Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-10 / 23. szám
375 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 376 amkormánynak, határozott és mindenütt egyöntetüleg alkalmazott szabályzat alapján, bizios felvilágosítást nem adhat. Ezenkívül az eddigi szabályzat és az annak folytán kifejlődött gyakorlat többféle következetlenséget is juttatott érvényre, hogy többet ne említsek, csak az által is, hogy mig az egyik lelkészcsaládnál a csonka és kegyelem év együtt elérte a teljes két évet, addig a másiknál együttesen alig terjedt az egy évnél hoszszabb időre. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy időközben létesittetett az országos ev. ref. lelkészi özvegy árva gyámintézet, a mely, ha nagy segélyt nem nyújthat is még a lelkészözvegyeknek és árváknak, mégis a legtöbb állomáson, különösen, ha kiskorú gyermekek is vannak, kedvezőbb anyagi helyzetet biztosit, mint a minőt az özvegynek és árvának a csonka és kegyelem év adhat. Mert a helyettes lelkész fizetése a teljes ellátással és 200 korona évi fizetéssel legalább felemészt a csonka és kegyelem év jövödelméből 700 koronát s igy az 1200 korona javadalomból marad csak 500 korona. Viszont az özvegyek és árvák évi segélye az országos, egyházkerületi és egyházmegyei gvámoldákból, ha az özvegy magában áll is, felrúg legalább 700 koronára, ha pedig például 3 kiskorú gyermek is van a családban, 1100 koronára. Fontos szempontnak kell tekintenünk ezen ügy rendezésénél azt is, hogy úgy a lelkész javadalmak kiegészítésével, mint az országos lelkész özvegy-árva gyámolda felállításával nem csak a keresztyéni szeretetnek és könyörületességnek kívántunk eleget tenni, hanem az egyház közérdekének is akartunk használni. Az egyház közérdeke pedig azt kívánja, hogy minél rövidebb legyen az az idő, a meddig a lelkészi állomás nincs rendes lelkészszel betöltve, annyival inkább, mert a dolog természeténél fogva, a halálozás folytán üresedésbe jövő lelkészi állomásokon az előző lelkész rendszerinti öregsége, méginkább betegeskedése folytán többnyire nagy szükség van az uj lelkész erélyesebb működésére. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy nálunk a lelkészváltozások általában március hó 12-én történnek, tehát oly időben, a mikor az ily esetben szükséges épületjavitások, átalakítások sőt tisztogatások is alig történhetnek meg, a költözködés pedig egészségi tekintetben szinte hátrányos, mig ellenben az október hó 1-ső határidő, a mely mind gazdászati, mind egyéb tekintetekből a változásnak a legalkalmasabb volna, egészen mellőztetik. Az egyházak közérdeke azt kívánván, hogy a csonka és kegyelem év terjedelme lehető rövid időre szorittassék, javaslatomban a csonka évet legfeljebb félévre vontam össze. Ohajtandónak tartottam volna a kegyelemévnek is félévre leszállítását, mert a gyengébb javadalmazásu egyházakban az özvegyek és árvák ezzel semmit sem veszítenének; de még sem hoztam ezt javaslatba, a nagyobb javadalmu egyházakban szolgáló lelkészek érdekére és az országos ev. rét. özvegy-árva gyámolda megterheltetésére való tekintet miatt; de meg erre vonatkozólag nem akartam elébe vágni az egyházmegyék véleményének, meg levéli győződve arról, hogy az itt általam felhozott indokok alapján a kegyelemév félévre való leszállításának lehetőségét is tárgyalás alá veszik. A csonka évnek legfeljebb félévre jvaló leszálitása különben nem eredményez a régebbi gyakorlathoz képest egyebet, mint hogy egyes családok elesnek olyan, semmiképpen meg nem indokolható előnytől, a mivel a véletlen folytán más, hason jogú családok felett birtak és hogy a lelkészváltozások egy része október hő 1-sőre fog esni, nem pedig mind márc. 12-ére. Szükségesnek tartottam javaslatomba belefoglalni a csonka és kegyelemévre vonatkozó kiegyezések szabályozását is, mert már eddig is több eset fordult elő, hogy az özvegyek és árvák congrua igényjogosultságát 1901 -ik év március 12-éig a magyar kormánynál bejelentettem, idő közben pedig kiegyezés jővén létre, a congruát az uj lelkész részére kellett utalványoztatn >m. Ezen kiegyezés azonban nem jogosíthatja fel az özvegyeket és árvákat arra, hogy akár az országos özvegyárva gyámoldából, akár az egyházkerületi gyámoldáből az 1902-ik év előtt segélyt kapjanak, mert habár az utóddal kiegyeztek s az a javadalom élvezetébe lépett, a meddig a csonka és kegyelem év törvény szerint tartana, az özvegy és az árvák a javadalom élvezőinek tekintendők, csakhogy annak értékét az utódtól meghatározott összegben átalány alakjában kapták meg. Javaslatomat azért terjesztem az egyházmegyei közgyűlések elé, mivel az ügy sürgősségénél fogva nem akartam egy évre elodázni a kerület intézkedését, a mi megtörtént volna, ha az Őszi kerületi gyűlés terjeszti e javaslatot az egyházmegyékhez, mig igy, ha az egyházmegyék indokolt véleménye ezen ügyre nézve a kerületi közgyűlésre beérkezik, az egyházkerület határozatát a többi kerületeknek azonnal meglehet küldeni és a convent legközelebbi ülésére általános kötelezővé tétel és elfogadás végett fellehet terjeszteni. Komáromban, 1900 év junius 5-én. Antal Gábor. dunántúli ev. ref. püspök. Főt. és Mélt. Antal Gábor püspök ur beszéde, tartotta Istvándiban 1900. május 13-án. Alapige I. Királyok k. III. r. 16—27 „Akkor jövének a királyhoz . . . adjátok annak az eleven gyermeket és meg ne öljétek azt, mert ez az ő anyja.“ Komor gondolatokkal, lelki aggodalmakkal állok meg ma e helyen K. A ! a midőn követve az én tanitó mesteremnek és megváltómnak, mint jó pásztornak példáját, a ki elhagyja az ő 99 juhát, hogy felkeresse az eltévelyedett 100-ikat, eljöttem én is ti hozzátok, ott hagyva számos szerető híveimet, hogy azokat, a kik e gyülekezetből éltévelyedtek, felkeressem, és ha még van lelkűkben az őseikről örökölt, vér és szenvedések által megpecsételt hitnek annyi ereje, a nyájhoz őket vissza vezéreljem. A magam erejében nem bizhatom, hogy munka-
