Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-19 / 12. szám
185 A DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 186 Minden esetre ez utóbbit! És igy, egy lelkiismeretes tanító, ki többet tesz mint a mennyit tőle a száraz § kivan kárhoztatandó-e, ha a szószéken föltűnik a nép előtt? Ismerek oiy lelkészt, ki azért nem óhajtja tanítóját maga helyett látni a szószékben, mert a prédikációt úgy olvassa, melyben nincs semmi vonzó, semmi lelkesedés és még hozzá a. tanító rovására van, kiről a nép azt hiszi, hogy ezt a harangozó is megtudja tenni, hisz olvasni a gyermek is tud! Részemről nem merem hinni, hogy egy tanító ott hol a lelkész egyházának s hiveinek földi, lelki boldogságát igazán szivén viseli s a jézusi szeretet és apostoli lelkesedés magasztos érzete közepeit foljdatja dicső hivatását s nem csupa kenyérkeresetből prédikál s egyházi beszédeit nem ismétli az unalomig, hanem újabb és újabb müvekkel áll elő a szószéken, — mondom, nem merem hinni, hogy ott egy tanító tündökölhessen, a ki erre nem is szakképzett ember. Hol a tanító tündökölhet a szószéken, ott egyedül a lelkész az oka, mert hiányzik belőle az apostoli lelkesedés ! És igy a szószéken való tanítói tündöklés egyáltalában nem Írható a tanító rovására, midőn a lelkész és tanító közti viszonyt vizsgáljuk. A tanítónak szószéken tett, könyvkivűli prédikálása hathatósan emeli a tanítói tekintélyt és ez a lelkész részéről koránt sem irigylésre méltó ! mert a lelkészi tekintélynek mérlege a nép részéről a tanítói tekintély és a mérleg a szerint száll, vagy emelkedik, mily fokon áll a tanítói tekintély, a mennyiben a nép egy fokkal nézi feljebb a lelkészt a tanítóhoz mérve. Azért nagyon téved az a lelkész, ki a tanítói állás kicsiuylésére — különösen a nép előtt — nyitja föl a száját. Ha magas a tanítói tekintély, egy fokkal mindig magasabb a lelkészé, kit úgy tani tója mint egyháza egyformán szeret és becsül. És ez a szeretet s becsülés mivel vívható ki? Nem fumigálással, sem törvényes hatalommal, hanem jézusi viselkedéssel, a mikor a szeretet és tisztelet önként megszületik. Ha ez meg van fölülről lefelé, kétszeres sugárral tükröződik az fölfelé ! Ha van tanító, kinek boldogulását lelkésze igazán szivén viseli s kivel szemben lelkésze jézusi szeretettel és apostoli tanácsosai jár el, s mindenek dacéra mégis az illető bántalmazó, — az ilyen tanító méltán kivetendő tagja nemcsak az egyháznak, de a társadalomnak is ! Ne legyünk hát elfogultak, ne ítéljünk egyoldalulag, hogy: „a tanítók nagyrésze nem felel meg kötelességének úgy, a mint kellene,u mert ez az állítás ép úgy áll az ellenkező részen is ! És a hol ez igy van, helyes-e az, hogv a lelkész oly nagyon lelkiismeretesen, sokszor a pedánságig megy törvényadta jogában a tanítóval szemben, a kinek kezében a legjobb fegyver mindig csak a türelem lehet! A példa ragad, — ha jó, lelkesít, ha helytelen fohászt ! Én még nem láttam olyan embert, ki mással civódni tudott volna minden ok nélkül. A lelkész és tanító közti rossz viszony oka többnyire kettős. Egytől ritkán származik baj ! Ezek azok a gondolatok, miket „ V—s“ ur cikkének elolvasása lelkemben tölébresztett. Gondolkodjunk mindkét részről fölötte ! Aztán kövessük édes Idvezitőnk ama mondását: „Adjátok meg mindeneknek, a mivel tartoztok ... és : szeressétek egymást, miként én szeretlek titeket, mert erről ismernek meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek“ és akkor nem lesz okunk kutatni a lelkész és tanító közti rossz viszony okát, s nem lesz okunk rO'SZ viszonyról panaszkodni soha ! Szent vallásunk érdekében adja Isten, hogy igy legyen ! Egyházas-Rádóc (Vasm.). Darab Lajos, ev. ref. k.-tanitó. jegyes lj;özlEraénye^. — Tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy az előfizetési dijakat mielőbb beküldeni méltóztassanak. — A nagy idők emlékezete. A főiskolai ifj. képzőtársulat ez évben is megünnepelte az 1848 márcz. 15-ének emlékezetét. Velők ünnepelt a főisk. tanári kar, tanuló ifjúság, egész Pápa városa. Az ünnepély d. e. 11 órakor kezdődött, mikor is az eddigi „Föiskola-utczáíl-t elnevezték „Petőfi utczáu-nak. Az ünepélyen ott volt a tanuló ifjúság is, Mészáros Károly polgármester és Kapossy Lucián dr. mondott beszédet. Ezzel a „Főiskolautczau hivatalosan kitöröltetett Pápa város utczáinak lajstromából. Az ünnepély főrésze este a színházban volt. A szokásos programúitól ez idén eltértek ifjaink, a mennyiben „Jelenetek a Nagy időkből“ ez. a. egy hosszabb drámai költeményt adtak elő. Az egyes jeleneteket zúgó taps követte s nem egy szereplőt többször hivtak lámpák elé. Az ének és zenekar Gáthy Zoltán főisk. ének- és zenetanár vezetése alatt, mint rendesen most is nagy élvezetet szerzett a közönségnek. A színházból a Griff vendéglőbe ment a közönség, hol társas vacsora, azután sikerült tánczmulatság volt. Az ifjúságnak hazafias szellemben való nevelésére semmi sem oly célravezető mint az ilyen ünnepélyek. — A budapesti ref. egyháztanács f. hó 13-án tartott ülésén Szász Károly püspök ur a tanács, az egyház s ennek intézményei nevében, lelkes, szeretetteljes szavakban üdvözölte Hegedűs Sándor főgondnokot miniszterré történt kineveztetése alkalmából. O excja ez üdvözlő beszédre adott válaszában felfedte előttünk az ő fáradhatatlanul munkás életének titkát: kötelességtudásának alapja, kötelessége teljesítésében serkentője az Istennek félelme, lelkének mindennapi kenyere a vallásosság volt. Felségesen szépek, megdöntbetetlenül igazak azok a szavai, a melyekben a kálvini egyház legorthodoxabb, legmerevebb igazságát, a praedestinatiu tanát az emberi lélek legdrágább kincsének, legnagyobb erejének hirdeti, a melylyel a kishitűség, a kétely, a bizalmatlanság, az aggódás emésztő rozsdáját a lélekről letörölhetni, hogy a bit, a tántorodást nem ismerő bizalom, a csüggedetlen bátorság fényével ragyogjon az a kedvetlen körülmények között is. A kik O exja életét ismerik, tudják, hogy nála a szavak és
