Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-15 / 28. szám
469 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 470 talán értelmednek, okosságodnak, talán erődnek, talán az embereknek ? Ah bizonyára az Istennek: hiszen az Ur neked árnyékod és a te jobb kezed felöl vagyon, az Ur megőriz téged minden gonosztól. Imádd hát a legbuzgóbb hálával Istent életedért, melyet megtartott, egészségedért, melyet megőrizett, békességedért, melyet megháborittatni nem engedett, az előmenetelért, melylyel munkád megáldotta, kedveseidért, kiket szerzett örömödre s vigasságodra; imádd még a bánat, a bajokért is, melyekkel ottan-ottan látogattatva, mint a hogy a sóval szoktuk az eledeleket, megőrzé lelkedet a romlás, a pusztulástól. Áldozzál mindezekért dicsérettel az Istennek s add meg a magosságban lakozónak a te jogadásodat (Folyt, köv.) jegyes ^nzlEméiiye^. — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük. — Gyászllil*. Mély gyásza van a sárospataki főiskolának. Elhunyt egyik kiváló tanára : Peremartoni Nagy Gusztáv. A család a következő gyászjelentést adta ki : Özv. Peremaitoni Nagy Gusztávné, szül. Nagy Anna és gyermekei: Özeréua, férjével: Nagy Ernővel, kis fiókkal: Gyulukával ; Boriska, férjével : Rohoska Józseffel; Jenny, férjével : Antal Gézával ; Géza, Gusztáv, Pál, Ernő, Szidi, Gyuri, a nagyszámú rokonság és ismerősök nevében is fájó szívvel tuda'ják, hogy a szerető férj, az édes jó apa és nagyapa, a kedves rokon Peremartoni Nagy Gusztáv sárospataki ev. ref. theológiai tanár, élete 56-ik, tanársága 3l-ik évében 1900. év jul. hó 11-én d. u. 3 órakor hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogultnak hült tetemeit folyó hó 13-án, pénteken d. e. 10 órakor, a főiskola udvarán tartandó gyászszertartás után helyezik örök nyugalomra. Sárospatak, 1900. julius hó 11. Legyen áldott drága emlékezete mindörökre ! — A lietéliyi gyülekezet e hó 8-án meghívás utján l\ Borza Mór m.-sóki lelkészt választotta meg nagy lelkesedéssel egyhangúlag. Borza Mór neje néh. Kovács Lajos volt hetényi lelkész leánya ; a gyülekezet a mellett, hogy igen szerencsésen választott, másrészről elhunyt lelkésze családja iránt érzett jó indulatának és szeretettnek is szép tanúbizonyságát adta ezen választása által Melegen gratulálunk a választóknak és a választottnak. — Meghívások. A mint halljuk, a förgepatonyi ev. ref. egyház Csiba Imre komáromi segédlelkészt, a szapi ev. ref. egyház pedig Némethy György dunaradványi segédlelkészt szándékozik meghívni lelkészül. A tömeges meghívások kálvinista népünk józansága és deréksége mellett bizonyítanak ! — A pápai ev. ref. egyház hívei templom-alap létesítése ügyében ma d. e. közgyűlést tartanak. Bizony igen, igen óhajtandó és kívánatos dolog, hogy eme hegyen épült városban hozzánk illő templommal és egyházi épületekkel dicsekedhessünk ! . . . — A sárospataki főiskola jövője. A minapában történt, hogy Fejes István, protestáns egyházi életünk egyik vezéralakja, mint a sárospataki főiskola álgond noka, a tiszáninneui ev. ref. egyházkerület közgyűlésén azon nézetének adott kifejezést: itt az idő, hogy határ szabassék a tanárok szertelen követelésének, a mi t. i. a fizetést illeti. Nyilatkozatával nagy fölháborodást idézett