Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-21 / 3. szám

41 Ifjúsági színi előadás. A pápai ev. ref. főgymnasium kebelében fenálló fjusági segitő egyesület, melynek az a célja, bogy sze­gény tanulókat tankönyvekkel, taneszközökkel ellásson s a mennyiben viszonyai engedik, pénzsegélyben is ré­szesítsen, anyagi eszközeinek erősbbitése végett mosta­nában minden esztendőben rendez mulatságot, hangver­senyt. Ez, mig egyrészt legtöbbször anyagilag is szépen jövedelmez az egylet céljaira, másrészt nagyban hozzá­járul ahoz, hogy a tanuló ifjúság megszokja a müveit társaságban való forgolódást. Ez esztendőben, eltérve a régi szokástól, olyas valamit rendezett a segitő egyesü­let, mely vállalkozásnak elég merész volt; de a mely erkölcsi és anyagi sikerét tekintve, messze túlszár­nyalja az eddig rendezett mulatságokat, hangversenye­ket s megérdemli, hogy külön cikkben emlékezzünk meg róla, mint olyanról, mely főiskolánk főgymnásiuma tanuló ifjúságának jó hírnevét, íeputatioját növeli. Arra vállalkozott ugyanis a segitő egyesület s vele a főgymn. tanuló ifjúság, hogy e hó 16-án a városi színházban ifjúsági színi előadást rendezett az egylet pénztára ja­vára. Merésznek mondtuk e vállalkozást, mert a kö­zönségnek Pápán, hol állandó színház vau, meglehe­­hetősen kényes az ízlése, még a rendes színtársulatok játékai is csak nagy ritkán tudják kielégi feni; de me­résznek mondhatjuk e vállalkozást azért is, hogy az ilyen előadásokkal járó nagy kiadás mellett, lévén a színház nézőtere meglehetős kicsiny, jövedelemre nehe­zen lehet szert tenni. Ismételjük: az előadás úgy er­kölcsileg mint anyagilag fényesen sikerült. OtWolt sze­retett főpásztorunk, Antal Gábor püspök ur is; látható örömmel nézte a szereplők kitűnő játékát. Szinrekerültek: Katona Bánk bán-jának második felvonása; szereplők: Izsák József, Kovács Bálint, Vili. F r id rich János, Stern Elek VII. Székely István, VI. o. tanulók. Katona JBánk bánját nem kell dicsérnünk, minél többször látjuk, cso­dálkozásunk annál nagyobb az emberi szellem eme ha­talmas alkotása iránt; de a hogy a mi fiaink azt el­játszották, az bármely színháznak becsületére vált volna. Örült a lelkünk, mikor a hazaszeretet s a király iránt való hűség igéit hangoztatva, alakjaik kiegyenesedtek, szemükben ifjúi tűz, szivükben ifjúi hév égett: láttuk, éreztük, hogy a mit ők csinálnak, az több a közönsé­ges színészetnél, az a művészet egy neme, nem a min­dennapi fajtából! Láttuk, éreztük, hogy a mit ezek a fiuk most mondanak, nem puszta declamatio, azt ők mélyen és igazán érzik — férfiakká lesznek. Ki tudná méltóképen meghatározni nevelő hatását ennek a da­rabnak? A szép szavalás hatását nagyban emelte az ügyes játék. A közönség csak bámult, ezt még sem várta, nem gondolta, hogy ezek a mi gyermekeink művé­szekké legyenek ! Mert azok voltak igazán mindannyian. A második darab Giucosa-nak „Az Apród’1 c. dramoletje volt. Szereplői : Beregszászy Ilona interna­­tusi növendék, Schor Ernő, Proszonits Nándor VIII. Szente János VII. Baditz Lajos VI. o. tanulók. A darab egy aranyos, romantikus kis história a középkori ovag világból: mikép nyeri meg ügyes sakkjátékával, 42 önérzetes, bátor föllépésével Fernandó apród Renato lovag Jolánta nevű leányának a kezét. A kedves da­rabot Radó Antal fordította magyarra pompás versekben, melyek nagyon próbára teszik az emlékezőtehetséget; de nagyon alkalmasak arra, hogy a fiukban a szép elő­adás iránt való érzéket kifejlesszék. A szereplők itt is mindannyian derekasan megállták helyűket, bámulato­san tudták szerepüket; de nemcsak tudták, bámulato­san át is érezték. A közönség csak gyönyörködött és csodálkozott: ennyi ügyességet mőkedvelőktől mégsem várt. Ügyesen volt megválasztva harmadik darabnak befejezésül Kisfaludy K. „Mátyás deák“-ja. Szereplők: Cséry Margit internátusi növendék, Tóth Zsigmond, Somogyi Zoltán, SzVy Dezső VIII. Hammer Elemér, Kiss Lajos VII. o. tanulók. A magyar ember, általán az egész magyar nemzet két legnagyobb s talán leg­becsesebb erénye : a hazához való törhetlen ragaszko­dás, a király iránt való igaz hűség nyer dicsőítést ebben a kis vígjátékban is, mint Bánk bánban, csak derül­­tebb formában. Magyar iskola, magyar tanár nem mű­velhet nemesebb dolgot, mintha erre a két erényre ta­nítja az ifjnságot, me’y minden hibánkat jóvá teszi, el­feledteti. . . , Még most is örül a lelkem, ha elgondo­lom, mennyi erővel, tűzzel, milyen ügyességgel, művé­szettel játszottak azok a gyerekek ebben a darabban is! Igazságtalanság volna egyiket-másikat kiemelni: remekül játszottak mindannyian. A mi mindenkinek nagyon föltűnt: súgó nélkül játszottak végig min­den darabot, a súgó helyén egy lámpa állott. Pedig egyszer-máskor nagy szerepet kellett versben elmonda­­niok. Konstatáljuk, hogy a legnehezebb gondolatok sem zökkentették ki őket, nem törték össze a verseket, mint a színészek rendesen. A ruházatot Dobó Sándor győri színigazgató bocsátotta a szereplők rendelkezé­sére. Nemcsak a színpadon, a nézőtéren is szépen vi­selkedett a tanuló ifjúság, a mi szintén nagyon kel­lemesen lepte meg a színház többi közönségét. Való­ban intelligens, müveit ifjakhoz illően viselkedtek, s erre büszke lehet a főiskola. Az egész est dicsősége el­sősorban a főiskola dicsősége ; az érdem ezért kivált a segitő egyesület választmányáé, melynek élén Faragó János tanár áll s a kit legelsősorban kellett volna említe­nünk : Kőrös Endre dr. tanáré. Az ő széleskörű tudása, paedagogiai tapintata választotta ki oly ügyesen az előadott darabokat, ő tanította be, időt, fáradságot nem kiméivé oly kitünően a szereplőket. Az ő érdeme fő­ként, hogy oly igaz gyönyörűséget élveztünk, a minő­ben csak nagy ritkán van részünk. Növendékeink so­rából mindenre akad ember: az ügyes szavalók száma mintha megfogyatkozott volna ; ime Kőrös FJndre tanár megmutatta, hogy van erre is alkalmas erő, ha fölfe­dezzük és kifejlesztjük. Főiskolánk nemcsak a szegények iskolája, de ez az este meggyőzött bennünket, hogy a tehetségek iskolája is. A rendezés mintaszerű volt, ez is az ő érdeme. Fáradságáért csak köszönettel és elisme­réssel adózhatunk; de ezt szívesen, örömmel adjuk, mert hitünk és meggyőződésünk, hogy az ő fáradha­tatlan buzgalma és tudása nélkül nem lehetnénk oly büszkék a január 16-i estére. REFERENS. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom