Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 630 629 gáló tekintetet, de soha arról meg nem emlékeznek, a mi jót az a kéz tett. Nekem nem volt tanítóm, de életem legmegáldottabb napjai közé számítom azokat az összesen 3—4 hétre összegezhető napokat, melyekben ő rendes tanárunkat privát ügyében való gyakori panurgiái közben helyettesítette. Alsókról feljárogatva, kora reggeltől naphajoltáig gyúrta át bennünk az ó-embert uj-emberré, Micsoda gimnásztikája volt az a léleknek, az értelemnek, az ízlésnek, a modornak, az erkölcsnek ! Nekünk csak napokat engedett a gondviselés e lélek áramlataiból, Soltráékra egész esztendőn át árasztotta edző hidegét, termékenyítő esőjét, érlelő napját. Soltrát egy ajánló levéllel (minőt más érdemesebbeknek is szokott adni) bocsátotta el Debrecenbe és egy jó tanácscsal : Légy hív magadhoz, mert úgy lehetsz hiv mindenben; mindig magadra gondolj, mert úgy lesz módodban másokra is gondolni. Egy önző tanács, melynek indokaiban a szeretet törvénye lappang. Debrecent kevésbé szokta emlegetni, holott megérdemlette volna s ítéletem szerint jobban teszi, ha végrendeletéből egy pár szót kihagy a Debrecenre vonatkozó indokolásból. Debrecen neki mindent megadott a mit adhatott, egész a szeniori kitüntetésig, melyben Révész Imrének elődje volt. (Folyt, köv.^) Egyházkerületi közgyűlés és százéves emlékünnep Csurgón. E két alkalom folytán oly válogatott és oly nagy számú közönség látogatta meg Csurgót, a minőt legfolebb csak egyszáz év múlva láthat újra. A vendégek zöme 13-án vonult be az ünnepélyesen fcllobogózott városba. A délutáni 5 órai vonattal érkeztek meg Antal Gábor ev. ref. püspök, Tisza Kálmán egyházkerületi vil. főgondnok s velük együtt az egyházkerületi tagok hozzájuk csatlakozván a jubileumra külön meghivott vendégek és küldöttségek, mint a Somogyvármegye küldöttsége Tallián főispán és Maár alispán vezetése mellett és csatlakozván b.-somogyi egyházmegyénk papjai, tanitói, valamint azok, kiket a csurgói alma mater iránti kegyelet nyugodni nem hagyott, hogy föl ne keressék gyermekkori örömük s bánatuk egykori tanyáját. Az érkezőket Kacskovics Lajos főbíró ur fogadta néhány üdvözlő szóval. Szavaira Tisza Kálmán válaszolt, mire megkezdődött az ünnepélyes bevonulás. Első kocsiban Kacskovics és dr. Vida főgimn. igazgató foglaltak helyet, utánok Tisza K. és Barakonyi esperes jött négyes fogaton, majd püspök urunk fogata s utánna hosszú fogatsor, mely a vasúttól a kath. templomig húzódott s vendégeink elhelyezkedvén a fogatokra, megindult az ünnepélyes menet. Utcáinkon, a merre az elvonulás történt, a nagy eső dacára mindenütt sürü csoportokban állott a nép, lelkesen éljenezve az érkezőket. Püspök ur a lelkészi lakba szállt, Tisza K. főgondnok ur pedig a gimn. igazgatónál szállásoltatott el. A vendégek száma meghaladta a 400-at s nem kis gondot okozott az elszállásoló bizottságnak, hogy kinek-kinek megfelelő helyet találjon, Szept. 14-én reggel 8 órakor az egyházkerület i gyűlést a gimnázium rajztermében a püspök ur buzgó imája után Tisza főgondnok ur megnyitván : az egész ünneplő közönség a templomba vonult, hogy Isten áldását kérjük további működésünkre. Barakonyi esperes tartotta az imát s a kegyeletes megható beszédet. A beszéd egyes részeinél könnyek csillogtak a megjelent egykori idősebb tanítványok szemében. Miután a beszéd s utána az orgona szava elhangzott, az uj gimn. épületbe vonultunk a szépen feldekorált tornacsarnokba, a hová már óriási közönség, férfiak, hölgyek összgyültek. Itt először dr. Vida Károly tartotta a gimnázium száz évét méltató beszédét, mit lapunk múlt számában egész terjedelmében közöltünk. Baksay Sándor solti esperes, országos nevű írónk kezdett beszélni költői lendülettel számos, régi Csurgóra emlékeztető érdekes apróságok beleszövésével, hogy minél hivebben kidomborítsa Soltra Alajosnak, Festetics után legnagyobb jótevőnknek emlékét. Beszédét külön közöljük. Az ünnepi ódát, mit előző számunkban szintén közöltünk már, dr. Horváth József ur szavalta el kitűnő s igazán átérzett költői melegséggel és hévvel. A gimn. ifjúságnak remekül begyakorolt énekkara szintén közreműködött, a mire elkészülvén az ünnep délelőtti felével, a vendégek egy része a gimnáziumi épületet nézte meg lehetőleg minden részében, másik része Csurgó városát járta be, mig végül elközelegvén a bankett ideje : a Korona szállóba vonultunk. Sajnos, hogy csak korlátolt számmal lehetett a közönség jelen, a tér szűke miatt. Magán a banketten körülbelül 250-en vettek részt, a többi, a bankettezőknél sokkal nagyobb közönség künn szorongott esetleg más vendéglőkben verte el éhét. Nem kevesebb mint 8 hivatalos felköszöntő hangzott el. O Felségére Antal Gábor püspök emelte poharát, mint hű magyarjaival igazán összeforrott, felvilágosodott uralkodóra; az egyházkerületi elnökségre Barakonyi Kristóf esperes köszöntött lelkes hévvel, mig a magyar kormányt Szabó Kálmán egyházmegyei gondnok ur éltette. Csurgói főgimnáziumunkról Czike Lajos, pápai főiskolai gondnok ur emlékezett meg teljes szónoki páthósszal előadott beszédében s igy nem csoda, hogy virágcsokrok is hullottak reá a karzati hölgy közönségtől. Körmendy Sándor ismert szónokunk Somogy vármegyére emelte poharát; nyomba utánna szinte harsogott Csorba Ede urnák tartalmas beszédje az összes vendégekre, hogy ezután egy szelidebbben szóló, de sziveket megható beszéd következzék, melyet Héjas Pál, érdemekben dús veterán tanárunk mondott a nála megszokott szivbéli meleggel arra a nagy és kimagasló egykori tanítványra, most országszerte hírneves, kellemes zamatu Íróra Baksay Sándorra, mint a Soltra-emlékbeszéd szónokára. Csurgó nagy községére Peti Lőrinc köszöntött. A nem hivatalos beszédek közül meg kell emlite-
