Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-20 / 20. szám
337 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LaP. 338 Életrajzi adatai a következők : Az Istenben boldogult Komárom megyében, Perbetén született 1834. febr. 3-án. Édes atyja Kovács György tanító, édes anyja Tarczy Klára volt; édes atyja 1837-ben hetényi nótáriusnak választatott; az eleven eszü Lajos itt kezdte gyermekjátékait és neveltetését. 1844-ben szülei a komáromi református collégiumba adták, hol két évet töltött. 1846-ban Pápára ment tanulni, a hol elvégezvén tanulmányait, 1855-ben O-Szőnyre ment akadémikus rektornak. A három év elteltével Bucsra ment káplánnak, hol szintén 3 évet töltött, majd innét Komáromba ment b. e. Nagy Mihály superintendens mellé segédnek és itt volt 1867. márc. 21-éig, a mikor is elfoglalta Hetényen rendes lelkészi állomását. Házasságra 1867. május 27-én lépett tiz évi lelki szövetség után Varjú Karolinával. Leszámítva azt a szomorú eseményt, midőn 1883-ban a 14 éves Giziké leányukat sirba temették, a legboldogabb családi életet éltek egész az utolsó percig. Hona leányukat Borza Mór volt illavai, jelenleg magyar-soóki lelkész vette feleségül, kiknek négy kis gyermekük örült a jó öreg szülők szeretetének és most kesereg a kedves nagypapa elvesztésén. Temetése ápril 24-én délután volt egy jól folytatott életet megillető részvéttel. A háznál Mórocz Mihály ó-gyallai lelkész, egyházmegyei tanácsbiró tartott szép és megnyugtató beszédet; a vidékről nagy számmal megjelent tanító urak énekeltek. A sírnál Tóth János szentpéteri lelkész mondott érzékeny búcsúztatót. Az említett fungáló lelkészeken, továbbá a mocsai, m.-soóki, somorjai ref., mérgesi ág. hitv. ev. rokon lelkészeken kívül ott voltak az aranyosi, bátor-keszii, duna-mocsi, marcelházai, martosi, perbetei, kamocsai rendes, a búcsi, duna-radványi, madari segédlelkészek, és a kurta-keszii róm. kath. plébános, valamint a környékbeli világi urak olyan szépszámmal, hogy falusi közpap temetésén szinte tünemény. Koszorút tettek a koporsóra: 1. Szomorodott szivü neje — felejthetlen férjének. 2. Gyermekei, unokái •—• Jó Nagypapa Isten veled ! 3. Szeretett lelkészének — az egyházi elöljáróság. 4. Szeretett lelkészüknek — Hetény község. 5. Mészáros Károly és családja — felejthetlen sógoruknak. 6. Felejthetlen testvér, illetve nagybátyának. 7. Janka testvér és gyermekeitől. 8. Borbély János és neje — kedves Lajos bácsinak. 9. Wagy József és neje Budapestről — kedves tisztelendő urnák, régi jó szomszédnak. Az igazak emlékezete legyen áldott! Vágkmelléki. NupyEs küzlEményEÉ — Halálozás. Gróf Esterházy Móric, Pápa és Ugod örökös ura, v. b. t. t. volt veszprémmegyei főispán e hó 11-ikén Bécsben elhunyt. A megboldogult gróf egyházunk és főiskolánk iránt többször kimutatta jóindulatát, igy a főiskolának és a főiskolai köztartásnak évenkint 6—6 öl fát adományozott, s neki köszönhetjük, hogy a faiskola épülete mostani díszes helyén oly impozánsan emelkedett föl, mert a tulajdonát képezett „Fehérló“ vendéglőnek méltányos áron eladása tisztán az ő iskolánk iránt érzett jóindulatára vezetendő vissza. Temetése e hó 16-ikán nagy részvét mellett ment végbe ; a temetésen megjelent főt. püspök ur vezetése alatt a főiskolai tanári kar, mely részvétének egy a grófnéhoz intézett felirattal is kifejezést adott. A holttestet Gannára. szállították a családi sírboltba. Nyugodjék békével. — Gyaszllir.- Főiskolánk főgymnasiuma V. o.-nak legjobb növendéke hunyt el e hó 17-én: Lázár Károly. Temetése 19-én, d. u. volt. Az egész tanári kar és tanuló ifjú-ág kikisirte utolsó útjára a korán elhunyt derék fiút, ki egyetlen vigasza volt szegény özvegy édes anyjának s méltó dicsekedése lett volna főiskolánknak. Legyen áldott emlékezete! — Egyházalakulás. A zalaegerszegi ev. ref. hívek elhatározták, hogy egyházat alakítanak. E szándékukat már közölték is Somogyi Gyula esperessel ; az alakuló közgyűlés ma lesz. — Lelkész beigtatás. Kovács Kálmán n.-kanizsai ev. ref. lelkészt f. hó 6-ák igtatták be ünnepélyesen lelkészi állásába, mely alkalommal Körmendy Sándor egyházkerületi főjegyző, ki a beigtatást végezte, mondott remek imát és beszédet, majd pedig az uj lelkész Kovács Kálmán mondta el gyönyörű beköszöntőjét, melyet hívei nagy áhítattal és lelki gyönyörűséggel hallgattak. Az istenitisztelet után az ev. ref. egyház presbyteriuma Körmendy Sándor elnöklete alatt ülést tartott, melyben a presbyterium az elnöklő egyh. kér. főjegyzőt, valamint az uj lelkészt a legszivélyese'oben üdvözölte; ezután pedig a folyó ügyek vétettek tárgyalás alá. (így olvastuk ezt a „Zalában.“ Szerk.) — Húszéves találkozóra gyűlnek össze főiskolánknak az 1880. évben érettségit tett növendékei. A pápai bizottság a következő meghívót küldte szét: Kedves Barátunk! Mi, a kik Pápán lakunk azok közül, a kik az 1880- dik év julius havában itt tettek érettségi vizsgát, elhatároztuk, hogy 20 éves találkozóra összehívjuk társainkat. Azt, hogy a kik élnek közülünk, hol laknak, már kinyomoztuk. Az összejövetel idejéül junius hó 17-dikét tüztük ki; ezen a napon lesz u. i. a főiskolában a szokásos örömünnepély és tornavizsga. Programmunk ez : junius 16-án, érkezéstek napján este közös vacsora a Griff-fogadóban ; 17-én reggel 81/2 órakor vidéki társaink ünnepélyes fogadása a főiskola dísztermében. Az üdvözlő beszédet Kis József társunk, a főiskola ez évi igazgatója tartja. Innen 9‘/2 órakor a református templomba megyünk hálaadó istenitiszteletre. Szónokol Balassa Dezső társunk, mohai lelkész. Istenitisztelet végeztével kimegyünk az alsóvárosi temetőbe és az 1879/80-dik tanévi igazgatónk: Tarczy Lajos sírjánál mindegyik boldogult tanárunkról megemlékező beszédet mond Körmendy Béla társunk, pápai szolgabiró. Ugyané sírra koszorút is helyezünk ezzel a felírással : „Az 1880-ban érettségit tett tanulótársak áldott emlékű tanáraiknak.“ Délben közebéd a Griffben. Abban az édes reményben vagyunk, hogy ez érdekes és
