Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-01 / 26. szám
433 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 434 év óta 770 korona növekedést mutat, a mennyiben a múlt évi kimutatás szerint egyházmegyénk összes vagyona tesz 10,008 kor. 82 fillért, az idei pedig 10,778 kor. 28 fillér, a mi egy évre a mi kis pénztárunknál elég szép eredménynek mondható . . . Egyházmegyei számvevőnk is beterjesztette a gyülekezetek gondnokainak számadásairól szóló jelentését, gyülekezeteink összes bevétele 74,909 kor. 60 fillér, kiadása pedig 65,602 kor. 24 fillér volt, tehát megtakarítás 9,307 korona 36 fillér. Csupán Réde nem fizette ki a számadás lezártáig (de tán azóta sem) állami és egyházi adóját, a többi gyülekezet eleget tett kötelességének. A közgyűlés déli 12 órára véget érvén, d. u. e biróság ülésezett. Szijj Laura részére a csöglei egyház által szállítási költség címen lefogott összegből vissza ítélt 9 koronát, ugyancsak a csöglei egyházat Győrffy Kálmán tanító javára széna takarásbani megkárosulása cimén 10 koronában marasztalta el. A mezőlaki egyház pedig J/2 öl fát fogott le lelkésze fizetéséből; de a biróság visszaitélte. A dudari tanító pedig a körlelkészszel szemben tanúsított tiszteletlen magaviseletéért s a vallási tantárgyak ócsárlásáért fegyelmi utón intéssel büntettetett. A birósági ülés végeztével az egyházmegyei gyámolda tartotta közgyűlését s elhalt elnöke Kis Gábor ur helyére Kőszeghy József számvevőt, számvevővé pedi<r Bállá Endre cseténvi lelkészt választotta. Az özvegyek évi jutaléka egy részvény után 200, két részvény után 400 koronában állapíttatott meg; egyúttal határozatba hozatott az is, hogy az országos gyámoldai járulékokat a folyó évtől kezdve nem fizeti tagjai helyett az egyházmegyei gyámpénztár, hanem ezen tartozás minden lelkésznek saját terhére esik. A gyűlés tagjai re hene gesta másnap reggel a hajnali kakas szókor siettek vissza ismét Varsányim avasparipára, azon óhajtást vivén magukkal, hogy 72 és ‘/a 6v múlva ismét összegyülekezhessenek B.-M.-Szt.-Királyon. Ezen óhajtást azonban nem osztotta a Referens. Lelkészi értekezlet Nyitrán. A vág-vidéki lelkészi kör f. évi értekezletét Nyitrán tartotta meg jun. hó 13-ikán. Az idők jelei, de meg az alkalom is mintegy önként kínálkoztak arra nézve, hogy az értekezlet régi formájából kiemelkedve megmutassa azt, hogy a változott viszonyokkal szemben ő sem marad hátra, hanem lépést tud tartani, kiveszi részét azon kérdések fejtegetéséből, a melyekkel foglalkozni — mivel majdnem létérdekről van szó — első rendű kötelesség ! Már maga az alkalom is, t. i. az, hogy intelligens gyülekezet körébe lett meghirdetve az értekezlet, — a mi iránt már jó előre felébredt az érdeklődés, — a legkedvezőbb volt arra nézve, hogy forduló pontot képezzen s a jelen követelményeinek megfelelve, irányadóul szolgáljon némileg a jövőre is. A terv, mely a vendéglátó egyház lelkészétől származott, ezt a törekvést árulta el s a cél elérésére az említett két tényezőn (idő és alkalmon) kívül a harmadik : az értekezlet, illetve a kör tagjainak hozzájárulása s a tevékenységben részvétele kellett volna még, a mj ugyan nagyon egyszerű s a dolog természetében fekvő kivánalom, mert azt talán csak érzi és tudja minden lelkész kisebb, nagyobb mértékben, hogy ha tevékenységünk csak a kathedrai, szertartási s az elkerülhetlen irodai teendőkre szorítkozik : Haszontalan szolgák vagyunk, mert a mit kellett cselekednünk, azt cselekedtük; vagy pedig ki ne tudná közülünk azt, mikor a kötelességre, az előhaladásra való buzdításban hirdetnünk is kell, hogy „ Valaki az ö kezét az eke szarvára veti és azokra néz, melyek ö utána vannak: nem alkalmatos az Istennek országára.“ E nagyon is alkalomszerű rekriminációk már következtetni engedik, hogy a szép terv nem valósult meg teljesen s a mi kívánni valót hagyott fenn, az a kör egyes tagjai közönyösségének, indokolatlan távol maradásának tudandó be. Magunk között különösebb feltűnést nem keltett ugyan a részvétlenségnek e szokott ismétlődése, mert olyan „nem írok, nem olvasok“ elvű, magának való emberek miatt Végvidéken teljes számmal nem gyűltek egybe még a kör tagjai semmikor és sehol, izetlen só mindig volt és lesz is \ Bajaink egy része ebben keresendő ! s mig át nem érezzük az egyesületi élettel járó tevékenység nagy korderejét, mig az ott meríthető tanulságokkal, termékenyítő eszmecserékkel nem gazdagítjuk tapasztalatainkat, addig aligha következik be az egyházi élet fellendülése. Egy fecske az igaz nem csinál tavaszt s a vágvidéki amúgy is kicsiny lelkészi kör tevékenysége a többi, hivatását jól felfogóéval szemben csak homokszem az egyház testének építésében, de ha még azt a porszemet is sajnáljuk vagy éppen megtagadjuk : annál visszatetszőbb ! De hagyjuk a rekriminációkat! elég ebből ennyi, az érzékenyeknek talán már sok is — térjünk a tárgyra! A kör felényi számban megjelent tagjai korelnök és körjegyzővel s az érdeklődő nyitrai egyháztagokkal kezdték meg tanácskozásaikat, melyek során : 1. Felolvastatott a távollevő elnök lemondását bejelentő levele, a mi észrevétel nélkül tudomásul vétetett s az uj elnök választása a korelnökhöz beküldendő s a jövő gyűlésen felbontandó szavazat lapok utján elrendeltetett. 2. Tárgyalás alá került az őszi egyh. kér. gyűl. j. k. 8-ik pontja, melyben nyilatkozattételre vannak felhíva az egyházmegyék az iránt, hogy a segédlelkészek elhelyezésének joga a püspöki hivatalra ruháztassék-e vagy pedig megmaradjon az eddigi gyakorlat. Az értekezlet az egyházmegyék e több szempontból fontos jogának további csorbítatlan gyakorlása mellett foglalt állást. 3. Hasonló nyilatkozattételi-e való felhívás van a j. k. 182-ik pontjában az egyház fegyelmi javaslatra vonatkozólag. Beható eszmecsere és Boross Kálmán ka-
