Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-05 / 31. szám
517 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 518 egyesitett erőkkel a haza javáért dolgozni és harcolni. Igen okos, hazafias beszéd ez. De mit szólnak hozzá s adnak-e rá valamit a nemzetközi ultramontánok ? ! . . Wolaj ka Nándor püspök pedig 25 éves papi jubileumán a zsidó hitközség küldöttségének üdvözlésére ezt válaszolta : „az volt mindig főtörekvésem, hogy szeressük és becsüljük egymást itt a földön, mint a kik egy mennyei atyának vagyunk gyermekei. Ebben a szeretetben és becsülésben éltem én és hiveim az izraelitákkal. Isten ne adja, de ha valaha jönnének körülmények, a melyek ezt a szeretetet is veszélyeztetnék, ha akadnának gaz lelkek, a kik gonoszul szentségtörő kézzel oda törekednének, hogy keresztényt a nem-keresztény ellen uszítsanak : én soha sem tekintenék akkor faj-, vallás- vagy osztálykülönbségre, hanem csak a szeretetre és kész lennék vérem árán is megvédelmezni a közöttünk fennálló jó viszonyt.“ E bizony igen szép beszéd! Vajha a szónak ne mondana ellen a cselekedet/ A Magyar Szó azonban azt mondja, hogy a püspök e beszéddel, a nagyhatású frázissal csak leplezni akarja azt a dúló vihari, a melyet éppen ő támasztott a debreceni protestánsok és katholikusok között. Meglehet. De az sincs kizárva, hogy csakugyan fordulatot jelent a beszéd. Legyünk jó reménységgel. Minamellett legyünk ébren is mindenütt és tiszta látásunkat por hintéssel akadályozni ne engedjük . . . Szmrecsényi Pál püspök is úgy 3 héttel ezelőtt megnyugtató, képességesebb időt sejtető nyilatkozatot tett ugyancsak egy zsidó tisztelgő küldöttség előtt. . . . Milyen jellemző, hogy olyan főpapok szájából, a kik Krisztust vallják fejüknek, a testvéri szeretetett hangoztató beszédeket „örvendetes jelek“ c. alatt emlitjük föl, mikor egészen természetesnek kellene tartanunk azokat ; nem csak, hanem : a nekik megfelelő cselekedeteket is ! — Újabb pénzforrás. A Sárospataki Lapokban olvassuk, hogy erre a kérdésre : Jioqyan biztosíthatjuk leveleinket az elveszés ellen? . . .“ a „Páduai Szent Antal Lapja“ cimü képes folyóirat szerkesztősége (Budapesten, a Ferenciek zárdájában) ezt feleli : helyezzük leveleinket Páduai Szent Antal oltalma alá, oly módon, hogy használjunk Szent Antal levél-pecséteket, a melyek kisebb-nagyobb alakban 50 darabonként 80 fillérért kaphatók a lap szerkesztőség ében. “ Istenem, micsoda közönség?iek irhát ez az élelmes szerkesztő ?! Az ostoba hiszékenység mindig sok vizet hajtott a papok malmára : még megtörténhetik ebben a pápás korszakban, hogy a Szent Antalféle levél-pecsétek igen jó árunak bizonyulnak! De azért nem hisszük, hogy a Péterfilléreket egyszerűen ilyen pecsétek alatt útnak mernék indítani Rómába ! — Rettentő igazolás. A „Magyar Állam,“ a szent klerikálismus e szócszöve Umbertó király meggyilkolásáról szóló cikkét igy végezte be : „Et nunc reges intelligite ! Tanuljanak a királyok igazságot, mert az igazságtalanság igazságot szül s az igazságtalanság a királyokat sújtja legerősebben,“ . . . Rettenetes beszéd ! Mit értsünk itt az „igazság“ és „igazságtalanság“ alatt ? Az ultra montán klerikalizmus szerint mást nem érthetünk, mint hogy igazságtalanság volt megfosztani a pápát világi hatalmától ; Bresci most ezt az