lőu összeállítva; Gerstemberg Adám, Piringer András, Szedlmahr Gergely, Markovics Simon és Ott Simon ág. hitv. evangélikusok, Nagy János helv. hitv., Huszt Miklós, Pexa Imre, Necsei István, Kaján Mihály, Vajdatty Imre és Bodor István róm. kath., főjegyzővé Nagy György helv. hitv. s aljegyzővé Koller Ferenc kath. választattak meg; ebből tehát még nagyszámú evangélicusokra lehet következtetni. Ugyanezen gyűlésen határoztatott el templomunk visszaadatása is, melynek a katholikusok sem mondottak ellent, mely a jegyzőkönyv megjegyzése szerint bárkinek is szabadságában állott és a jegyzőkönyvbe felvétetett volna.

Igen érdekes volt ezen tisztujitásnál a következő két körülmény : egyik, az eskü, melyet a kinevezetteknek magyar nyelven kellett letenniük és a melyben csupán Istenről és a Szentháromságról, nem pedig az Isten anyja és a szentekről volt említés ; a másik pedig a Thököly által a városra rótt hadisarc. A gyűlés egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy a város szorongatott helyzetében képtelen a kívánalomnak eleget tenni. Ekkor Czauner városbiró ajánlkozott a kiegyezés eszközlésére. Alkudozásba bocsátkozott Thököly biztosaival és a meghatározott 3000 forintnyi összeget sajátjából előlegezte, melynek kamatja f'ejébeu a város Bresztován nevű birtokát három évre elnyerte. Hogy Czauner ezen kölcsönét valaha vissza kapta-e , a fenforgott körülmények között nagyon ké^éges.

így jutottak az evangélikusok templomuknak ismét birtokába, mely augusztus 8-án Szentháromság után 8-ik vasárnapon Asbóth, Thököly tábori papja és a Modorból meghívott Pilarik lelkész által ünnepélyesen felszenteltetett. Maga Thököly is jelen volt az istenitiszteleten, kora reggeltől d. e. 11 óráig. Azonban a fenséges örömérzet, mely ezen szent falak között a kedélyeket áthatott«, hirtelen a legfájdalmasabb szomorúsággá változott ! Dél tájban a felsővárosi kapun kívül levő pajtákban tűz támadt, mely valószínűleg a török vagy magyar hadi nép által eszközöltetvén, heves nyugati szél által mindinkább gerjesztve, lángtengerként áradt szélylyel. Csaknem az egész város s igy templomunk is a melléképületekkel együtt a fékevesztett elem áldozatául esett. Mintegy 2000 ember a lángok között veszett! Halljuk ezen iszonyú szerencsétlenség leírását, melyet Pilarik a megelőző paragrafusban említett könyvének előszavában következőleg ad elő: „Midőn a jóságos Isten a magyar királyságban levő evangélikusoknak, a pápás papok által tőlük erőszakkal elvett templomokat ismét visszaadta, szívélyesen felkérettem nagyszombati vo t patrónusaim által, hogy mint előbbeni lelkészük (akkor Modorban voltam lelkész) templomukat szentelném fel. Elindultam tehát oda nagy veszélyek között 1683 ban a Szentháromság után következő 8 ik vasárnapot megelőző pénteken egy orgonáló deák s egy harangozó kíséretében, mert jóllehet küldöttek mellém egy kísérőt, mindazonáltal az ut, a több százakra menő őrjáratok miatt igen veszélyes volt. Következő szombat estén, a midőn gróf Thökölyt, ki minden klastromot s jezsuita kollégiumot megvizsgált — megkellett volna tisztelnem, a szónoklat felett oly félelem és aggodalomban voltam, hogy miről sem tudtam elmélkedni.