Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-12 / 46. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 738 737 A fáradhatlan buzgóságu püspök ur, habár alkonyat felé is, mindenütt megtekintette s lehetőleg minden tantárgyból kikérdezgette a tanköteleseket. S egyet kivéve, nem volt iskola, a hol megelégedését ne nyilvánította volna az eredmény fölött. Igaz, hogy esperes ur előre látó bölcsességgel úgy intézkedett, hogy mindenütt az előző évi tantárgyak ismételtessenek a tanítók által. Az őrségi iskolákban október végén vagy november elején kezdődő s ápril-májusban végződő iskolákban nem is lehetett másként intézkedni. S valóban meglepő volt, hogy öreg tanítók növendékei is nem csak szép folyékonysággal feleltek, hanem a vizit, tagjainak az elmondottak értelmét kutató kérdezkedésekre is feltűnő értelmességet tanusitólag adtak választ. De érdeklődik is ez a nép iskolája iránt. S hogy az iskolák kellően nincsenek taneszközökkel ellátva: bizonyára nem a nép indolenciájából magyarázható. Rendszerint zsúfolásig megtöltötték a szülők s köztük nem kisebb érdeklődéssel az atyák is a visit, alatt a tantermeket s mily öröm sugárzott arcaikról elöljáróknak, szülőknek és tanítóknak a szép feleletek hallására. Hanem aztán hallottunk is bírák uraiméktól a főtiszt, püspök urat üdvözlő olyan beszédeket, a melyek nemcsak értelemre, fölvilágosodásra, hanem okosságra is valottak. De olvas is ez a nép s lapokat járat, szóval halad, mivelődik. Nagy hátránya azonban egyházi életének, hogy majd minden egyház több-kevesebb társegyházból vagy leány, illetve fiók egyházból áll s maga a lelkészlaku anyaegyház község is, mint már érintettem, szétszórtan épült s igy a hívek a templomtól, a tanulók az iskolától messze esnek. A vasárnap délelőtti istenitiszteleten kívül nincs is aztán nyilvános istenitisztelet. Katekhizációt, bibliamagyarázatot nem hallanak a hívek. A hitigazsságokat, hitvédelmeket alig van alkalmuk tanulni, sőt hallani is. Püspök ur komolyan figyelmeztette a lelkészi kart ezen teljesen nem indokolható visszáság megszüntetésére. A közelebb lakók mégis több tanúságát adhatnák vallásosságuknál:. E helyzettel szemben örömmel jegyzem meg, hogy kitérések, sőt vegyes házasságok is alig fordulnak elő és a kötött házasságokra mindenütt kikérik az egyházig áldást. Nem tartom érdeknélkülinek számokban is fölmutatni az őrségi egyházmegye területén levő hitsorsosainknak más felekezetbeliekhez való viszonyát. Beszámítva F.-Eőrt is, a hol 685 ág. és 1215 r. kath. Ter.Szecsődöt, a hol 86 ág. és 1307 r. kath. Körmendet, a hol 500 ág. és 3450 r. kath. lakik, 3254 ev. ref.-al szemben, az őrségi egyházmegyében éppen 3 annyi az ev. ref. hivek száma, mint a r. katholikusoké. S minthogy időszerű azzal is tisztában lenni, hogy híveink minő adóterhet viselnek Őrségben, megnyugvással láttuk, hogy elviselhetlen egyházi teher nem nyomja ott a nép vállát. A legvagyonosabb egyházi adója nem megy annyira, mint p. o. B.-Somogyban a legszegényebb telkes polgáré; F.-EőrÖn meg csak 50 krral járul a házas pár az egyházi adóhoz, mig az egyes konfirmált családtag csak 6 krral. De aztán a lelkészi fizetések bizony szerények is és földjeik lévén a lelkészeknek, gazdálkodásra vannak utalva. „ De rá is érnek. S ezzel is szolgálatot tesznek. Családjuknak hasznot, népünknek példát. Isten segitse őket, megérdemlik, mert Orállóink ott a határszélen. f J ' vow-olw - Figyelő. Természet és művészet az újszövetségben. Ha Jézusnak a természethezi viszonyát helyesen akarjuk méltányolni, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az emberiség bűnei és ezek következményei kebeléből sóhajt, szemeiből könnyeket sajtoltak ki, sőt életébe kerültek, de ne feledjük azt sem, hogy ő jelentette meg e földön Isten országát, melyben bűn és halál, fájdalom és panasz többé nem lelnek tanyát. Jézus megkisértetésének mély érzelmű leírása oly felséges, hogy annak egyenesen az Ur szájából kellett az emberekhez jönnie. A megváltó győzelmesen kiállotta a kísértéseket. A világ feletti királyi uralmat, mely neki meg- i gértetett, nem a bűn sikamlós utján akarta elérni, hanem az Isten iránti engedelmesség lemondásteljes utján kiküzdeni. A világ szépsége nem vakította el, bár érzéketlen sem maradt iránta. Nem gondolta, hogy a sziklás sivatag és a természet pompája között semmi különbség sincs. Nem is hagyta a látható világot az ördögnek, bár urául dicsekedett; célját nem tévesztette szem elől, tekintete nem homályosult el. A világ Istené s a mennyiben meg nem azé, azénak kell lennie. A mögöttünk levő elveszett paradicsom és az előttünk levő uj világ közt ott van a jelen való világ, melyben nincs minden úgy, mint kezdettől volt s még kevésbbé, a mint egykor lennie kell. De az elveszett paradicsom utóhangja és a jövő örök világ előhírnöke minden egészséges és normális, minden szép és gyönyörűséges a természetben. Ugyanez áll mindarról, a mit a művészet teremt. Midőn Jézus 3 nappal halála előtt a jeruzsálemi templomtól búcsút vett, kijövetkor mondotta neki egyik tanítványa : Mester, minő kövek, minő épület ez ! Majd 50 éve épült már a Nagy Heródestől megkezdett mű minden művészettel és pompával és még nem volt befejezve. Már régen, s az utolsó napokban ismét megjövendölte Jézus a város és templom pusztulását. Éppen ezért csüngött a tanítvány szive, lelke az époly pompás, mint szent alkotáson. Azt hitte, hogy ez örökké fog tartani s akkor felelvén, monda neki Jézus: látod-é e nagy alkotmányokat. Nem marad egy kő más kövön, mely el nem rontatnék.“ (Márk XIII: 2.) Jézus sem volt érzéketlen az iránt, a mi a tanítvány szivét mozgatta, mert kevés nappal előbb, midőn az Olajfák hegyéről lejövet meglátta Jeruzsálemet, sirt? nem csak az elámított népet siratta, hanem a várost és
