Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-01 / 13. szám
217 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. berek vagyunk, mert a lélek kész ugyan, de a test erőtelen, de semmisem lehetetlen ott, hol a hitnek háza erős kősziklára építtetett: „Engedjenek azért Istennek és álljanak ellene az ördögnek ... és elfut tőlük.“ (Jakab IV : 7.) Igénytelen személyemhez valő szivés ragaszkodásukért, midőn újból és ismételten hálás köszönetemet tolmácsolom, tesvéri bizalommal, testvéri szeretettel kérem Önöket, hogy ősi hitöket, magyar vallásukat, a pillanatnyi harag tanácsára meg ne változtassák, szomorú helyzetükben vigasztalást merítvén az (ír Jézus -eme szavaiból: „Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért, mert azoké a mennyeknek országa.“ (MátéV: 10.) Testvéri bizalommal, testvéri szeretettel kérem a Jézus nevében Önöket, hogy elhamarkodott lépésekkel késő bánatot ne okozzanak maguknak és okot ne adjanak nekünk az Önök sorsán aggódó hitsorsosoknak az apostol eme szemrehányó, eme keserű kifakadására : „Csodálkozom rajta, hogy ti ily hamar elhagyván azt, a ki titeket hivott vala a Krisztus kegyelmére, más evangyéliomra hajlottatok. Holott nincsen más evangyéliom, de némelyek titeket megháboritanak és a Krisztus evangyéliomát elakarják forditani. De ha szinte mi is, avagy mennyei angyal hirdetne nektek valamit azon kivid, a melyet nektek hirdettünk, legyen átok. A mint először mondánk, most ismét másodszor is mondom : Ha valaki nektek hirdet valamit azon kivid, a melyet vettetek, átok legyen ! Mert most embereknek vagy Isten dolgainak elhivésére intelek-e? avagy embereknek igyekezem-e kedveskedni ? Bizonyára, ha még embereknek kedvükben volnék, a Krisztus szolgája nem volnék!“ . . . (Galat. I: 6—10.) Atyafiságos üdvözlettel Somogy-Viszló. Ja vor Y Nándor, ev. ref. lelkipásztor. Márcza. Lelkészbeiktató beszéd. Elmondatott Szűcs Zoltán enyingi ev. ref. lelkész beiktatáskor. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól. Az Isten iránti félelem és a Krisztus iránti rajongó szeretet szent lángjával égő apostoli léleknek szavaival köszöntelek titeket ünneplő ev. reform, keresztyén hivek! Köszöntelek kimagyarázhatlan érzelmek között téged is ifjú Timotheus, a kit, mint Izrael leányai Jonathant, adtak téged is kézről-kézre e szent gyülekezet tagjai és jánosi ihletett lélekkel látám a nagy sokaságot, kezükben pálma-ágok, ajkukon a kiáltás : Hallelujah ! Istennek szent lelke! jöjj ihless meg! Elfogódott keblem zendülj meg, mint egy Memnon szobor húrjai, az itt ragyogó hálás szeretet napjának sugaraitól ; ezen Ararát hegyen meggyujtott hála áldozat lángjától kapj lángot a messze múltba visszaszálló emlékezetem ! Enyingi Török Bálint várában vagyunk, — a 16 ik 218 században a dunántúli részek egyik bevehetetlen protestáns erősségében. A testi szemmel beláthatatlan mult sötét ködében is ott lakozott az Ur, — a vizek felett lebegő lélekhez emelkedő ének hangjai mintha most is füleinkbe hangzanának : „Erős várunk nekünk az Isten 1“ „Az Isten a mi reménységünk !“ Az Istenbe vetett reménység nem szégyenült meg : az a Jehova, ki tüzoszlopként vezette népét az üldözés, a szolgaság házából a Veres tengeren át az Ígéret földje felé, — az a Jehova, mint erős vár, mint a Krisztusban magát megjelentő Isten, a szolgálat igája alul feloldotta az ő népét és bár véres tengereken, bár annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, — diadalmat adott e Krisztusba vetett hit által annak a mustárnak, melynek Iája ma szabadon tenyész a hazai földben. Oldódjatok fel megdermedt karok ! mu'ássátok arra a bethlehemi csillagra, mely az isteni erő, békesség és szeretet csil aga; elevenüljetek meg szétszórt csontok, kik ott a testvér felekezet temploma körül jel elen sírokban porladoztok ; keljetek föl ős apák, auyák szellemei, egyesítsétek érzelmeiteket a mi érzéseinkkel, hadd rázza meg a levegő eget a szent zsolozsma : „Nosza! istenfélő szent hivek, örvendezzetek az Urnák,“ az idvesség, szabadság, szeretet, békesség Istenének, ki adott nekünk diadalmat ! - - , Jöjj apostoli szellem; az emlékezet szerint első lelkipásztora e gyülekezetnek : Endrédi Ferenc ! Jöjj, esperes, nagy pap, ama kőkoporsó alatt pihenő Tokajt Pál, majd Thuróczy, az ismert második temetőben nyugvó Micskey Sámuel, — óh ! jöjj az uj temető első halottja, e gyülekezet édes anyja mellett még friss könnyektől áztatott uj hantok aliatt pihenő esperesünk, apánk, bivséges tanítónk, szerető szivü ősz evangélistánk, Sziics János szelleme .... Ha ajkaimat felnyitám és a rialó vak mélységet felvertem is szavaimmal, nem követtem el szentségtörő bűnt. Hívtam szent kegyelettel megemlékező és soha ki nem alvó szeretetünk karjsiba a gyülekezeti tagoknak dicső őseit elköltözött lelkipásztoraikkal együtt, mert a hallhatatlan római Imperator által az ős századokon alkotott 12 táblás alaptörvényben, a nagy szónok Cicero bizonysága szerint, ez áll : „Honoratorum virorum laudes in concione memorantur“ vagyis „A tiszteletreméltó férfiak dicséretét a gyülekezetben hangoztatni kell.“ Ugyancsak Mózes, Ezsaiás, Aggeus, Dávid ezt mondják ; „Tudakozódjál, emlékezzél meg a régi időkről, a régi titkos dolgokról, örök emlékezetben lészen az igaz.“ Mivel a jelen a múltból él, szükség nekünk tudakoznunk az Írásokat, mert azok a mi tanúságunkra Írattak meg, mert azokban van nekünk örök életünk Szükséges az emlékezet fáklyáját meggyujtani a mohosult sirliantok felett, hogy a feledékenység ködén is áttörjenek lényükkel a mi vezér csillagaink és tanítsák meg a késő unokákat járni az Ur utaiban, kedvelni annak ösvéiryót, megőrizni parancsolatait, nehogy hangozzék a tanítványok ellen emelt vád : „Mi az oka, hogy a tanítványok a vén emberek rendeléseiket megrontják,“ hogy ne hangozzék a prófétai panasz: „Megkövéredett e népnek szive, mert csak ajakival tisztel engem, de szivében távol jár tőlem
