Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-12 / 32. szám

527 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS. LAP 528 azt a jezsuiták a veszély elmúltával mindannyiszor is­mét visszafoglalták. Ezen evang. egyházközség miután az emlitett templomból végkép kiszorittatott, elhatározta, hogy az Alsó-Patak utcában levő s 20 év óta tulajdonát ké­pező telken egy templomot épít. Megjegyzésre méltók azon fondorlatok, melyeket hitsorsosainknak az építés kezdeténél tűrni kellett és a melyek elleneik álnokságai, gonoszságai és szineskedéseire kiváló fényt vetnek. Leg­inkább kitűnik ez Esterházy Miklós nádornak Kismar­tonban 1636 ápril 4-én a helybeli elöljáróság képviselői­hez intézett szóbeli utasításaiból, melyeket az utóbbiak terjedelmesen Írásba foglaltak s hatóságuk elé terjesztet­ték. Ezen nevezetes okmányból kitűnik, hogy Nagyszom­bat elöljárósága a kálvinistáknak egy templom építését megengedte ugyan, de a hozzá szükséges anyagot pénz­ért és teljes fizetés mellett sem akarta kiszolgáltatni. Valamint azt sem engedte meg, hogy a város határában egy tégla-égetöt emelhessenek. Ezen ügy tisztázása végett tehát mindkét fél a nádorhoz folyamodott. A kihallgatá­son a kath. képviselők szemrehányásokat kaptak a miatt, hogy az elöljáróság U Felsége II. Ferdinand akarata el­len cselekedett, miután ő az építést megengedte ; sőt az ott jelen volt gróf Pálífy Pál 0 Felsége pohárnoka által „Bestia morgó kurvafiáuak“ szidalmaztattak. A „kálvinis­tákat“ pedig azon tettetett barátságos szavakkal bocsátá el a nádor, hogy a király akarata ellen mit sem tehet, hanem forduljanak egyenesen ő hozzá és gondoskodjanak, hogy ezen dilemmából valamiképpen kivergődhessenek. Szigorúan meghagyta nekik, főképpen, hogy polgártársaik­kal egyetértésben és békességben éljenek és ne kénysze­rítsék a kath. elöljáróságot, mely ily módon tűz és viz között áll a kirekesztés iszonyú büntetésébe, melylyel Pázmány péter bibornok már fenyegetett is ; vag}Tis más szavakkal: hogy hagynának fel az építéssel. Ez volt te­hát a véres betűkkel feljegyzett bécsi és nikolsburgi béke eredménye és gyümölcse!? Egy pap átok szava képes lehetett az illető törvénycikk eltörlésére s az által a pro­testánsok Írásban biztosított jogainak hamuvá változtatá­sára. Mindezzel azonben a református hittestvérek nem sokat törődtek s ezen akadályokat legyőzve, egy ékes, lehetőleg tágas templomot, valamint paplakot és iskolát építtettek; de a melynek birtokában csak az 1671-ik vészteljes évig maradhattak, miután tőlük mindezeket a hozzátartozó szántóföldek, rétek és haszonélvezetekkel együtt erőszakosan elvették és I. Lipót által a Pálos rendüeknek adományoztatták. Ezek a templomot részben megváltoztatták, kiékesitették és szent József, Krisztus nevelő atyjának ajánlották. Egyszersmiud az titca is, melyet azelőtt Alsó-Patak utcának neveztek, Pál nevet nyert. Thököli 1683 jul. 28-án visszaadatta ugyan ezen templomot a hozzátartozó birtokkal együtt a reformátu­soknak, de bukásával ugyanazon évi okt. 26-án ismét a Pálos rendűek nyerték vissza. Ezen időtől fogva a refor­mált egyházközség végképpen elenyészett és vagyonuk visszanyerése iránti bárminemű fellépésük eredmény nél­kül maradt. (Folyt, köv.) Thúry Etele. Jelentés a nyitrai ev. ref. missiói anyaegyház 1899 — 1900 évi állapotáról. Isten kegyelméből elérkezvén kisded egyházunk a harmadik évet jelző határkőhöz, hogy egyházi ható­ságaink s mindazok, kik érdeklődéssel kisérik e mus­tármag fejlődését, tudomást vehessenek a közelebb le­folyt év alatt felmerült mozzanatairól e missiónak, van szerencsém e tisztelettel beterjesztett jelentésemben az egyház 1899—1900 évi szellemi és anyagi állapotát megismertetni. Örvendetesen jelezhetem már előre s hiszem, hogy hasonló örömmel vétetik tudomásul minden illetékes helyen azon körülmény, hogy a lefolyt évben a szel­lemi, erkölcsi és anyagi téren egyaránt jelentékeny elő­­haladást mutathat fel a missió s ha azon törekvését, melylyel életképességéről mindinkáb bizonyságát tenni igyekszik — az egyházhatóság, különösen a conventi missiói bizottság az eddiginél hathatósabb, már a múlt­ban is okadatolva kérelmezett anyagi támogatásában részesíti : oly eredmények elérésére van biztos kilátás, melyek a hozandó áldozatot aránylag messze felül fog­ják haladni. A missió területén élő hívek élénk tuda­tával bírnak e körülménynek s azt áldozatkészségük­kel igyekeznek is kimutatni a méltánylás reményében. Ezeket bocsátván előre általánosságban, részlete­sen pedig beszéljen most már az egyháznak mult évi jelentésemtől mostanáig szóló története, melynek úgy a szellemiek, mint az anyagiakra vonatkozó részét az alábbiakban sorolom fel időrend, illetve tárgyi össze­függésben. Foglaljon helyet mindjárt az első helyen az 1899— 1900-ik tanévben folyt hitoktatás ismertetése! A központon rendes időben, a tanév elején kez­detét vette és folyt a hitoktatás 18 növendékkel a f. évi junius 13-án nt. Tóth Kálmán egyházmegyei fő­jegyző ur jelenlétében megtartott nyilvános vizsgáig. Felszóllittatván továbbá még a mult tanév végén a főtiszt, püspöki hivataltól javaslattételre az iránt, hogy a felvidéki tanintézetek ev. ref. tanulóinak vallá os oktatása miként volna eszközölhető ? beterjesztett ja­vaslatom alapján megbizattam nyolc vidéki taninté­zetben a hitoktatási teendők végzésével s azt novem­ber hótól kezdve — kéthetenként látogatva az intéze­teket (17 növendék) - a tanév végéig teljesitettem, a sok költséggel járt utazásokkal kapcsolatos kiadások tetemes részét sajátomból fedezve, azon reményben, hogy addig is, mig a jobbára állami jellegű intézetek után a közoktatásügyi ministerium megállapít vala­melyes átalány összeget, a conventi missiói pénztár méltányolni fogja eljárásomat s hogy e fontos ügy fen­­akadást ne szenvedjen, sőt még szélesebb körre kiter­jeszthető legyen, anyagi támogatását nem vonja meg. Mert sok még a teendő ! Árva, Liptó, Turóc megyék területén létező tanintézetek szintén gondozást várnak ! A missió jövőjének kockázatát jelentené, ha éppen az anyagi szükségletek hiánya miatt kellene abban hagyni a jó munkát! A missió területén élő hívek nagy része vegyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom