Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-04 / 23. szám
3G5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP gátolja e vidék népének szegénysége, fele részben cseléd, napszámos volta ; e szegénység s néhol gyarló felfogásokon alapuló félénk vonakodás az anyagi haladást célzó minden vállalattól. Ezek a különbségek aztán kimerítik egy lelkiismeretesen fáradozó pásztornak minden erejét s türelmét és utoljára is némi külső eredmények után kénytelen magát azzal megnyugtatni, hogy hiszen az is nagy és fő-fő fontosságú feladat, ha ezt a nagyobb részt pusztán vagy istállóban felnőtt, néhol kis gazdaságra adósságokkal felvergődött (Korencsán), szanaszét szórt, magával is tehetetlen gyiilevész népet az öntudatos evang. keresztyénségre felemeli, abban megtartja, neveli, hogy el ne vesszen, mint elszéledeznek sokan, kiknek nincsen pásztoruk. Mert pl. Pozsega környéken több mint ezren vannak pásztor nélküli protestánsok, kik közül már sokan elvesztek, s a jelenben és a jövőben is ez oszladozásnak vannak kitéve. Oh bizony ez elárvultaidnak a pünkösdi Szent-Lélek mellett okvetlen szükségük volna egy pásztorra, ki az evangyéliomot nekik hirdetné, mert különben hogyan higyjenek abban, a ki felől semmit nem hallanak ?! Földváry Jenő daruvári ev. ref. misszionárius. Kedves ajándék. Meglepő pünkösdi ajándékban részesült az acsddi ref. egyház. Ugyanis gyülekezetünk tagjai előtt teljesen ismeretlen és távoli vidéken lakó ur és úrnő, dr. Büchler lynác kolozsvári egyetemi m. tanár és neje Lévay Jozéfa, egy díszesen hímzett, gyönyörű urasztali térítőt küldöttek az ünnepre templomunk számára. Nagy mértékben emeli az ajándék becsét azon körülmény, hogy nevezett előkelő úrnő pár évvel ezelőtt a Balatonon járva, nagy veszélytől menekült meg s az akkor tett kegyes fegadását teljesítette az értékes ajándék küldésével. A mi szerény kis gyülekezetünk volt szerencsés, hogy a templomban az urasztala lett kiválasztva a vallásos szivü úrnő hálaáldozati oltárául. Legyen kedves az Ur előtt a nemes áldozat s a jóltevők életére térítse vissza bő kegyelmében a jótétemény gazdagságát. N. A.- Művészettörténeti szünidei tanfolyam. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ez évjulius havában középiskolai tanárok számára művészettörténeti előadásokat tartat Budapesten. A tanfolyamon buszán vehetnek részt, első sorban történettel, másodsorban classica-philologiával s modern nyelvészettel foglalkozó tanárok. A tanfolyamot Pasfeiner Gyula egyet, tanár vezeti. — Köszönet nyilvánítás. Nagy keserűséggel látogatott meg engem az én Istenem, midőn elvette tőlem felejthetetlen Antónia leányomat, — e mély bánatomban osztozó, keresztyénileg velem érző mélyen tisztelt világi urak, lelkésztestvéreim, barátaim, fogadják örök hálám s köszönetéin nyilvánítását. Csajág. Sziies Dezső lelkész. — A lelkészi kar figyelmébe. Jó két éve lehet annak, hogy egy ügyes szélhámos nyakába '«ette az országot s a jövedelmezőség mellett azon kényelmes életmódot vagy foglalkozást űzi, hogy faluról városra járva, vagy viszont, a református paróchiák vendégszerető lakói-366 hoz kopogtat be s a legkülönbözőbb minőségben, most mint tanulmányait betegsége vagy szegénysége miatt félbeszakított bécsi theologus, majd mint Pesten magán utón papi vizsgát tett, Amerikába készülő lelkész. Sőt mint X vagy Y egyház számára könyöradományt gyűjtő lelkész (igy p. o. alu’irott neve alatt is jó ideig operált^, a gyülekezetek jobb módú tagjait sorba rekvirálja. U táskájában levő „igazságok“ bőséges tárházából elő szedett bizonyítványok, ajánló levelek, névjegyek vagy gyűjtési engedélyek és könyvek felmutatásával az ily peregrinusokra tamáskodókban is elenyészteti a gyanú legkissebb baczillusát. Sőt szánalmat gerjesztő alakjával, megható jeremiádjaival rendesen megnyeri a rokonszenvet s a nélkül is sovány erszényeinkből kirekvirálja a tanulmányaira, hosszú útjára vagy templomépitésre szánt adományt, vendégszeretetünkön felüli jótékonyságunkat azzal hálálván meg, hogy azt meglehetősen hatványozott alakban mutatja be sokképen sarcolt híveinknek, tékintélyes összegre igazítván ki gyűjtő könyvében mindenütt az első adományt, hogy a jó példának minél több hasonló utánzója akadjon. Napi fáradalmai után midőn a lelkészi irodák légátus vagy mendikáns számára beállított ágy párnáira hajtja íejét, altató-szer helyett előkeresi a lelkészi hivatal vagy egyház pecsétjét s azt a mutatkozó szükség szerint később kiállítandó bizonyítványok vagy ajánlólevelek üres lapjaira nyomja, ha névjegy találkozik abból is eltesz néhányat emlékbe, de még ezeknél is becsesebbek előtte a szegénységünk miatt iró-asztalunk fiókjában, hosszú idei rostoglásra kárhoztatott, különböző egyházakból érkezett gyűjtőivek, melyeknek jobb sorsra érdemes voltán megesik a szive s az „elintézésre“ avatottabb kezeivel táskájába rejti, bizonyos helyeken azután a kibocsátó egyház lelkésze megbízásából, gyűjtő könyvének „betelése“ miatt azokkal folytatja munkáját; ez a hübnerje az ő tekintélyes számú okmányainak, melyek között nem kisebb nevekkel, mint Kis Áron, Szász Károly, Baksai, Szilády, Szabó Aladár — találkozunk, jóllehet hogy egy része csak ügyes utánzat, de temérdek sok a manu-propria is, mert „re bene gesta“ elbucsuzás előtt egyenesebb úton is megkísérli okmányai szaporítását. A hol ellenben kívánt fogadtatásra nem talál, vagy „mert az ördög soh’sem alszik“ a házalás alatt ha mégis felébred a gyanú ellene, kitűnő szimatoló tehetsége megérzi a veszélyt: a természettől szerencséjére nyert hosszú lábaival úgy eltűnik, mint a kámfor. Bekalandozta úgy nagyjában az országot s bár több ízben rajta vesztett szédelgésein s néhány nap vagy hétig valamely dutyűban tétlenségre is volt kárhoztatva, de kiszabadulása után ujult erővel látott ismét foglalkozásához, s botrányos vakmerőséggel űzi jelenleg is. Igazán csodálatos, hogy illetőségi helyére való tolonczoltatásával s ott hatósági állandó felügyelettel ki nem gyógyítja a polg. hatóság, ha egyszer-egyszer hurokba kerül. Múlt ősszel Pestmegyében vesztett rajta egyizben szédelgésein. (Lásd: prot. egyh. és isk. lap 1898. évi 49-ik számában „Csuha Ferke redivivus“ ez. közleményt.) Ettől kezdve úgy látszik búcsút mondott a dunamelléki eg}diázak és papoknak. Igen alapos a gyanúm, hogy most itt a felvidéken tanyáz, mert a napokban egy