igazságtalanságot boszulta meg ; az igazságtalanság igazságot szült az ő cselekedetében. Hát nem rettentő igazolás ez?! Az „Alkotmány“ már politikusabb egy kicsit: „Francia hangok'-1, c alatt mondja el véleményét igy : A keresztény-monarchikus érzelmű Gaulois azt mondja, hogy a gyilkos anarchista és szabadelvű s a sorsnak csudálatos fordulata, hogy a gyilkos átkozott keze éppen annak a fián boszulta meg IX. Piust és az olasz fejedelmeket, a ki őket kirabolta. — Drumont a szabadkőműveseket vonja felelősségre a gyilkosságért. A keresztény Soleil azt mondja, hogy két olasz szuverén halt meg legszebb életkorában : Viktor Emánuel és Umberto. A pápa a savoyai ház öt generációjának látta elmúlását. A főpap évei szaporodnak s miat a világitó torony áll a politika sötétségében. A pápa mindenkor élő tiltakozása a jognak az erőszakkal szemben. A házból, hová elzárták, látja a világesemények kifejlődésér. Nem felejtette el, hogy ő a bocsánat és a béke istenének helytartója s igy elsőnek fejezte ki részvétét az özvegy királyné előtt. — A Magyar Szó figyelmét se kerülte el a M. A. lelketlen, dühöngő megnyilatkozása. Becsületére válik, hogy nem hunyt szemet a gazságnak a megismétlésére, hanem rámutat: „nem egyenes igazolása-e e klerikális kijelentés az őrült gyilkos aljas gaztettének ? Pedig ez az igazolás egyenesen beleillik a klerikalizmus szellemi irányzatába. Mert a klerikalizmus se egyéb, mint az állam egyenes megtagadása. Ennek tulajdonítandó, hogy az anarchizmus éppen azokban az országokban terjed el leginkább, a hol a klerikális agitáció legerősebben dúl. így első sorban Olaszországban , azután Franciaországban. Holott azokban az országokban, a hol a papizmus befolyása nem tud érvényesülni, mint Angliában, Svédországban, de még az uj szellemi áramlatok iránt annyii’a fogékony német bizodalomban is, az anarchista tanok teljesen meddő talajra akadtak. A történelmet ismerő, olvasott emberek nagyon jól tudják, hogy az anarchismus édes gyermeke a jezsuitizmusnak. A jezsuiták közül kerültek ki az első anarchisták, habár nem nevezték is őket e névvel. — Rogy a „Magyar Szó“ hivatást tölt be, szükséget pótol, azt a protestánsok igazán elmondhathatják. Kímélet nélkül mutat rá az ultramontanismus veszélyes, sőt lelketlen törekvésére; tántoríthatatlan bátorsággal és kitartással küzd a kiváltságos helyzetek ellen, az egyetemes emberi jogok javára. E nemes munkájában a „Magyar Szóu-1 a jóizlésen és az irodalmi tisztességen kivül semmi sem feszélyezi a szókimondásban. Publicistái ép oly független nagy kvalitású irók, mint a milyen független magyar politikusok. Minden rovata élén előkelő, megbízható újságíró áll, s az ifjú vállalatnak minden munkása a kivívott s kivívandó sikerek által buzdulva békésen végezi feladatát. Ez a magyarázata annak, hogy a „Magyar Szó“ ma a legélénkebb magyar újság. A lap barátai nem olvashatják nagyobb figyelemmel, mint a lap ellenei, a kik jól tudják, hogy a kíméletlen, nagy igazságokat csak ez a lap tudja és meri megmondani. Ez az első félév kész eredménye. A lap barátai napról-napra szaporodnak s ezzel a szaporulattal természetes lépést tart a lap tartalma és minden belső és külső erénye. A vidéki közönségre fontos, hogy a „Magyar Szóu már este 5 órakor megjelenik s igy a legtávolabb vidékek kö-
