Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-13 / 19. szám

317 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 318 a kik e vármegyében működtök, jöjjetek. A veszprémi ref. egyházmegyei tauegyleibol számra 17-en léptek be ma, kövessetek, kérlek benneteket! Felekezeti egyházmegyei tanegyleteinknek ugyan­csak fenn kell maradniok. Vagy mi tanulhatunk az álta­lános egyes, körben vagy ő hozzájuk vihetünk a mieink­ből figyelemre méltó paedagogiai dolgokat; ugyancsak előnyül szolgálhat s szolgálarid is a tömörülés. Bizton reményiem, hogy a puritán jellemű s a hamisítatlan ha­ladószellemtől áthatott vármegyei tanítóság túlnyomó része, eme testvéri kiáltványomat nem hagyja minden eredmény nélkül. Adja Isten, hogy úgy legyen ! A szám mennyisé­gében erő rejlik, több szem többet lát, több ész több jót gondol, tehát vállt-vállhoz, kezet-ltézliez ! Veszprém hazafias tisztelettel ! Száz Ferenc. a veszi r. ref. emegyei tan. egyl. elnöke, s az általános tan. test. választan tagja. Rövid válasz tisztelendő Kovács Bertalan körfelügyelő úr „Észrevételeire Tisztelendő Uram ! Megvagyok győződve, hogy nemcsak én, mint a kér. tanügyi bizottságnak legjelen­téktelenebb tagja, olvastam figyelemmel és érdeklődés­sel Tisztelendőségednek a kér. Rendtartásra vonatko­zólag ezen b. lap közelebbi számaiban közrebocsátott észrevételeit, — hanem figyelmükre méltaták ezeket a nevezett bizottságnak vezető, irányitó, a ref. népokta­­tatás iránt páratlan jóakaratot tanusitó, nagytekintélyű tagjai is. S miért vállalkozom mégis én arra, hogy Tisztelendőséged „Észrevételeire“ az ellenészrevétele­ket megtegyem ? Egyszerűen azért, mert nemcsak az előzetes (egyházmegyei) bizottsági tárgyalásokban vet­tem részt, hanem a kér. bizottság gyűlésén nekem kel­lett a „rendtartási javaslat“ nem épen könnyű előadói tisztét betöltenem. Készséggel elismerem én, hogy az uj Rendtartás is csak emberi alkotás lévén, még annak dacára sem ment a fogyatkozásoktól, hogy kiváló elmék bírálatán ment át a javaslat; — de viszont engedje meg, misze­rint teljes tisztelettel, sőt (ha szabad e kifejezést hasz­nálnom; azzal a szeretettel, a melylyel mi tanítók szok­tuk körülövedzeni azokat, a kik a mi általunk szolgált ügy iránt nemes érdeklődést tanúsítanak — előre is meg­jegyezhessem azt, hogy Tisztelendőséged „Észrevételei“ s „Javaslatai“ sem mentesek ám a jóakaratból szár­mazó tévedésektől és túlhajtásoktól. Igen sok jó van bennök, a melyeket pótlólag is be lehet venni a „Ren­­tartás“ §§-i közé. De viszont egyes részletei — p. az iskolai szellem-, fegyelmezés-, egyes tantárgyakban elért eredmény mikénti elbírálására adott utasítások (külö­nösen az utóbbiak) — épen nem valók egy egyházke­rület „Rendtartásába.“ Mit szólna a nagyközönség (szak-közönséget értve) ahoz, hogy a mi egyházkerüle­tünk iskolafelügyelőinek olyan részletes utasításokra van szükségük, a mely utasítások bármely iskolai hasz­nálatra szánt neveléstani és módszertani kézikönyvben feltalálhatók ? Ezen szempontból találta mellőzendők­nek ezeket már a b.-somogyi ev. ref. egyházmegye tan­ügyi bizottsága által kiküldött albizottság is. Az egyes tantárgyaknál elért eredmény mikénti elbírálására vonatkozó javaslatok közt is van több jó elfogadható. Nagy részüket azonban nemcsak kér. Rend­tartásban, de még szükebbkörü egyházmegyei „Utasí­tásban“ sem látnám szívesen. Méltóztassék bárkinek még egyszer s teljes figyelemmel elolvasni p. a „Hit- és erkölcstan,“ „Szent történet és egyháztörténet,“ „Egy­házi énekek,“ „Földrajz,“ „Történelem“ s „Rajz“-ra vonatkozó utasításokat! — s be kell látnia, hogy ré­szint rugalmas voltuknál, részint pedig épen részletes­ségüknél fogva egyáltalán nem alkalmasok arra, hogy az országosan elismert „túlterheltség“ hínárjából való kibontakozást elősegítsék. Megemlítem még jelen rövid válaszomban azt is, hogy mihelyt a mélyen tisztelt körfelügyelő ur a „ne­velés“ és „tanítás“ fogalmait nem állítja oly mereven szembe egymással, s figyelembe veszi, hogy ez utóbbi csak alárendelt fogalom az előbbihez képest s ennek következtében elismeri azt, hogy szorosan vett „taní­tói“ eljárásunk sem egyéb, mint a nevelés legfőbb esz­közének alkalmazása; — s ha beismeri, miszerint a rendtartás számos §-a nemcsak megengedi, de megkö­veteli a nevelés egyél) eszközeinek szakadatlan alkal­mazását is : bizonyára elejti azon vádat, hogy uj Rend­tartásunk a nevelési szempontokat „teljesen“ mellőzi. Sajnálom, hogy heti hivatalos óráim nagy száma, a küszöbön levő iskola-vizsgák, a csurgói egyház za­varai — melyeknek lehetőleg békés útra való terelése nekem, mint az egyház igénytelen, de a néppel állásá­nál fogva közvetlen érintkezésben álló tanítójának gond­jaimat s teendőimet ugyancsak megszaporitották — nem engedik meg azt, hogy ezúttal részletesen válaszoljak Tisztelendőséged „Észrevételeire.“ De viszont — a nt. Szerkesztő ur engedelmével — megígérem azt, hogy fa a netaláni újabb észrevételek ezt szükségessé tennék,“ mindjárt az évzáró vizsgák után bővebben is foglalko­zom az „Észrevételekben“ foglalt eszmékkel és javas­latokkal. Mondanom is felesleges, hogy válaszomban az a tiszteletteljes ragaszkodás fog vezetni, melylyel viselte­tem (s kartársaim is viseltetnek) Tisztelendő körfel­ügyelő ur iránt, — ki ügyünk iránt már sokszor tanú­sított érdeklődése, ügybuzgalma s hivatottságánál fogva — a közfelfogás szerint — praedestinálva van arra, hogy egyházmegyénk népoktatási ügyét annak idején, a kitűnő hiv. elődök példája szerint vezesse és irá­nyítsa. Kitűnő tisztelettel Csurgón, alázatos szolgája Fejes Kálmán tanító, mint ke ', t.ü. b. tag.

Next

/
Oldalképek
Tartalom