Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-05 / 10. szám

153

DUNÁNTÚLI PKOTKbTANS LAP.

154

Menhelyek és kórházak.

Midőn az 1866. évben az alaisi polgári kórházban egyik beteg vallását megtagadta, ezen nem épen ritkán előforduló tény az ottani lelkészt, Bonnefont, egy protestáns kórház felállítására serkentette. • 3 ágygyal kezdték; ma már 50 van. 1892-ben Alaisban 105 beteg részesült ápolásban. Az 1877 óta államilag is elismert kórháznak kiadása 18000 frk volt. Adóssága nincs. Későbben még 19 kórházat és menhelyet állítottak az ország nevezetesebb városaiban.

A bordeauxi protestáns kórházat már 1863-ban Villaret lelkész létesítette 20 ágygyal és 19000 frankkal, mi önkéntes adományokból gyűlt össze. Az 1810. évi himlőjárvány alkalmával ezen kórházban több mint 6000 külömböző felekezetű személyt gondoztak. 1878 óta a városi hatóság 2000 frk, jelenleg azonban már 1500 frank segélyt nyújt. Hogy a katholikus irgalmas nővérek működését protestáns családok otthon fekvő betegeinél pótolják, e célra különösen képeztek nőket, kik ingyen vállalkoztak arra a pályára; más vallásu nők is felvétetnek. Üdülő betegek és gyermekek számára is rendeztek be egy osztályt, a várostól 4 kilométer távolságban. Ezen két, mindig virágzóbb intézet mellett Bordeauxban szegény, agg protestáns férfiak és nők számára is létezik egy otthon. Az intézetet 1847-ben létesítették és 1892-ben 27-en voltak elhelyezve benne. Cannes nevű tengeri fürdőben 1867 óta egy menhely létezik helybeli, szegény protestánsok számára és mérsékelt dijak mellett lelkészeket, protestáns tanítókat, tanítónőket, diakonissákat és más betegápolókat vesz fel, kiknek Cannes éghajlata igen ajánlatos és a kik a rendes fürdőköltséggel nem rendelkeznek ; továbbá ezen intézet a mennyire lehetséges, más személyeknek is nyújt segítséget, eltekintve azok nemzetiségétől és vallásától. A menhely október 1-étől május 31-ig van nyitva és 41 ágy felett rendelkezik.

Hála Schneider Eugen özvegye jószivének, mely Creusotban aggok számára létesített egy menhelyet. Ez a nő ott más jótékony- és evangélizáló müvet is alapított, a többek között egy kórházat felekezeti külömbség nélkül és egy menhelyet katholikus aggok számára. A protestáns aggoknak szánt menhely nagy kertek közepén van, 1887-ben avatták fel. A nizzai evangélilikus menhely 1855-ben létesült. Abban az időben Nizzában még gyenge lábon állt a betegápolás, gondozási hiány, nagy tisztátalanság stb. egészen megszokott dolog volt. Felekezeti okokból is szükségesnek látszott egy protestáns menhely alapítása. Az alapszabályok szerint a görög-keletiek, addig mig külön intézetet nélkülöznek, szintén élvezhetik az asylum előnyeit. A naponkint! ellátási dij a szoba arányában 1—3 frk.

Nagyobbrészt azonban ingyen gondoztatnak. A ház egyszerre körülbelül 40 személynok nyújthat menedéket. Az évi fentartási költség 16090 frk körül van. A Lambrechtféle menhelynek Courbevoie-ban különös keletkezési története van.

Gróf Lambrecht Charles József Matthien volt löveni tanár és belga születésű, 1795 után igazságügyminiszter, majd szenátor lett; a restauráció időszakában a képviselőháznak tagja volt. Mint tántoríthatatlan republikánus 1804-ben Bonaparte első konzulnak császárrá való avatása ellen szavazott és 1814-ben az ő feladatává tétetett Napoleon lemondási okmányának szerkesztése. Nehány évvel halála előtt az Institut de Francéban 2000 frankot tűzött ki a vallás szabadságáról irt legjobb munkára A dijat A. Vinet (később lausannei tanár) nyerte el. Boissard párisi lutheránus lelkészszel a gróf benső barátságban állott.

A franczia protestánsok akkori nyomorult helyzete nagyon bántotta és halála évében (1825) összes vagyonát protestáns jótékony célokra hagyta. Formailag Lambrecht nem lépett ki a katholikus egyházból. A gróf vagyona leginkább földbirtokokból állott, mik a haszonélvezők halála után cladattak és értékök állampapírokban helyeztetett el. Midőn a mindkét nembeli aggoknak és fiuknak szánt asylum 1846-ban megnyílt, a kamat 36000 frank volt, melynek azonban csak felét volt szabad felhasználni. 1892-ben a kamat 75000 frankot tett ki, melyből 37860 frank az intézethez folyt be. Dassier nevű család végrendelete által ismét 65000 frank folyt be. Az összes alapitványtöke jelenleg 3470000 frk. Az intézettel kapcsolatban egy kápolna, és külömböző műhelyek stb. állanak fenn. 1846—92-ig 30ó agg és 850 fiú volt elhelyezve, kikre az intézetnek 225200 frk kiadása volt. Az átlagos tartózkodási idő négy év. Jelenleg 40 felnőtt és 79 fiú van az intézetben, mely egy lelkész vezetése alatt áll. A növendékek nagyobbrésze az intézetnek díszére vált.

Páris, Franciaország központja se nélkülözhetett hasonló intézeteket. „De la Muette," a protestáns aggok menhelye 1854-ben keletkezett. Ebben 65 aggastyán talál menedéket. Jelenleg ezen intézetet áthelyezték a diakonissa-ház közelébe. Felvétetnek elhagyatott protestáns személyek, kik legalább 60 évesek s különös orvosi segélyt igénylő betegségben nem szenvednek. Továbbá legalább 35 frk havi járulék fölött kell rendelkezniök. (Sehol sem takarékoskodnak a kis emberek annyit mint Franciaországban.) A felvétel iránti folyamodvány az illető lelkészi hivatal diakónusához intézendő. Háztartási és másnemű használati tárgyakkal kell ellátva lenniük az ápoltaknak, mik haláluk után az intézetre maradnak. Az igazgatás 20 tekintélyes reformátusra van bízva. Az évi kiadások 40000 frankra rúgnak. Idáig 203 férfi és 254 nő ápoltatott.

Midőn 1866-ban a kolera oly borzasztóan dühöngött, az angol származású Lady Harriet Cowper a betegek buzgó barátnője, Beaujon kórháznak egyik termében minden emberi segítséget nélkülöző kolera betegeket talált. Ezen emberbarátnő igazi odaadással azonnal a nyomorultak ápolására szánta el magát és felkérte Morin orvost, hogy legalább 12 beteg számára egy házat rendezzen be. A járvány megszűntével Lady Harriet Cowper saját házát adta át egy bizottságnak protestáns betegek számára, mely bizottságnak L. Vernes lelkész volt a lelke. Morin ezután is orvosolta az intézet betegeit. Hasonló módon Neuillyben (közel Pá-