Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-17 / 24. szám
399 NADUNTÜLI PROTESTÁNS LAP 400 Az erdélyi ev. ref. egyházkerület értekezlete. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület jun. 7. értekezletére sokan gyűltek egybe a református világ szinejavából, hogy a református egyházi hitélet fellendítésének módozatairól tanácskozzanak. Az értekezlet érdekessége báró Bánffy Dezső elnöki megnyitója volt. Az értekezlet előtt ünnepélyes istenitisztelet volt. Utána Molnár Albert megnyitotta az értekezletet. Majd általános figyelem között báró Bánffy Dezső szólalt fel. „Az 1894-ik évben Marosvásárhelyen megszülemlett eszme — úgymond — az abban életre kelt cél megvalósítására jöttünk most össze. Mit akarunk ? Az egyházi ismeretek terjesztését, a református tudat és egyházi összetartozás érzésének ápolását, a református hit és egyházi élet intenzivitásának elősegítését, az egyházi és világi elemnek református egyházunk isteni küldetéséből folyó feladatainak megoldhatása által követelt közös munkára tömörülését. Ez az, a mit ezen alakuló közgyűlés elé terjesztendő alapszabálytervezet mint célt tűz ki. Ez az, a mit akarunk ! Mint az erdélyi egyházkerület rangidősebb vezető világi főgondnoka kedves kötelességemnek tartom az első megnyitó beszéd után, mint első emelni szót és üdvözölni a megindult mozgalmat, melytől sokat várok, de melynek elodázhatatlan szükségét feltétlenül érzem. Kifejezést adtam már ennek akkor, midőn a főtiszteletü püspök, dr. Bartók György Ő méltóságával együttesen az értekezlet érdekében kibocsátott felhivásunkban igy szóltunk : Szükséges, hogy legyen minden akadályt legyőző, életerős közszellemünk, melynek egy célra siető tevékenysége áldást hoz az egyházra, javára válik a hazának s tanúbizonyságot tesz mellettünk arról, hogy mi nem ok nélkül valljuk szellemi életünk egyedüli fejének a Krisztust ! Ki kell jelentenünk, hogy e törekvéshez mi magunk is egész lélekkel csatlakozunk, mert meg vagyunk győződve, hogy egyházi és társadalmi föllendülésre és munkára szükség van. Es valóban: föllendülésre és munkára szükség van ! Az utolsó évek alakulásai kettőzött kötelességünkké teszik komolyan és erélylyel munkálni a vallásos igazság, a szeretet, a szabadság elveinek érvényesülése érdekében. Az idegen, nem nemzeti, nem magyar talajban gyökeret vert visszahatás kettőzött erélylyel és kíméletet nem ismerő vakmerőséggel kezd minálunk is érvényesülőleg föllépni. Romboló hatása fenyegetően jelentkezik már is. Ezzel szemben védekezni kell. Védekezni, nem ugyan a támadás fegyvereivel, nem a felekezeti egyoldalúság kizárólagosságával, de igenis, a mi protestáns világelvünkkel, mely maga a jézusi igazság. Nem lehet törekvésünk a változó politikai esetlegességeknek magunkat alávetve, bármely politikai párt keretében zsugorítani össze azon munkásságot, mely kell, hogy a jelen értekezlet által kitűzött cél szem előtt tartásával munkálkodásunkat irányítsa és vezesse. Ezért nem is lehet, de nem is szabad akarni a jelen mozgalomnak bármely politikai jelleget vagy színezetet adni. Egyedül az egyháztársadalmi téren kell az alakulandó egyházi értekezletnek a hivatalos egyházi szervezet keretén belül, annak fenhatósága és ellenőrzése mellett, egyházi jelleggel a Protestantismus vallásos életelvével, talán megteremteni, öntudatot éleszteni, minden esetre azonban fejleszteni az evangéliumi protestáns közszellemet, erre van mindenek fölött szükség és sokkal több és nagyobb szükség, mint eddig. Helyes tehát ezen mozgalom : jogos, mert megengedett téren az egyházi élet belsejében mozog. És úgy hiszem, jól választott eszközökkel indul meg, midőn az egyházi, mint világi elemet bevonva keresi és meg is találja a módokat, melyekkel minden igaz reformátusnak megadja az alkalmat és tért egyházi érdekeit erejéhez mérten szolgálni, közreműködni abban, hogy megelevenedjék a vallásos élő hit, a történelmileg képződött hitbuzgalom és hitünkhöz, vallásunkhoz való ragaszkodás szükségének erős érzete. Biztat a remény, hogy a megindult mozgalom zátonyra jutni nem fog. Erős bennem a hit, hogy a kitűzött cél érdekében a magyar nemzet és evangeliom szerint reformált egyházunk javára jól vannak választva az eszközök. Mint egyik jeles költőnk mondja: „Hajó a cél, melyet kitűztél magadnak, akadnak arra biztos eszközök.“ Lehet-e kétkedni, hogy célunk jogos, igaz és helyes ? Csak buzgó érdeklődés, kitartás és bizalom vezessen. Küzdjiink és és megerősödik az igazi közszellem, mely éltet és fentart. Az ur mondja Madáchnál : „Ember küzdj és bizva-bizzál!“ Szabadjon nekem mint egyházkerületünk rangidősebb főgondnokának ezen egyházi értekezletünk alakulása alkalmával mondani : alakuljunk, mert egyháztársadalmi föllendülésre és munkára szükség van ! Ezután Bartók püspök beszélt. Kiemelte, hogy az egyházi élet fejlesztésére mily áldásos az erők összetömöritése, a mit a mozgalom is elérni akar. Nem harcot hanem munkát akarunk. Isten áldását és kegyelmét kéri e munkára. Az alapszabálytervezetet Nagy Károly theológiai tanár adta elő, mire azt elfogadták. Báró Bánffy Dezső előterjesztésére az értekezlet tisztikarát alakították meg. Világi elnök lett: gróf Kuun Géza v. b t. t., egyházi elnök: Molnár Albert tanár. Alelnökök : világiak gróf Fuss Béla, dr. Kolosváry Sándor egyetemi tanár, egyháziak Sylvester Domokos szászvárosi pap és Deésy Gyula esperes. Világi titkár: Sándor József országgyűlési képviselő, egyházi Nagy Károly tanár. Világi jegyzők: gróf Bethlen István dr. Boer Elek, egyháziak Tavaszi József esperes és Bodor Géza esperes. Pénztárnok: Török István tanár. Választmányi tagokul választottak 17 világit, 15 lelkészt, 13 tanárt és tanítót, A választás után gróf Kuun Géza nagyhatású beszéddel foglalta el elnöki székét és ezzel az első ülés tárgysorozata véget ért. A gyűlés után banket volt. A bankettet délután a papnöveldében tartották meg;, hölgyek is vettek részt. Az első tósztot Bánffy a királyra mondotta. A felköszöntőt nagy lelkesedéssel állva hallgatták meg. Bartók püspök az egyházkerület zászlóvivőjére, Bánffy Dezsőre emelte poharát. Báró Kemény Kálmán nagy tetszés mellett Bartók püspököt köszöntötte fel a
