Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-17 / 38. szám
619 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP mi — bár tudjuk, bogy minket nem kiemelni kellett, mert hiszen elsülyedve nem voltunk, hanem csak felemelni az államsegéllyel, a mire érdemesnek tartottuk és tartjuk magunkat, — az állam és annak kormánya iránt, mély köszönettel és hálával tartozunk, mert lehetővé tette, hogy ezen segélvlyel kellőképen felfegyver- 1 kezve, mig egyfelől a hazának érdekeit jobban és tö- ! kéletesebben szolgálhatjuk, addig másfelől saját felekezetűnket is nagyobb mértékben erősíthetjük. Uj hajlékot nyertünk tehát, nagyobbat, fényesebbet, mint a régi volt, de azért hűek maradtunk a régi intézetnek már alapításában gyökerező tradícióhoz, hogy az a nap, mely a régi épület pecsétjelvényében nyitott szemmel őrködött felettünk, ez uj épületben sem hunyja be szemét egy pillanatra sem a b.-somogyi ev. ref. egyházmegye ezen féltett kincse, a csurgói ev. ref. főgimnázium miatt; őrködünk, hogy a régi épület pecsét-jelvényében a nagy alapitó címeréből kölcsönzött féllábon álló daru, csak tartsa továbbra bölcsen és nyugodtan másik lábában a kavicsot s ne legyen kénytelen soha eldobni magától, s a mi segítségünkre sietni. Ti pedig, nagy szellemei ezen intézet százados múltjának, körülötte legyetek mindig ezen intézetnek, lengjetek felette és gyönyörködjetek benne ! Márczet. Festetics György gróf emlékére. a csurgói ev. ref. főgimnázium 100 éves ünnepsége alkalmából. 1792—1899. Gondolatom régen letűnt múltba szállott, Hol Klió érc-karja pusztuló világot Mutat a jelennek . . . Ős királyi trónus porba hull a fényből, A törvényes állam fenékig megrendül, Enged dúló vésznek. Hős frankoknak késő utódai között — Megdöbbent a szó is! — őrjöngés eltörölt Isteneszmét, hitet ... Fékevesztett nép, mely önzésszülte vágyból Nagy múltat ily tettel őrültként kigunyol, Mértéken túl vétett. Romboló múlt század ! Idézhetlek bátran; Ádáz, szörnyű tusád a magyar hazában Riadalmat nem ért. Ezer éves népünk tévedett bár gyakran, Sőt nemzeti szokást és nyelvet unottan Erényt bűnnel cserélt. Ám évezren által hittel, tántoritlan, Szive egy érzéstől, egy eszmétől dobban Árpád nemzetének : Jövője csak úgy lesz vérrel szerzett honnak, Ha államépités munkáján osztoznak Nagyok és kicsinyek. S osztozának küzdve közös emberjogért, Hogy nagy ur és a pór e haza szent ügyét 620 Övének tekintse; Vallásharc, ha dúlt is, nem tartott szüntelen, Meghozá a békét keresztyén türelem, Valláselvünk disze. így épült ez állam. Tart még a nagy munka, De mi hátra van még, nemzeti iskola Betetőzi ezt is ! S e gondolat szárnyán sírodra a dal száll, Ki a szent ügy terén nekünk példát adál, Nagy magyar Festetics! Fenndoboga szivünk neved hallattára ! Erénytelen korban ébredő hazánkra Gazdag fényt deritél : Vagyonunk s a szellem haladását védve A legnagyobb magyar, Széchenyi elődje S nagy hírnöke levél. Leomlom hát eléd én a legkisebbik, Mert felemelkedni magas szellemedig Lélek is erőtlen ; De szellemed itt van, megjelent ma köztünk Megtudni : a nagy mű, mit neked köszönünk, Vájjon áll-e még fenn?! Nemzedék száz évről zúgja rá szavával: Hallhatatlan műved pusztulás korából Áll, mint védőbástya. Magyarságunk védi itten a határon, S magyar szó fenn hangzik az idegen ajkon, Életed nagy álma. Ez az édes álom valóságra válva Kisérjen nagy szellem sirlakodba vissza S nyugtod boldog legyen ! Az elhintett mag, mely kezedből itt maradt, Fává nőtt s vihartól lombjával a magyart Őrzi egyre hi ven! Az ős kollégium viharedzett arca Önérzettel, büszkén néz a múltra vissza, Melyet által éle; Hisz tudomány, erkölcs s magyar honszeretet, Mit fakó falával mindnyájunknak hirdet, Az ő dicsősége. Hármas erény, szenteld, áldd meg új templomunk ! S miért mi papjai hittel fohászkodunk, Nagy legyen jövője ! Lakjék benne erény, hazafiság munka! Imánk ezért száll fel fényes trónusodra, Magyarok Istene ! Dr. Horváth József, fó'gimn. tanár. Pályázat a mezőíoldi egyházmegyében levő bodaiki reform, egyház megüresedett tanítói állomására, melynek javadalma az engedélyezett 52 írttal 400 írtra van felvéve. Pályázó felszerelt kérvényét f. é. október 8-ára Enyéngre az esperesi hivatalhoz küldje. Szűcs János, esperes. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kis József. Főmunkatársi Faragó János* Pápán. 1899. az ev. ref főtanoda betűivel ny. Kis Tivadar.