elő ; szemére hányták tájékozatlanságát, roszakaratát ; megrótták még az egyházkerületi közgyűlést is, hogy beszédjét meghallgatta. A maga igazolásául a Budapesti Hírlapban, Orsz. középisk. tanáregyes. Közlönyben, majd a Sárospataki Lapokban nyilatkozatot tett közzé, kifejtvén a saját indító okait, melyek közt legtöbb és legnyomósabb az: hogy féltékeny a gondjaira bízott főiskola függetlenségére, a mely pedig menthetetlenül veszve van, ha a tanárok türelmetlenkednek s államsegélyhez folyamodik az intézet. Mennyiben gymzte meg ezzel, kik föltámadtak ellene, nem tudjuk ; de a Sárospataki Lapok legutóbbi számából látjuk, hogy nézetével nem áll egyedül : a sárospataki főiskola függetlensége sokaknak aggódó gondját képezi. Azok, kik 1889-ben Sárospatakon végezték a theologiát, mindössze 16-an, közelébb összejövetelt tartottak az alma mater falai között s kimondták, hogy az ő dajkáló édes anyjukat tehetségükhöz képest segítik s másokat is erre buzdítanak. A sárospataki főiskola jövője érdekében fölhivást intéztek a főiskola minden barátjához és hű fiához, mert: ,,Szégyen volna e nemze1-, g}ralázat egész világ előtt, a nagy ősök, a dicső alapítók megfordulnának sirjokban, ha látniok kellene, hogy ez az örök ifjú, bűbájos édes anya bájait, erényeit pénzért árulgatja, hogy neveletlen árváit táplálni képes legyen ! A jövendő homályos, épenazért aggodalmas. Boldogság csak ott van, a hol szabadság van!“ Igaz . . . igaz . . . Lesz-e fölhívásuknak eredménye a mai anyagias világban ? Nem tud’ juk ; óhajtjuk, hogy legyen. De akár lesz, akár nem : a sárospataki főiskola büszke lehet, hogy ilyen hálás és nemesen gondolkozó tanítványai vannak ! . . . — 01 vOS figyelmeztetés. Jegyezzük fel, megérdemli. Az „Ev. egyház és iskola.“ egyik szerkesztői üzenete igy szól : „A pohárköszöntő nem a mi lapunkba való. Az üdvözletét sem adhatom ki ; nem tartom helyesnek és önérzetesnek azt a divatba jött hízelgő magasztaláét; hiszen éppen azzal kényeztetjük el „nagyjainkat“ s azzal alacsonyitjuk le magunkat, állásunkat. Sok a mi nagyjaink közül kétszer nagy : mikor valami egyházi tiszlre megválasztják, rettenetes nagy az üdvözlő beszédek szerint ; másodszor nagy, mikor meghal ; borzasztó nagy a gyászbeszédek szerint, — a kettő között csupa kicsiség. . . Tetteket várunk, tetteket szívesen magasztalunk ! Ha mi magunk nem becsüljük meg magunkat : bizony mások nem teszik azt “ — A Magy. Frot. írod. Társaság ez évi közgyűlése Pozsonyban lesz szept. 18. és 19 ik napjain. A pozsonyiak már nagyban készülődnek a népesnek és érdekesnek ígérkező közgyűlésre, melynek programmját annak idején mi is közöljük. — Felvételi hirdetés. A Nagypénteki Ref. Társaság a budaörsi kamara-erdőben épített Erzsébet-menedékházába az őszszel tiz 6--7 éves fiút s ugyanannyi leányt, összesen húsz gyermeket vesz fel. A felvételnél vallás, nemzetiség, illetőség, a gyermekek törvényes vagy törvénytelen volta s az, hogy szülőik vannak-e, vagy nincsenek, különbséget nem tesz. Egyedüli jogcím az elhagyatottság, a nyomor. A gyermekek az elemi népiskola első s második osztályába vétetnek fel s az állami népiskolai tantervben foglalt tárgyak mellett házi munkákra, kertészkedésre, házi iparra taníttatnak, hogy később mint
