Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-21 / 3. szám
41 Ifjúsági színi előadás. A pápai ev. ref. főgymnasium kebelében fenálló fjusági segitő egyesület, melynek az a célja, bogy szegény tanulókat tankönyvekkel, taneszközökkel ellásson s a mennyiben viszonyai engedik, pénzsegélyben is részesítsen, anyagi eszközeinek erősbbitése végett mostanában minden esztendőben rendez mulatságot, hangversenyt. Ez, mig egyrészt legtöbbször anyagilag is szépen jövedelmez az egylet céljaira, másrészt nagyban hozzájárul ahoz, hogy a tanuló ifjúság megszokja a müveit társaságban való forgolódást. Ez esztendőben, eltérve a régi szokástól, olyas valamit rendezett a segitő egyesület, mely vállalkozásnak elég merész volt; de a mely erkölcsi és anyagi sikerét tekintve, messze túlszárnyalja az eddig rendezett mulatságokat, hangversenyeket s megérdemli, hogy külön cikkben emlékezzünk meg róla, mint olyanról, mely főiskolánk főgymnásiuma tanuló ifjúságának jó hírnevét, íeputatioját növeli. Arra vállalkozott ugyanis a segitő egyesület s vele a főgymn. tanuló ifjúság, hogy e hó 16-án a városi színházban ifjúsági színi előadást rendezett az egylet pénztára javára. Merésznek mondtuk e vállalkozást, mert a közönségnek Pápán, hol állandó színház vau, meglehehetősen kényes az ízlése, még a rendes színtársulatok játékai is csak nagy ritkán tudják kielégi feni; de merésznek mondhatjuk e vállalkozást azért is, hogy az ilyen előadásokkal járó nagy kiadás mellett, lévén a színház nézőtere meglehetős kicsiny, jövedelemre nehezen lehet szert tenni. Ismételjük: az előadás úgy erkölcsileg mint anyagilag fényesen sikerült. OtWolt szeretett főpásztorunk, Antal Gábor püspök ur is; látható örömmel nézte a szereplők kitűnő játékát. Szinrekerültek: Katona Bánk bán-jának második felvonása; szereplők: Izsák József, Kovács Bálint, Vili. F r id rich János, Stern Elek VII. Székely István, VI. o. tanulók. Katona JBánk bánját nem kell dicsérnünk, minél többször látjuk, csodálkozásunk annál nagyobb az emberi szellem eme hatalmas alkotása iránt; de a hogy a mi fiaink azt eljátszották, az bármely színháznak becsületére vált volna. Örült a lelkünk, mikor a hazaszeretet s a király iránt való hűség igéit hangoztatva, alakjaik kiegyenesedtek, szemükben ifjúi tűz, szivükben ifjúi hév égett: láttuk, éreztük, hogy a mit ők csinálnak, az több a közönséges színészetnél, az a művészet egy neme, nem a mindennapi fajtából! Láttuk, éreztük, hogy a mit ezek a fiuk most mondanak, nem puszta declamatio, azt ők mélyen és igazán érzik — férfiakká lesznek. Ki tudná méltóképen meghatározni nevelő hatását ennek a darabnak? A szép szavalás hatását nagyban emelte az ügyes játék. A közönség csak bámult, ezt még sem várta, nem gondolta, hogy ezek a mi gyermekeink művészekké legyenek ! Mert azok voltak igazán mindannyian. A második darab Giucosa-nak „Az Apród’1 c. dramoletje volt. Szereplői : Beregszászy Ilona internatusi növendék, Schor Ernő, Proszonits Nándor VIII. Szente János VII. Baditz Lajos VI. o. tanulók. A darab egy aranyos, romantikus kis história a középkori ovag világból: mikép nyeri meg ügyes sakkjátékával, 42 önérzetes, bátor föllépésével Fernandó apród Renato lovag Jolánta nevű leányának a kezét. A kedves darabot Radó Antal fordította magyarra pompás versekben, melyek nagyon próbára teszik az emlékezőtehetséget; de nagyon alkalmasak arra, hogy a fiukban a szép előadás iránt való érzéket kifejlesszék. A szereplők itt is mindannyian derekasan megállták helyűket, bámulatosan tudták szerepüket; de nemcsak tudták, bámulatosan át is érezték. A közönség csak gyönyörködött és csodálkozott: ennyi ügyességet mőkedvelőktől mégsem várt. Ügyesen volt megválasztva harmadik darabnak befejezésül Kisfaludy K. „Mátyás deák“-ja. Szereplők: Cséry Margit internátusi növendék, Tóth Zsigmond, Somogyi Zoltán, SzVy Dezső VIII. Hammer Elemér, Kiss Lajos VII. o. tanulók. A magyar ember, általán az egész magyar nemzet két legnagyobb s talán legbecsesebb erénye : a hazához való törhetlen ragaszkodás, a király iránt való igaz hűség nyer dicsőítést ebben a kis vígjátékban is, mint Bánk bánban, csak derültebb formában. Magyar iskola, magyar tanár nem művelhet nemesebb dolgot, mintha erre a két erényre tanítja az ifjnságot, me’y minden hibánkat jóvá teszi, elfeledteti. . . , Még most is örül a lelkem, ha elgondolom, mennyi erővel, tűzzel, milyen ügyességgel, művészettel játszottak azok a gyerekek ebben a darabban is! Igazságtalanság volna egyiket-másikat kiemelni: remekül játszottak mindannyian. A mi mindenkinek nagyon föltűnt: súgó nélkül játszottak végig minden darabot, a súgó helyén egy lámpa állott. Pedig egyszer-máskor nagy szerepet kellett versben elmondaniok. Konstatáljuk, hogy a legnehezebb gondolatok sem zökkentették ki őket, nem törték össze a verseket, mint a színészek rendesen. A ruházatot Dobó Sándor győri színigazgató bocsátotta a szereplők rendelkezésére. Nemcsak a színpadon, a nézőtéren is szépen viselkedett a tanuló ifjúság, a mi szintén nagyon kellemesen lepte meg a színház többi közönségét. Valóban intelligens, müveit ifjakhoz illően viselkedtek, s erre büszke lehet a főiskola. Az egész est dicsősége elsősorban a főiskola dicsősége ; az érdem ezért kivált a segitő egyesület választmányáé, melynek élén Faragó János tanár áll s a kit legelsősorban kellett volna említenünk : Kőrös Endre dr. tanáré. Az ő széleskörű tudása, paedagogiai tapintata választotta ki oly ügyesen az előadott darabokat, ő tanította be, időt, fáradságot nem kiméivé oly kitünően a szereplőket. Az ő érdeme főként, hogy oly igaz gyönyörűséget élveztünk, a minőben csak nagy ritkán van részünk. Növendékeink sorából mindenre akad ember: az ügyes szavalók száma mintha megfogyatkozott volna ; ime Kőrös FJndre tanár megmutatta, hogy van erre is alkalmas erő, ha fölfedezzük és kifejlesztjük. Főiskolánk nemcsak a szegények iskolája, de ez az este meggyőzött bennünket, hogy a tehetségek iskolája is. A rendezés mintaszerű volt, ez is az ő érdeme. Fáradságáért csak köszönettel és elismeréssel adózhatunk; de ezt szívesen, örömmel adjuk, mert hitünk és meggyőződésünk, hogy az ő fáradhatatlan buzgalma és tudása nélkül nem lehetnénk oly büszkék a január 16-i estére. REFERENS. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP
