Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-10 / 23. szám

383 DUNÁNTÚLI protestáns lap. 384 zik, hogi) a Hátán egynéhányat tiköz illetek a tömlőébe vessen, bogy megpróbáltassatok és lészen tiz napig való nyomoruságtok: Légy hiv mind halálig és neked adom az életnek koronáját.“ Amen. Veuves |nzÍEménye§. — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük. — Gyászhir. Barsi egyházmegyénk érdemes gond­noka báró Nyáry Béla elhunyt. Haláláról családja a következő gyászjelentést adta ki : „Özvegy báró Nyáry Béláné szül. báró Radvánszky Mária, úgyszintén gyer­mekei Antal és Margit, valamint testvérei br. Nyáry Gyula, özv. Sohulpe Emilné szül. br. Nyáry Matild és gyermekei, továbbá br. Nyáry Sándor szolgálaton kívüli huszár kapitány és neje, valamint gyermekei; továbbá br. Nyáry Jenő cs. és kir. kamarás és gyermekei, to­vábbá sógornője özvegy br. Nyáry Adolfné született Somogyi Gizella és gyermekei a saját, valamint az összes rokonság nevében, mély fájdalommal jelentik szeretett férje, atyjuk, testvérük, sógoruk és rokonuk Méltóságos nyáregyházi báró ±\yáry Béla urnák, cs. és kir. kamarás, a katonai érdemkereszt tulajdonosa a hadi szerelvényekkel, Hont vármegye törvényhatósági bizott­ságának tagja, a barsi ev. ref. egyházmegye főgondno­kának stb. stb. Varsanyban 1900. évi junius 7-én d. e. v, 11 órakor 54 éves korában rövid szenvedés után történt elhunytát. A boldogult földi maradványai Var­­sányban f. hó 8-án d. u. 1 órakor fognak az evang. ref. egyház szertartása szerint megáldatni s Pilisen f. hó hó 10-én d. u. 3 órakor a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Varsány, 1900. junius 7-ikén. Béke hamvaira !“ — Kegyes adomány, Nagymélt. Darányi Ignác dr. egyházmegyei gondnok ur a révkomáromi ev. ref. egyháznak uj urasztala készítésére 400 koronát adomá­nyozott. Nonas szívről tanúskodó adományáért hálás kö­szönetét nyilvánítja a rév-komáromi ev. rej egyház. — Az első ev. ref. istenitisztelet Z.-Eger- SZegeil. Az ev. ref. vallásnak hivei alig számlálnak 80 lelket városunkban. A legközelebbi kálvinista egyház, Barabásszeg sokkal messzebb van ide, semhogy nyájának nálunk összeverődött tagjait számba vehette és ^ondoz­­hatra volna. Tehát a nyáj töredéke felkereste pásztorát s botja alá ajánlotta magát Czebe Károly árvaszéki ülnök, Tuboly Sándor s Papp Ferenc árv. jegyző urak felhívást intéztek hitfeleikhez s május 20-ra istenitiszteletre és utána értekezletre hivták meg őket. Meg is jelentek va­lami 50— 60-an d. e. 10 órakor az áll. felső kereskedelmi iskola rajztermében, mely a lutheránus istenitisztelet he­lyéül is szolgál. Ott láttuk a többek közt a felhivás ki­bocsátóin kívül Dezse Dániel barabásszegi ev. ref. lel­készt, Kocsis Sándor p. ü. titkárt, Fülep Imre, Kunfalvi Rezső <ögymn., Kiss Lajos felső kereskedelmi isko'ai ta­nárokat, Körösi Sándor, Molnár Sándor, s. tanfelügyelő, Domokos Sándor törv. széki jegyzőt. Szabó János p. ü. szamtisztet; a honvéd huszárok közül is kivonult vagy 24. Más vallásunk is voltak vagy tizen. Az istenitiszte­let egy „felálló éneku-kel kezdődött, melyet Mózes fen­séges éneke, a XC. zsoltár („Te benned bíztunk eleitől fogva14) követett; az ódon vers Szenczi Molnár Albert fordítása s a reformátusok legkedveltebb és tán legszebb éneke. Az egész gyülekezet egy szivvel-lélekkel énekelt s elég erős összhangzó kart alkotott, melyet Madarász tan. tollnok fiszharmoniumon és Szabó János csengő te­nor hangjával szépen vezettek. Azután Dezse Dániel tisz­teletes ur rövid ima után egyházi beszédet tartott kö­vetkező szent igék alapján : „Mi haszna vagyon atyám­fiái, ha valaki mondja, hite vagyon, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e azt a hit? Sőt inkább ezt mondhatja valaki : Tenéked hited vagyon, nékem cse­­lekedetim vágynak : mutasd meg nékem a te hiúdét a te cselekedeteidből és én is megmutatom néked az én csele­­kedetimből az én hitemet. (Jakab ap. IJ. r. 14. 18. vers). Jól átgondolt, gondosan szerkesztett, magvas és lelkes beszéd volt, mely illő volt az alkalomhoz, a mennyiben az itteni ev. ref. hívők eddig csak szóval vallották a hi­tet s most lépnek a tett mezejére. A beszéd hatását fo­kozta az értelmes, tősgyökeres magyar kiejtésű és emel­kedett előadás. Rövid bezáró ima s a Miatyánk után kö­zös ének zárta be az istenitiszteletet. Nyomban utána megkezdődött Dezse Dániel tisztelete-* ur hivatalból való elnöklete mellett az értekezlet. Világi e nők lett Czebe Károly, jegyző Fülep Imre. Az értekezlet határozatit, következőkben foglaljuk össze : 1. Felfolyamodnak az es­peres utján főtiszteletü Antal Gábor püspök úrhoz, mely­ben bejelentik szándékukat, hogy az őr.-égi e-perességben a barabásszegi egyházhoz csatlakozó fiók egyházat óhajt­­nak alapitaui. 2 Felkérik a főhatóságot, hogy a z.-eger­­szegi ev. ref. vallásu iskolás fiuk és leányok vallásban való okta'ására rendelje ki Dezse Dániel barabásszegi lel­készt, mivel eddigelé az Ur kertjének csemetéi, kiknek ez idő szerint számuk i7, n< m részesültek vallásuk sze­rinti gondozásban. 3. Felterjesztik, hogy évenkint ötször,, u m. karácsony, husvét, pünkösd után való vasárnap, uj keuyérre aug. havában s uj borra advent másod vasár­napján úrvacsorájával összekötött istenitiszteletet tarta­nak, melynek állandó helyiségéül elkérik az áll. főgymn. egyik tantermét. 4. Megbízták az elnököt és jegyzőt, hogy teljes számmal írják össze és önkéuytes évi adó­zásra szólitsák fél a híveket, kit-kit tehetsége szeiiut. E szerint . városunkban egygyel szaporodik az egyházak számi : az evangélium szerint reformált vallásuak fiók egyházával, melynek, hogy „világosítsa meg az Ur ő oi­­cá,;á*',4t szivünkből kívánjuk. Zalavármegyei Hírlap. — Válasz az: „egy kis figyelmeztetődre.Éles Barátom 1 egyik lapod közelebbi számában, hol jelzed Békefi Rémig munkásságát a prot. főiskolák multjáuak felderítése körül, igy sóhajtasz fel: „úgy érezzük, mint ha az ő (rím, cath. pap) munkásságában némi vád lenne, hogy hát nin cseuek köztünk o'ytnok, kik ezt megtehetnék stb.“ Hát édes Barátom ! éppen egy éve kiadtam saját költségemen egy munkát „Visky lányok44 cim alatt, mely a mi főis­kolánk múltjából óv meg az enyészettől olyan speciálirá­­sokat, melyek unicumok voltak, a mi prot. életünkből olyan mozzanatokat (ac.id. promotio, supplicatio, papmarasz­­tás) melyek jellegzetesek s minket a legkellemesebben érintenek, egyebeket mulattatnak; s közreadtam ezt olyan keretben, a mely legbehizelgőbb : belletristicai zománccal be^ouva. A könyvről a legnagyobb elismerés hangján nyi­latkozott a krit ka, egyházi ug}T. mint világi, sőt ez még jobban kitüntette; magán levelekben egekig magasztaltat­­tam a kiadásért. Ha e munkát az atyafiak közül Írja egy pap, sok kiadást ér meg egy év leforgása alatt; „kazár44- iró vagyonra tehetett volna vele szert. Így" pedig, mert csak kálvinista pap irta, egy esztendő leforgása alatt elkelt belőle, — miként leszámoló bizományosom levelé­vel igazolhatom — 15, mond tizenöt példány. Pedig ez a munkám nem első, ötödik már. mely nyomtatva, könyv­alakban megjelent. Azt hiszem, ez a szomorú körülmény mindeneket megmagyaráz. Hogy is irta a minap Thury Etele barátunk ? „Milyen jó lett volna, ha Pápái a jutsz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom