Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-22 / 4. szám
57 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 58 tetejére helyezett vaskosárban állandóan égett a tűz; igy éjjel fényje, nappal füstje volt látható. Ha pedig a hadoszlop megmozdult, akkor az óriás fáklyát a sereg élén vitték, mely azután nagy távolságra mutatta a mozgás irányát. Az izraeliták azt hitték — és hitük nekik is igazságul tulajdonittatott — hogy a tábor-tüzben maga Jehova székel, Őrködik népe fölött s kormányozza a sereg mozdulását. Ha a felhőoszlop helyét változtatta, felszedték sátraikat s követték irányát, ha csak el nem akartak szakadni Jekovától. A vezértűz ment volt a légköri befolyásoktól. Nem olthatta ki a tomboló vihar, nem párologtatta el a száritó forróság. Ott lángolt vagy füstölgött a sereg ólén, mint .az Ur vezérlő angyala. E vezérfénynek két jellemző tulajdonságát kell megfigyelnünk. 1. A fény útja- ismeretlen. Istennek népe nem olyan ösvényen haladt a pusztaságban, melyet térképen előre tanulmányozni lehetett. Uj, talán soha nem járt helyeken vonultak át napról napra, lépésről-lépésre. Reggel, induláskor, nem tudták merre van fel, merre alá s hol fognak este lenyugodni. Az oszlop volt mindenök; annak mozdulását lesték, megállását várták. A. szidok pusztai bolyongásához hasonló a mi földi vándorlásunk. Mi sem tudjuk megmondani, hol töltjük a következő évet, hónapot vagy csak éjjet is. Jövőnk ismeretlen. Eszközünk nincs az eshetőségek és rejtett következmények felfedésére. Minden pillanatban meglepő fordulathoz juthatunk, mely szomorúan végzetes lehet életünkre, de nem segíthetünk rajta. Vándorlásunk végét ki nem számíthatjuk : minden perc meghozhatja tudtunkon és akaratunkon kívül. Biztosságban csak akkor érezhetjük magunkat, ha vezértüz ég előttünk, melyre szemünket irányozhatjuk, miként a zsidók tették. Megnyertük a legnagyobb bölcseséget: ha holnapunkat Istenre bízzuk s követjük hűségesen utasításait ma. Találkozunk az élet pusztáján tövis szegélyzett ösvényekkel, szédítő szakadékokkal, meredek sziklákkal, — teljesithetlennek látszó feladatokkal; de ha Istenre bízzuk magunkat, fokról-fokra óvatosan, hittel emelkedünk ; észre fogjuk venni, hogy a görbe egyenessé, a nehéz könnyűvé, a lehangoló élvezetessé válik utunkban. A türelmes munka lelkűnkben előlegezi Istennek gazdag áldását. 2. A fény irányítja mozdulataikat. Minden embernek szüksége van kisebb-nagyobh mértékben vezetőre. Hányszor kényszerit az élet bennünket oly viszonyok közé, hol sokszor egész életre döntő cselekmények közt kell választanunk. Mily nagy szükségünk volna ilyenkor útmutatóra. Pályafutásunk Isten bölcs tervében ki van jelölve, de nekünk sejtelmünk sincs a felvétel módozatairól. Nincs, a ki megtaníthatna reá. — Miként a tüzoszlop — hallgat vezetőnk. Rideg éjben, harmatos reggelen, tikkasztó délben, hűvös alkonyon — csak vezet szédítő sziklaszoroson fel, barátságos völgyületbe le. Ok, bizonyíték, magyarázat nincs; minket •csak az eredmény igazoL Pedig de sokszor történik vágyunk, akaratunk és imádkozásunk ellenére. Úgy vágyokozunk ilyenkor egy olyan vezérszövétnek után, ki meghagyja választhatási szabadságunk s nagy felelősséggel még sem terhel. Vezessen bennünket, de mondja meg az útirányt, a tervet; előttünk álljon, mint célpont és mégis legyünk vele egyek. E vezérfény meg van számunkra a Krisztus által hozott világosságban. Az Izraelitákat külső jel, —- tüzoszlop —- vezette ; ez határozta meg cselekvésük helyét, idejét, módját. A Krisztus által hozott fény belsőleges. Nem jelekkel vezeti az életet, hanem közli a jó és tökéletes fogalmát; megvilágositja az értelmet, megszenteli az ítélő és akaró képességet, úgy hogy saját erőnkkel képesek leszünk — természetszerűleg — a jót választani és cselekedni. Ha pedig az életben oly válságos pontra jutnánk, hol az elhatározás önerőnkből lehetetlennek látszik s külső jel után vágyódunk, mely cselekvésünknek irányt adjon : akkor is vigasztaljon és erősítsen annak tudata, hogy az a küzdelem, melyet lelkűnkben a jó és rossz elem egymással vív, továbbá az ítélet gyakorlása —még az esetben is, ha választásunkban csalódtunk —jellemerőnket fejleszti s a jó felfogására irányuló képességünket edzi. Kétségkívül sokkal könnyebb valami külső jelet követni, mint vizsgálat alá venni bensőnket ; de az is bizonyos, hogy az isteni vezetésnek sokkal magasabb neme az, midőn a Gondviselés nem symbolum, hanem saját Lelke által mutatja gyermekeinek az igaz utat. Kételkedni Ö benne okunk nem lehet, mert hiszen nem csak megengedi, hogy sorsunk felett magunk határozzunk, tetteinket s azok eredményeit megbecsüljük, hanem ad is ehhez a halandónak erőt, ad különösen Szt. Lelket azoknak, a kik O tőle kérik. Azonban ne higyjük, hogy azok, kik Istenre bízzák magukat, életükben többé nem csalódhatnak. Ne átitassuk magunkat hamis hittel; igyekezzünk az isteni dolgok titkaiba tekinteni, hiszen a kegyes lélek vizsgálhatja Isten mélységeit is. Értsük meg, hogy nem a csalódások, kellemetlenségek és fájdalmak szűnnek meg, hanem megváltozik az általuk gyakorolt benyomás s a felőlük alkotott felfogás. Köröttünk minden a régi, csak mi ujultunk meg. Ennek azonban nélkiilözhetlen feltétele a lélekben élő ama tudat: „jót akarok cselekedniHa ez meg van, akkor legyen az eredmény tévedés, csalódás vagy esetleg szenvedés, mindezt saját javunkra történni látjuk, az az a föld összes fájdalmas fegyvere velünk szemben elvesztette élét és hatását; mert „a kik az Istent szeretik, mindenek egyaránt javokra vannak..“ % A Krisztus által hozott fény „az életnek“ Világossága. E jelző külömbözteti meg az igazi, örök jót attól a képtől, mely hasonlatának alapja. Jézus sokszor nevezi magát „élet kenyerérnekf „élet vizének,“ jelölni akarván általok, hogy O az örök életnek ép oly nélkülözhetlen tápanyaga, mint a kenyér, vagy viz a földi létnek. És mikor azt mondja magáról, hogy (3 az életnek Világossága, azt kell alatta értenünk, hogy az em-
