Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-22 / 29. szám
483 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 484 iránt lelkesülni tudó szivet, ez szerzi meg az igaz hazafiságot, a valódi hazaszeretetre a polgári szabadságot, a tiszta és jó erkölcsöket, a valódi erényes életet. Oh százados eperfa lombja ! virulj hát szabadon, nőj, fejlődjél, lombosodjál, erősödjél tovább, a gondolat és lelkiismeretszabadság éltető levegőjében ! Mi, a kik hüs árnyaid alatt vevénk lelki táplálékainkat az alma mater tápláló emlőiről, mi szivünkből óhajtjuk, hogy virágozzál soká, a hogy Írva van : „mint a szép pálmafák és mint a cédrusfák, mik a Libánon hegyén nőnek. Mi a kik már az életben megtanultuk becsülni édes anyai szereteted drága ajándékait, mi hálás szívvel és lélekkel gondolunk reád, szeretettel ölelünk át most is, midőn tekinteted előtt megjelentünk s örömmel teszünk bizonyságot arról, hogy Isten után teneked köszönjük, hogy emberek vagyunk. Örömmel mondunk teneked is hálát Istenünk, hogy minket ide vezéreltél s itt a tudományok szép kies mezején legeltetted lelkeinket s itatád a nemes erkölcsök tiszta forrásából, mint örök kútfőből. Oh járj tábort itt folyton a szent falak körül, hogy az ellenség he ne férkőzhessék! Oh teljesítsd ezen főiskolán mindenkor emez ígéretedet: Én gondot viselek mindenkor Jeruzsálem egészségére és orvosságára és meggyógyítom őket és megmutatom nékik az állandó békesség sokaságát és Judát és Izraelt fölépítem, Ls leszen nékem híremre, nevemre, örömömre, tisztességemre, kik hallj ík minden jótéteményeimet, melyeket ő vele cselekszem!11 Ti is kormányzók, igazgatók, tanárok ! viseljetek továbbra is gondot e mi drága kincsünkről, hogy az „igazságot követvén a szeretetlen, mindenestől fogva nevekedjék a gondjaitokra bízott ifjúság, abban a mi fÖ t. i. a tiszta erkölcsökben és hasznos ismeretekben, „hogy mindenek szép renddel és móddal egybe szerkesztetvén, minden tagoknak egybebocsáttatásuk által a testhez illendő lelki nevekedést vegyenek, a szeretet által való fölépittetésökre. Hogy minden test egyenlőképpen meglássa: mely szépek a hegyeken az evang. hirdetőinek lábai, a ki békességet hirdet, örömet mond a jóról, szabadulást prédikál, a ki azt mondja a Sionnak: uralkodik a te Istened! Nemes tan. ifjúság ! Te meg vedd eszedbe : „ Hogy ha a zsenge szent, annak az egész állatja is szent. Ha a gyökér szent, az ágak is szentek. Hogyha némely ágak letörettek, te pedig vad olajfa lévén béoltattál azoknak helyekbe és az olajfa gyöke* ének és zsírjának részese lettél : ne kevélykedjél az ágak ellen, ha pedig kévéiykedel, tudd meg, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.“ Légy hát engedelmes felsőbbjeid iránt, légy tanáraidnak tisztelője, megbecsülője, légy hálás a főiskola iránt: „Féljed hát az Istent, parancsolatait meg tartsad, mert ez az embernek fő dolga. Hajolj el a gonosztól és cselekedjél jót. Legyetek szentek, mert én szent vugyök. Ezt mondja az Ur! * De' talán már meg is bántátok, hogy megkérdeztétek tőlem, barátom miért jöttél'? Pedig egy pár percre szeretném még igénybe venni a tőletek nyert szólásszabadságot. Ne tartsatok azért hálátlannak, hogy ennyire visszaéltem türelmetekkel, úgy is tudhat- f tátok előre a magyar embernek, kiváltkép a kálvinista magyar embernek a szokását, hogy mikor rég nem látott ismerősei, barátai közé jön, hát bizony az nem tud hamar végezni a szóval, no mert ha haza kerül ismét, hát az otthonvalóknak is akar valamit mondani, hogy tulajdonképpen miért is történt a feljövetel, no meg aztán ősi szokás szerint egy kicsit el is kell dicsekedni vele, hogy miről esék sző itt eme főhelyen, bizony meg kell azt bizonyítani, hogy ugyancsak megmondám vala, a mi szivemen fekszik, úgy azonképpen ! Igen, csak még ezt, ezt a szivemen valót és az én barátim szivén valót is, ezt akarom én még gyönge szóval kibeszélni s ez nem más mint befejezésül meggyujtani az emlékezetnek szelíd fényű fáklyáját ama dicsők emlékei felett, kik minket tanítottak, kik a kenyér botját a kezünkbe adták, kik nevelőink, tanáraink s bölcs atyáink .voltának, de a kiket már, fájdalom a sir göröngye fed, s csak szellemük dicsfénye az, mely arcáinkat körüllengi, mint a hogy a csillagoknak fénye ezüst sugárival szép csendes estén beragyogja az ismerős tájakat s csendes andalító merengésbe ejti a lelkeket. Felkeressük ugyan majd sirhalmaitokat is ti elhunyt kedves tanáraink, a hálás emlékezet babér koszorúját tesszük a sirhalomra, mely drága hamvaitokat, nagy lelketek porsátorát, hantival takarja, ott majd érdemeiteket én nálam hivatottabb barátunk fogja elbeszélni, szivünkbe vésni, hogy ott maradjon elkophatatlanul mind addig, mig csak minket is pihenni, nyugodni nem hiv el az emberekkel közös végezet, mikor majd a mi poraink felett is kiterjesztendi szárnyait az enyészet angyala ! ? ! Oh ti dicsőült lelkek, jertek hát közénk ! Nézzétek a tanítványok egybegyültenek, hiányoznak ugyan többen, de a kik még megjelenhettünk, várjuk az igéket, hogy azok mint drága adományok, bétöltsék lelkeinket mennyéi szent ajándékkal ! jövel te minket, égen, földön, tűzön, vizen, hidegen, melegen, az ezekben rejlő titkos erőkön, fény, villám, hang szárnyain hordozó nagy lélek. Jöjj te is nagy népek, nagy nemzetek, nagy történeteinek a viliágszellem örök kútfejéből kifejtő, — a legfenségesebb erényt a hazaszeretetet prédikáló apostol; — jövel te az ős lényeknek búvára s a meglevőknek, emberek, állatok, növények, köveknek biztos ismerője, becsületes élet folytatására megtanító és erre nevelő nagy telkeknek dicső példaképe ; jövel te, a classicus hajdan köztünk lánglelkii bajnoka, andalítsd el lelkünk az ős regék boméri versein vagy legeltesd Athen s Kóma virányos téréin, felmutatva a szép, dicső múltat ! jövel te a magyar költők hiv ismertetője, vezess minket nemzeti nagylétünk apostolaihoz, kiket a múzsák homlokon csókolának, hadd hangozzék ajkaikról az andalító dal, hadd pendüljön a lant; jövel te is nagy tudós, nagy bölcs, nagy pap, ki az égi vallást plántálád szivünkbe, a ki meg a tül világ örök boldogságot rejtő virányai felé vezetted lelkünket. Jöjjetek mind, mind, hogy áldásunk vegyétek, hiszen az igazaknak emlékezetük áldott! bizony áldott az örökké ! Oh áldott lesz hát a ti emléketek is mindenkor s im itt,
