Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-01 / 40. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 644 643 tőle az egynapi kenyérre valót, de a fagylaltra valót senki sem. Fösvény az, a ki magától is, mástól is megtagadja a szükségeseket; ő ezt nem tette. Fösvény az, a ki a pénzt célnak tekintve gyűjti halomra. O nem ilyen volt. O neki egy nagy célra kellett a pénz. Hálája megbizonvitására. Minél gazdagabban fizetni vissza Csurgó és Debrecen, Magyar-Lad és Hedrahely jótéteményeit, minden pohár vizét, minden falat kenyerét! Ez volt élete célja, ábrándja, vigasztalása. Es itt egy bizalmas kérdést is teszek alkalmilag: ki ne szeretne fösvény lenni ? Kérem, szóljon az ilyen; hadd írjuk bele nevét abba a fekete könyvbe, melybe a mi nevünket irkálgatták évtizedekkel ezelőtt sok nagy gonoszságaink miatt. És még egy másik kérdést is: Mik volnának a mi minden közintézeteink a fösvények nélkül ? Önök hosszas keresgélés után nevezhetnek meg egy-egy nagylelkű és bőkezű gavallért, ki nagy kunyerálásra vagy udvarlásra egy morzsát hullatott el vagy egyes bosszúállót, a ki pörös vagyonát az ekklézsiára testálta, hogy gonosz atyjafiait kitudhassa belőle : de minden ilyenre tiz fősvényt nevezek, a kik nevüket közintézeteink homlokára vésték, nem bosszuálásból, hanem hálából és szeretetből. Legalább az én tapasztalásom ez. Annak az ekklézsiának és iskolának, melynek szolgálatában állok, fösvény emberek a legnagyobb jóltévői, kiket nem nevezhetek meg, mert még élnek és éljenek is soká ! Bernáth István, a dr. szabolcsi lelkész, nyílt háztartás és egészen úri megjelenés mellett, keveset költött magára, de már életében, sok évvel halála előtt, egy a Soltráéval felérő alapítványt ruházott a kunszentmiklósi gimnáziumra. Bódizs István, a luzsoki lelkész, évi 13 forintos kiadása mellett is, igen távol a pauperies immunda-tól évről-évre küldözgette Kecskemétre megtakarított jövedelmét jótékony alapítványul. Ki ne ismerné a Récsey legendát. Mikor ez a falusi pap bevitte gyalog és leolvasta a debreceni kollégium asztalára a 30.000 frt magyar irodalmi tanszék alapítványát, a kiürült vászonzacskót zsebretette s indúlt vissza a Péterfián végig, a nagyerdőn keresztül gyalog. A nagyerdő végén vette észre, hogy a zacskókötő zsinegjét ott feledte. Visszafordult, megtalálta^ zsebretette s most már egész elégültséggel indult ismét a Péterfián, végig a nagyerdőn keresztül hazáig, gyalog. De jöjjünk közelebb ! Ha szabad a nm. elnökséget néhány szóval, néhány perccel megelőznöm : László József nem volt fösvény Kocson ? És még közelebb ! Beleváry Ferenc nem volt fösvény ? Yincéék Istvándiban, nem fösvények voltak? Nem bizony, hanem hősök ! És ha fösvények : hajlandó vagyok azt hinni, hogy a fösvények, mélyebben mint bőkezűek átérzik a parancsolatot: Szedjétek fel a maradék darabokat, hogy semmi abból el ne vesszen. Fösvény kezek tudják meg tölteni a 12 kosarakat igazán. III-ik Napoleon udvarában lehetett udvari rendtartás és megvetés tárgya a fösvénység : de a mi szegény Magyarországunkban a fösvénység főben járó erény legyen. A mi fösvényeink gallériája egy uj alakkal szaporodott Soltra Alajosban. Régi jő barátja, kiről emlékeztem, ezt írja: „Nem a papi, hanem az orvosi diplomának köszönhetjük ezeket a nagy értékű alapítványokat.“ De én nem értek vele egyet. Sok orvosi diploma alatt ott van a harmincezer forint, de nincs ott az alapítvány. Szükséges ahhoz egy háladatos nagy szív, kegyes ragaszkodás az emlékekhez. Istennél, tudjuk, fel van írva az a pohár viz is, melyet az ő nevében adunk. Soltra Alajosnál is fel volt írva minden csepp viz, mely az ő ajakát enyhítette, minden jótétemény, melylyel találkozott. — Sélye és Szigetvár, Lad és Hedrahely, a hol irni-olvasni tanították : nem feledte el őket. Azután erős hitének teljes szeretetével Debrecen felé fordul, mert ez a magyar kalvinismus szive ; palástját ennek hagyja, hogy évrőlévre tiz ifjú öltözködjék bele. A fizikus és orvos megbecsüli a maga mellékhivatását- is és két tehetségnek köt szárnyakat a tekhnikai és orvosi pályára. Végre megemlékezik azokról, a kik olyanok mint ő volt Csurgón; tiz gyermeket, olyanokat mint ő, szegény elvetettet, . . . felszedi ezeket a maradékdarabokat, hogy semmi abból el ne veszszen. Tiz Debrecenben, kettő az egyetemen, tiz Csurgón, összesen 22 kosár telve maradékdarabokkal, mind ez a kéz szedte fel! És szedi évről-évre, talán századokról-századokra. Összesen 60 ezer forintot; mind szegény tanulók segélyezésére. Baksay Sándor. Isl^ola-ügy. Miképpen nevelhet a tanító vallásos embereket ? *) Jelige: «Ki hitét őrzi, őrzi azt a hit» „Szeretet“ a nagy mindenség fentartó alapja, mely sok örömöt és boldogságot rakott le számunkra e földi életben. Nincs életünknek egyetlen napja, melyen föl ne találnék azt a boldogitó örömöt, mit az örök szeretet számunkra letett, ha szivünk nemes, ha lelkünk érezni tud, ha keblünk rejtekében Isten lakik ! Isten tehát a boldogság igaz kutforrása ! Hogy ezt bebizonyítsam, nem támaszkodom száraz adatokra, — tekintsen ki-ki szivébe, s titkolódzzék bár állításommal szemben, de érezni fogja, hogy nem a múló kincs, nem a hatalom, nem a tudomány, sem a dicsőség, hanem egy édes, titkos érzet boldogíthat csupán, mit igy neveznek: „ hten ize retet!“ Dobja el valaki hitét, zárja ki szivéből Istent, — érezni fogja, hogy emberi lénye, kit a teremtés koronájának mondanak, a föld legnyomorultabb férge. *) 40 koronás, első dijat nyert pályamunka.
