Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-13 / 19. szám
317 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 318 a kik e vármegyében működtök, jöjjetek. A veszprémi ref. egyházmegyei tauegyleibol számra 17-en léptek be ma, kövessetek, kérlek benneteket! Felekezeti egyházmegyei tanegyleteinknek ugyancsak fenn kell maradniok. Vagy mi tanulhatunk az általános egyes, körben vagy ő hozzájuk vihetünk a mieinkből figyelemre méltó paedagogiai dolgokat; ugyancsak előnyül szolgálhat s szolgálarid is a tömörülés. Bizton reményiem, hogy a puritán jellemű s a hamisítatlan haladószellemtől áthatott vármegyei tanítóság túlnyomó része, eme testvéri kiáltványomat nem hagyja minden eredmény nélkül. Adja Isten, hogy úgy legyen ! A szám mennyiségében erő rejlik, több szem többet lát, több ész több jót gondol, tehát vállt-vállhoz, kezet-ltézliez ! Veszprém hazafias tisztelettel ! Száz Ferenc. a veszi r. ref. emegyei tan. egyl. elnöke, s az általános tan. test. választan tagja. Rövid válasz tisztelendő Kovács Bertalan körfelügyelő úr „Észrevételeire Tisztelendő Uram ! Megvagyok győződve, hogy nemcsak én, mint a kér. tanügyi bizottságnak legjelentéktelenebb tagja, olvastam figyelemmel és érdeklődéssel Tisztelendőségednek a kér. Rendtartásra vonatkozólag ezen b. lap közelebbi számaiban közrebocsátott észrevételeit, — hanem figyelmükre méltaták ezeket a nevezett bizottságnak vezető, irányitó, a ref. népoktatatás iránt páratlan jóakaratot tanusitó, nagytekintélyű tagjai is. S miért vállalkozom mégis én arra, hogy Tisztelendőséged „Észrevételeire“ az ellenészrevételeket megtegyem ? Egyszerűen azért, mert nemcsak az előzetes (egyházmegyei) bizottsági tárgyalásokban vettem részt, hanem a kér. bizottság gyűlésén nekem kellett a „rendtartási javaslat“ nem épen könnyű előadói tisztét betöltenem. Készséggel elismerem én, hogy az uj Rendtartás is csak emberi alkotás lévén, még annak dacára sem ment a fogyatkozásoktól, hogy kiváló elmék bírálatán ment át a javaslat; — de viszont engedje meg, miszerint teljes tisztelettel, sőt (ha szabad e kifejezést használnom; azzal a szeretettel, a melylyel mi tanítók szoktuk körülövedzeni azokat, a kik a mi általunk szolgált ügy iránt nemes érdeklődést tanúsítanak — előre is megjegyezhessem azt, hogy Tisztelendőséged „Észrevételei“ s „Javaslatai“ sem mentesek ám a jóakaratból származó tévedésektől és túlhajtásoktól. Igen sok jó van bennök, a melyeket pótlólag is be lehet venni a „Rentartás“ §§-i közé. De viszont egyes részletei — p. az iskolai szellem-, fegyelmezés-, egyes tantárgyakban elért eredmény mikénti elbírálására adott utasítások (különösen az utóbbiak) — épen nem valók egy egyházkerület „Rendtartásába.“ Mit szólna a nagyközönség (szak-közönséget értve) ahoz, hogy a mi egyházkerületünk iskolafelügyelőinek olyan részletes utasításokra van szükségük, a mely utasítások bármely iskolai használatra szánt neveléstani és módszertani kézikönyvben feltalálhatók ? Ezen szempontból találta mellőzendőknek ezeket már a b.-somogyi ev. ref. egyházmegye tanügyi bizottsága által kiküldött albizottság is. Az egyes tantárgyaknál elért eredmény mikénti elbírálására vonatkozó javaslatok közt is van több jó elfogadható. Nagy részüket azonban nemcsak kér. Rendtartásban, de még szükebbkörü egyházmegyei „Utasításban“ sem látnám szívesen. Méltóztassék bárkinek még egyszer s teljes figyelemmel elolvasni p. a „Hit- és erkölcstan,“ „Szent történet és egyháztörténet,“ „Egyházi énekek,“ „Földrajz,“ „Történelem“ s „Rajz“-ra vonatkozó utasításokat! — s be kell látnia, hogy részint rugalmas voltuknál, részint pedig épen részletességüknél fogva egyáltalán nem alkalmasok arra, hogy az országosan elismert „túlterheltség“ hínárjából való kibontakozást elősegítsék. Megemlítem még jelen rövid válaszomban azt is, hogy mihelyt a mélyen tisztelt körfelügyelő ur a „nevelés“ és „tanítás“ fogalmait nem állítja oly mereven szembe egymással, s figyelembe veszi, hogy ez utóbbi csak alárendelt fogalom az előbbihez képest s ennek következtében elismeri azt, hogy szorosan vett „tanítói“ eljárásunk sem egyéb, mint a nevelés legfőbb eszközének alkalmazása; — s ha beismeri, miszerint a rendtartás számos §-a nemcsak megengedi, de megköveteli a nevelés egyél) eszközeinek szakadatlan alkalmazását is : bizonyára elejti azon vádat, hogy uj Rendtartásunk a nevelési szempontokat „teljesen“ mellőzi. Sajnálom, hogy heti hivatalos óráim nagy száma, a küszöbön levő iskola-vizsgák, a csurgói egyház zavarai — melyeknek lehetőleg békés útra való terelése nekem, mint az egyház igénytelen, de a néppel állásánál fogva közvetlen érintkezésben álló tanítójának gondjaimat s teendőimet ugyancsak megszaporitották — nem engedik meg azt, hogy ezúttal részletesen válaszoljak Tisztelendőséged „Észrevételeire.“ De viszont — a nt. Szerkesztő ur engedelmével — megígérem azt, hogy fa a netaláni újabb észrevételek ezt szükségessé tennék,“ mindjárt az évzáró vizsgák után bővebben is foglalkozom az „Észrevételekben“ foglalt eszmékkel és javaslatokkal. Mondanom is felesleges, hogy válaszomban az a tiszteletteljes ragaszkodás fog vezetni, melylyel viseltetem (s kartársaim is viseltetnek) Tisztelendő körfelügyelő ur iránt, — ki ügyünk iránt már sokszor tanúsított érdeklődése, ügybuzgalma s hivatottságánál fogva — a közfelfogás szerint — praedestinálva van arra, hogy egyházmegyénk népoktatási ügyét annak idején, a kitűnő hiv. elődök példája szerint vezesse és irányítsa. Kitűnő tisztelettel Csurgón, alázatos szolgája Fejes Kálmán tanító, mint ke ', t.ü. b. tag.
