Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-15 / 42. szám

Tizedik évfolyam. 42. szám. Pápa, 1899. október 15. Nyugdíjtörvény és a kántori fizetés. (Folytatás.) A törvény — mint láttuk — tételenként felso­rolja azokat a javadalmakat, melyek a nyugdíjba be uem számíthatók s éu ezek között hiába kere­sem a kántori járandóságot. Mégis a min. rendelet azt mondja: egybegyüjtvén az adatokat, mindenek­előtt meghatározandó stb. . . . így történt aztán, hogy nálam — bocsánatot kérek, hogy ismét a magam esetét hozom fel pél­dául, de a mely egy a hasonló ezer közül — ösz­­szeiratván javadalmazásom adatai, kántori járan­dóság címen leüttetett belőle 337 frt 33 kr, s lett az ón igy megállapított nyugdíj igényem 430 frt, tehát 280+337 = 617 írttal kevesebb mint a tör­vény szeriut lenni kellene. Erre ugyan őzt mondhatná valaki ellenvetésül, hogy de hiszen a törvényben a beszámítható téte­lek között sem fordul elő a kántori járandóság. Igaz, T. K.; de jutott-e vagy juthatott-e még csak esze ágába is valakinek, hogy legalább addig, mig a felekezeti tanító egy személyben mint kántor és tanító működik, valaha kántori és tanítói járandó­sága külön választassák ? Avagy kitudná azt meg­mondani, hogy a felekezeti tanítók oly sokféle anyagból összefércelt díjazásából melyik tétel, melyik foglalkozásnak a járandósága?! Hiszen volt a sze­gény felekezeti tanító egy személyben igehirdetője? iskolatanitója, kántora, jegyzője, sőt néhol még, szegény lévén az ekklézsia, harangozója is a gyü­lekezetnek, adtak ezt is, amazt is, a legtöbbször megnevezése nélkül annak, hogy miért, csakhogy neki a megélhetést lehetővé tegyék s ezekből egy­beolvadt a tanítói fizetés. E foglalkozások közül némelyiket a kor szelleme eltörölte, a dotatiókat pedig egyben tanítói fizetésnek minősítette s e minősítést maga a magas kormány és a törvény­­hozás is magáévá tette, sanctionálta, midőn a ta­nító fizetések rendezéséről szóló 1893. évi 26 t.-c. 8. §-a szóról-szóra ezt mondja: cha a hitfelekezeti tanító az 1868, évi 38. t.-c. 141. §-ának 3 bekez­dése értelmében a kántori teendőket is végezi a tanítói fizetés inegállapitásakor a tanitói és kántori járandóságok együttesen tanitói fizetésnek veendők. Avagy a nemzet első testületéről szabad-e fel­tennem, hogy egyik legnagyobb fontosságú missziót teljesitő munkásain, a tanítókon kívánná oly szűk­keblűén és oly égbekiáltó következetlenséget ta­núsító okoskodással gazdálkodni, hogy a kántori járandóságot most a tanitói fizetésbe beszámitau­­dónak, majd pedig abból levonandónak rendeli, nem a szerint, a mint a törvény, jog, igazság és méltá­nyosság, hanem bizonyos állítólagos érdekek kí­vánják? Én szeretem hiuni törvényhozó testüle­tünkről a jobbat; szeretem hinni, hogy a törvény­hozó testület tudtán kívül szenvedik a felekezeti tanítók a nyugdíjtörvény végrehajtásánál a tapasz­talt sérelmet, melynek minősítésére nagyon ke­mény kifejezés volna a megfelelő! Én el tudom gondolni, T. Kartársak! a halálos közönynek vagy minek kell betudnom azt a néma tétlenséget, a melyiyel 8 éven keresztül tűrtük ezt a méltatlan­ságot? Nagyot vétkeznénk úgy magunk, mint csa­ládunk ellen, ha tovább is tétlenek maradnánk ! De nagy mulasztást követtek el az egyházha­tóságok is, a mikor ez ominózus min, rendeletekkel szemben nem siettek tanítóink s ezzel egyházunk jól felfogott érdekeit is megvédeni. Hiszen e min. ren­delet nemcsak igazságtalan, törvénytelen és mél­tatlan, de a felekezetekkel szemben hálátlanság is. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom