Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-15 / 42. szám
Tizedik évfolyam. 42. szám. Pápa, 1899. október 15. Nyugdíjtörvény és a kántori fizetés. (Folytatás.) A törvény — mint láttuk — tételenként felsorolja azokat a javadalmakat, melyek a nyugdíjba be uem számíthatók s éu ezek között hiába keresem a kántori járandóságot. Mégis a min. rendelet azt mondja: egybegyüjtvén az adatokat, mindenekelőtt meghatározandó stb. . . . így történt aztán, hogy nálam — bocsánatot kérek, hogy ismét a magam esetét hozom fel például, de a mely egy a hasonló ezer közül — öszszeiratván javadalmazásom adatai, kántori járandóság címen leüttetett belőle 337 frt 33 kr, s lett az ón igy megállapított nyugdíj igényem 430 frt, tehát 280+337 = 617 írttal kevesebb mint a törvény szeriut lenni kellene. Erre ugyan őzt mondhatná valaki ellenvetésül, hogy de hiszen a törvényben a beszámítható tételek között sem fordul elő a kántori járandóság. Igaz, T. K.; de jutott-e vagy juthatott-e még csak esze ágába is valakinek, hogy legalább addig, mig a felekezeti tanító egy személyben mint kántor és tanító működik, valaha kántori és tanítói járandósága külön választassák ? Avagy kitudná azt megmondani, hogy a felekezeti tanítók oly sokféle anyagból összefércelt díjazásából melyik tétel, melyik foglalkozásnak a járandósága?! Hiszen volt a szegény felekezeti tanító egy személyben igehirdetője? iskolatanitója, kántora, jegyzője, sőt néhol még, szegény lévén az ekklézsia, harangozója is a gyülekezetnek, adtak ezt is, amazt is, a legtöbbször megnevezése nélkül annak, hogy miért, csakhogy neki a megélhetést lehetővé tegyék s ezekből egybeolvadt a tanítói fizetés. E foglalkozások közül némelyiket a kor szelleme eltörölte, a dotatiókat pedig egyben tanítói fizetésnek minősítette s e minősítést maga a magas kormány és a törvényhozás is magáévá tette, sanctionálta, midőn a tanító fizetések rendezéséről szóló 1893. évi 26 t.-c. 8. §-a szóról-szóra ezt mondja: cha a hitfelekezeti tanító az 1868, évi 38. t.-c. 141. §-ának 3 bekezdése értelmében a kántori teendőket is végezi a tanítói fizetés inegállapitásakor a tanitói és kántori járandóságok együttesen tanitói fizetésnek veendők. Avagy a nemzet első testületéről szabad-e feltennem, hogy egyik legnagyobb fontosságú missziót teljesitő munkásain, a tanítókon kívánná oly szűkkeblűén és oly égbekiáltó következetlenséget tanúsító okoskodással gazdálkodni, hogy a kántori járandóságot most a tanitói fizetésbe beszámitaudónak, majd pedig abból levonandónak rendeli, nem a szerint, a mint a törvény, jog, igazság és méltányosság, hanem bizonyos állítólagos érdekek kívánják? Én szeretem hiuni törvényhozó testületünkről a jobbat; szeretem hinni, hogy a törvényhozó testület tudtán kívül szenvedik a felekezeti tanítók a nyugdíjtörvény végrehajtásánál a tapasztalt sérelmet, melynek minősítésére nagyon kemény kifejezés volna a megfelelő! Én el tudom gondolni, T. Kartársak! a halálos közönynek vagy minek kell betudnom azt a néma tétlenséget, a melyiyel 8 éven keresztül tűrtük ezt a méltatlanságot? Nagyot vétkeznénk úgy magunk, mint családunk ellen, ha tovább is tétlenek maradnánk ! De nagy mulasztást követtek el az egyházhatóságok is, a mikor ez ominózus min, rendeletekkel szemben nem siettek tanítóink s ezzel egyházunk jól felfogott érdekeit is megvédeni. Hiszen e min. rendelet nemcsak igazságtalan, törvénytelen és méltatlan, de a felekezetekkel szemben hálátlanság is. 42
