Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-22 / 29. szám
Tizenegyedik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1900. Julius 22. Megnyitó beszéd a barsi ev. ref. tanítóegyesület 1900 évi rendes közgyűlésén. T. Közgyűlés! Úgy látszik nekem, hogy mi a. társadalmi átalakulások korszakát éljük. A protestantizmus hazánkban kezdetétől fogva, a mult század végéig átalakító és közvetlen hatást gyakorolt nemzetünk művelődésére. Közel négyszázados múltjában világitó fáklyája, vezérlő csillaga volt hazánkban a magyar nemzeti műveltségnek s a tudományosságnak. A tudományos és társadalmi műveltség e hegemóniáját a prot. egyház nem csak kitűnő főiskoláinak, hanem — az akkori idők igényeihez mérten — magas színvonalon álló népiskoláinak is köszönhette, mert hiszen első volt azok között, kik a vallásos tudás mellé a reálismereteket is bevitték a népiskolába. Más idők, más emberek voltak azok! A prot. ősök erejükhöz mérteu igen nagy áldozatokat hoztak a nevelés és tanítás érdekében s maguk is lelkesedtek a közművelődés és tudományos készültségért. Kern akarok panaszkodni, de tagadhatatlan, hogy megcsappant a prot. áldozatkészség s népünk a maga műveltségének érdekében ma nagyobb anyagi áldozatra nem szívesen adja rá magát. Ennek tulajdoníthatjuk azt a ránk nézve sajnos körülményt, hogy népiskoláink kulturális fejlettsége tekintetében, a statistika adatai szerint, megelőztek bennünket az állami s a zsidó népiskolák. Megjegyzem azonban, hogy a statistika adatainak hitelességéért szavatosságot nem vállalok. Pedig ha valaha volt idő, úgy ma kétszeresen itt van az idő, a mikor szellemi és anyagi erőnknek teljes kifejtésére van szükség, ha azt akarjuk, hogy el ne maradjunk, hogy a versenyt kiállítassuk. Egy olyan iskola, mely a kor igényeinek a nevelés és tanítás szakszerűsége szempontjából is megfelel, tagadhatatlan, hogy sokba kerül. De nincs az a nagy anyagi áldozat, melglgel népünk váltáserkölcsi nevelésének érdeke fel ne érne, különösen nálunk protestánsoknál az újabb megváltozott viszonyokkal szemben. Talán felesleges is hangoztatni ezeket közöttünk, kik mindnyájan szívvel, lélekkel prot. tanítók vagyunk. Jól tudjuk, hogy prot. egyházunk eminens érdeke, a hazafias magyar protestáns szellemnek nem csak fenntartása—mert ez nem elég — hanem annak ápolása és fejlesztése is. Jól tudjuk, hogy nekünk a kötelességérzet különösen két irányt jelöl meg: a hamisítatlan prot. evangeliomi hit ápolását és fentartását s a szabadelvüséggel párosult általános művelődést. Azonban, ha e téren magunkra maradunk; ha magunkra leszünk utalva, a mi munkásságunk eredménye nem lehet minden irányban teljesen kielégítő. Az evangelizáció munkájának kell bennünket támogatni, a hivatottak lelkes közreműködésével. Az iskolafenntartónak saját érdekében nem szabad semmi áldozattól se visszariadni már csak azért sem, hogy iskoláink s tanítóink a kor kívánalmainak megfelelhessenek. Le keli valahára győzniök azt a szűkmarkúságot, mely mindjárt jelentkezik, mihelyt iskolai kiadásokról van szó, legyen az akár személyi, akár dologi kiadás. Bízom is egyházunk vezető férfiúiban, hogy minden jogosult igény ki lesz elégítve, csak akarni kell, csak legyen a ki hivatásának érdekébén egy kis küzdelemtől sem riad vissza. Ha a közöny jegét megolvasztottuk, eljő az az idő, mikor a tanítóság felszabadul lenyűgözött helyzetéből, minek természetes következménye lesz, hogy iskoláink felvirágoznak s ott lesznek ismét az első, a vezető és irányító helyen. Ebben lesz a tanítóságnak is boldog jövendője. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Yégh István, egyesületi elnök. 29 * ——----- ----- « Az egyház és iskola köréből. * —---r~—. r,~—0 A. lap szellemi részét előfizetési dnak I illető közlemények a i ] r l r ' ft t njl'j , ie°^síí f v1 e ^0I’* ' 1 A dnnánto 1 cv. Tel. miméi hivatalos közlöm, Kis József Cil u I Faragó János I felelős szerkesztő ozij íöinnnkatárs ozimére mére küldendők. ^ , küldendők. $-------------------------------$ Megjelenik minden vasarnap. #--------------------------------<
