Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-19 / 8. szám
121 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 122 ruhával való ellátására létesült, 1891—92-ben 372 személyt ruházott fel. 1819 óta Lyonban is működik egy jótékony nőegylet, melynek tagjai legalább 25 frank évi dijat fizetnek. A diakónusok intézete 1803-ra vihető visssza és Párisban református és lutheránus ága van, ugyszinte Nimesben, Marseilleben és Lyonban is. Igen előkelő férfiak is működtek azóta, mint diakónusok. A párisi református diakonatus alapítása óta több mint 4700000 frankot osztott ki szükségben levők között. A párisi lutheránus egyházban a diakonátus csak 1843 óta alakulhatott meg. Jelenleg 12 diakonusi kerület van 12 diakónussal. Az utolsó 20 évben a bevétel 1038475 frank oolt. Nimesben is áldásosán működik a diakonátus. Itt a szegény hitsorsosok temetési költségeit is fedezik és élethossziglan tartó nyugdijat biztosítanak aggoknak, gyógyíthatatlan betegeknek, szegény özvegyeknek és férjeik által elhanyagolt asszonyoknak. Ezen és más szeretet adományokra évenkint 45000 frank fordittatik. A lyoni diakonátus az elberferdinek utánzása. Hogy áldásosán működhessék, minden diakónus csak 2—3 családdal foglalkozik. Az áldás nem maradt el. A nélkülözők száma 1500-ról 500-ra apadt a nélkül, hogy a budget leszállittatott volna. A többihez hasonló szellemben működik a marseillei diakonatus is. Athanas Coquerel lelkész 1862-ben, volt tanulói bevonásával, jótékony egyletet alakított szegény konfirmándusok számára ; egy, e célra rendezett jótékonysági bazár 22256,71 frankot jövedelmezett. Ezen egyesület későbben a St. Antoinei jótékony egylettel egyesült. Párisnak 2 legutóbbi megszállása bő alkalmat nyújtott az egyesületnek sebesültek és szegények gondozására. A vállalat nagyszerűen fellendült és az 1889. világkiállításon arany éremmel tüntettetett ki. A coquerelféle árvaintézet Páris kétszeri megszállásának gyümölcse. 188í-ben az intézet Parisból Vélizybe helyeztetett át. Ott a hegyes, egészséges vidéken az utcáról felszedett, vagy a nyomortól másként megmentett fiuk szemlátomást fejlődnek; az idősebb növendékek közül 22-t a kertészetben képeztek ki. 1870—91-ig az árvaházra 501071,75 frank forditatott. Mivel a szegényes eszközök a háború után nem engedték meg, hogy leányárvaházat alapítson : Athanas Coquerel Amerikába utazott. Szavai az észak-amerikai államokban nem hangzottak el hiába. Gazdag adományokkal tért vissza és megkezdhette a bellevillei leányárvaház szervezését, melylyel kapcsolatban bennlakást is állított fel 7—16 éves gyermekek számára. A pénzt csakhamar egészen felhasználták és csak a belföldi hitsorsosok áldozatkész buzgósága bírta tovább is fenntartani az intézetet. 1887-ben az intézet Páris közelébe Nenilly-sur-Seinere helyeztetett át. A leánykák az ottani városi iskolát látogatják, vallási oktatásban pedig otthon részesülnek. Montbéliard tartomány 46 lelkészségének képviselete egyhangúlag elhatározta oly egylet alapítását, melynek célja árva gyermekek megmentése. Ezek többnyire vidéki családoknál helyeztetnek el. Az anyagi szükségleteket a tartományban gyűjtik össze. A választmányi tagok gyakran szereznek meggyőződést az árvák helyzetéről és ügyelnek arra, hogy gyámszülőik munkával túlságosan meg ne terheljék őket. Az egyesület évenkintot 12—15000 frankot ad ki kosztpénzül és 4000 frank-ot ruházatra. Ez ideig már 1538 árva vétetett fel és azoknak nagy része tiz évig, sőt tovább is részesült gondozásában. Egy-egy nyári ünnepélyük összehozza az egyesület tagjait, lelkészeket, gyámszülőket, volt növendékeket és körülbelül 200 gyermeket. iUinyvisinBiTtPtús. Újabb egyházi beszédek. Irta Lévay Lajos sárkeresztúri ref. lelkész. Szerző egyházi beszédeinek III-ik kötete. Budapest, 1898. Kókau Lajos könyvkereskedése. Ára 1 frt 20 kr. A jónevü szerző egyházi beszédeinek e III. kötetéhez irt előszavában visszapillant becsületes munkásságban eltöltött lelkészi éveire, melyek közül kimagaslanak : 1888, a mely napvilágra hozta beszédeinek első kötetét ; 1894, mely a II. és 1898, a mely im a harmadik kötet hozta meg. Az a tény, hogy az első kötetet 6 év múlva a II., ezt pedig négy év múlva a III. követte, nem csak a lelkészi hivatalnak arról a komoly felfogásáról tanúskodik, a melylyel Lévay hivatását betölteni igyekszik, hanem arról is, hogy munkáit örömmel fogadták lelkésztársai. A szives pártolást ez a harmadik kötet is megérdemli. Tartalma : I. Krisztus ajtónk előtt áll és zörget. Adventi. II. A Krisztus születése nagy öröm. Karácsonyi. III. Fussunk a cél felé ! Újévi. IV. Aranynál is jobb a kedvesség. Larsangi. V. Hozsánna. Virágvasárnapi, VI. Békés várakozás az aratásra. Aratás előtt. VII. Kétféle aratás. Aratáskor. VIII Az esztelen gazdag. Aratás után. IX. Elvész a nép tudomány nélkül. Isk. év kezdetén. X. A megelégedés. Közönséges. XI. Földi és mennyei javak. Közönséges. XII. Az Ur házának szeretete. Közönséges. XIII. Légy hiv mindhalálig. Közönséges. XIV. Ábrahám engedelmessége. Gyermek-istentisztelet alkalmával. XV. Pásztorok, vigyázzatok! Lelkészavatási beszéd. XVI. Hazánk ezredéves ünnepén. Alkalmi. XVII. Erzsébet királyné emlékezete. A függelékben 5 esketési beszéd van : 1. A polgári házasság behozatalakor. 2. Közönséges alkalommal. d* )! » 4. Mikor a nő más vidékre megy férjhez. 5. Özvegy férfi és hajadon leány esketésekor. A beszédeket egyenként nem ismertetjük. Általában elmondhatjuk, hogy Ijévay a Krisztust prédikálja ; pré-
