Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-10 / 23. szám

381

DUNNTULI PROTESTÁNS LAT

382

terén oly sok rossznak szülője, liogy a magában csak nevetségesnek látsző gyarlóság az emberiségnek egyik legnagyobb veszedelme.

De minden tartalom nélküli, tehát szeretetnélküli igazságkeresővé teszi az embereket az irigység és az önzés is, a mely semmiképen nem akarja eltűrni, hogy ő mellette más embertársnak is legyen esze, befolyása, becsülete, munkája, szorgalma után előmenetele, mert azt hiszi az ilyen boldogtalan, hogy ha más ezekben gyarapodik, az övé megfogyatkozik, épen azért mindent elkövet arra, hogy másoknak ártson, másoknak kárt tegyen, s jól tenni másokkal együtt nem tud és nem akar, tesz rosszat, okoz veszedelmet, hogy má* soknak kárán örülhessen.

Atyámfiái ! rossz, gonosz lélek kívántatik ehez olyan elvetemült aljas szív és gondolkodás, a minőt mutatott ama szívtelen anya, a ki a maga által kieszelt furfanggal az igazság kiderithetetlenségére hivatkozva ily szavakban nyilvánította a király előtt aljas lelkületét: „ Vágjátok ketté a gyermeket, se az enyém, se az övé ne legyen.“

De talán nincsenek is a valóságban ilyen szívtelen gonosz anyák, a kik készek volnának boszuból, elbizakodásból, irigységből, önzésből megöletni egy árártatlan gyermeket és ezzel akarják azt színlelni, hogy ők ahoz ragaszkodnak. Oh bár ne volnának, de szivemben, elszörnyűködve és megborzadva látom, hogy vannak még ennél rosszabbak is. Mert akadnak hálátlan gyermekek, a kik fegyvert emelnek édes anyjukra, a ki őket táplálta, nevelte, hogy azt megöljék, csupán azért, hogy ezzel testvéreiken, ugyanazon anyának gyermekein boszut álljanak és teszik ezt azzal az aljas képmutatással, hogy mindezt ők szeretetből, ragaszkodásból teszik. Mert mi egyebet akarnak elérni azok e gyülekezetben, a kik tömegesen akarnak kilépni az ősi €V. ref. istvándii gyülekezet kebeléből, minthogy ezt megöljék ; mi egyebet szándékoznak tenni, mint a mit akart tenni az alapigénkbeli gonosz asszony, a midőn azt monda : Vágjátok ketté, se az enyém, se a tied ne legyen

Hát ennyit érdemel az ősök által itt sok áldozattal megalapított vész és viharok között az igazhit erejével megőrzött anyaszentegvház, a jó édes anya, a ki a hálátlan gyermekeket eddig nevelte, védte, táplálta ? Hát ilyen könnyen ellehet feledni azt a szent esküt, fogadást és ígéretet, a melyet a szent egyházban, Isten és a szent gyülekezet szine előtt, e gyülekezet minden tagja letett a confirmatio alkalmával, a midőn felkérkérdeztetett: igéritek-e magatokat arra, hogy ebben az igaz keresztyéni hitben és vallásban, a melyet most meggyőződésből hisztek, állhatatosan igyekeztek megmaradni ? Lehet-e ok, bármily nagy, bármily fontos arra nézve, hogy valaki ezt a vallást, a mely a tiszta evangéliomot és Isten tiszta igéjét tette a hit alapjává, a mely a lelkiismeret és gondolat szabadságáért küzdött századokon keresztül, a mig azt kivívta, hogy minden hitbeli meggyőződés változtatás nélkül eldobja magától mint ócska ruhát ? Lehet-e arra ok, bármely

nagy is, magyar embernél és magyar hazafinál, hogy Bocskay, Bethlen és Rákóczy — hazáért és szabadságért folytatott küzdelmekben győzedelmesen hordozott — zászlóit cserben hagyva, mint áruló a Kolonicsok, Karajfák és Basták zászlója alá pártoljon át, a mely zászlókra, ha ma nem is, de egykor ez volt Írva : tegyük Magyarországot először koldussá, azután szolgává, végre katholikussá ? ! Szörnyűség ez még gondolatnak is, szégyen és gyalázat ez nemcsak mielőttünk, magyar reformátusok előtt, de még a hazafias érzelmű, józan gondolkozásu más vallásunk előtt is.

Ám ha valakinél azt látom, hogy hite, meggyődése megváltozván, nem vonta többé a mi egyszerű vallásunk, szebbet, cifrábbat akar választani magának, sajnálom ugyan, de Isten hírével elbocsátom. De a ki maga megvallja, hogy szive, lelke ősei vallásához vonza, nincs semmi belső oka, a mi őt a vallás változtatásra kényszerítené, csak az a külső ok, hogy nem azt választották e gyülekezet papjává, a kit ő akart. Oh atyámfiai, az ilyennek látásánál végetlen fájdalom fogja el szivemet, mert ezt oly nagy véteknek és bűnnek tartom, hogy szinte rettegés száll meg, nem mondja-e az Ur ismét, mint mondotta Nóé idejében, nagy busulásában : „Eltörlöm az embert a föld színéről, mert bánom, hogy teremtettem.“

Hát ha valami nem úgy történik a mi ev. ref. egyházunkban, a melynek ügyeibe népuralmi alkotmányánál fogva mindenkinek egyenlő beleszólása van, a mint mi szeretnénk, abban van ennek orvoslási módja, hogv abból kilépjünk, hiszen akkor minden alkotmányos testületben a kisebbségnek árulóvá kellene lenni/ Nem atyámfiai, ezt tenni nem szabad, tiltja a becsület, az ősök emléke, a józan gondolkodás, a lelkiismeret; nem jó pedig semmit a lelkiismeret ellen cselekedni. Azért Atyámfiai, a kinek csak alkalma és módja van arra, igyekezzenek az ily sajnosán eltévelyedett testvéreiket, kérni, inteni, dorgálni, hogy maradjanak Őseik hitében, s ti kik itt jelen vagytok, maradjatok meg abban oly állhatatosan, mint Pál apostol, hogy sem élet, élet, sem halál, sem magasság, sem mélység, sem jelen valók, sem következendők el ne szakaszthassanak titeket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a Jézus Krisztusban.

Kövessetek el mindent az egyház ingadozó, gyenge tagjainak megmentésére és ha ezt megtéve, némelyeknél fáradozástok lójában való volna, nyugtassátok meg magatokat az apostol azon szavaival: „M/közülünk mentek ki, de nem miközülünk valók voltak, mert ha miközülünk valók lettek volna, megmaradtak volna velünk“ és vegyetek biztatást a mennyei jelenések könyvéből, hol a smyrnabeli gyülekezet angyalának ez íratott: „Ezt mondja amaz első és utolsó, a ki meghalt vada és él. Tudom a te cselekedeteidet, nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy) és azoknak káromlásukat, a kik mondják magokat zsidóknak lenni és nem azok, hanem a sátánnak zsinagógája. Semmit ne félj azonban, a melyeket szenvedendő vagy. Íme követke