Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-17 / 38. szám

617

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

618

kezik, hogy mi „par excellence“ magyar intézet csak nem félhetünk a magyar államtól! S mikor idehaza már megegyeztünk, indultunk felfelé, küldöttség küldöttséget ért, jól ismert bennünket boldogult Trefort miniszter, még jobban Csáky gróf, de legjobban Wlassics dr. miniszter, a ki egy alkalommal mosolyogva jegyezte meg egy bemutatásnál „Kérem, hiszen már jól ismerjük egymást“ s ez még csak nem is az utolsó előtti fogadtatásnál történt. Hát még mennyi memorandumot nyújtottunk be, — most eirculál oda fent vagy kettő -— Szent Isten, ha azt mind össeállitanám egy füzetbe, bizony még könyvszámba menne, s beléphetnék vele az irodalmi munkások sorába.

Az állammal az első szerződést fentartótestületünk 1892 juh hó 14-én kötötte meg, előzetesen az intézet azonban nehány évig 4000 frt ideiglenes segélyt kapott. Ezen szerződés keltekor a normal költségvetés 26435 frt kiadással szemben 17835 írt bevételt mutatott s igy az állam 8600 frt segélylyel járult az intézet fentartásához 4 tanár kinevezési jogának fentartásával. Ezen szerződés szerint a tanári fizetés 1100 frt, 200 frt lakpénz 4-szer 50 frt ötödéves pótlékban állapíttatott meg. De tanári nyugdíjról még szó sincs. A tanári testület az egyházmegye hozzájárulásával létesített ugyan egy nyugdíj intézményt 1892-ben, de ez a legkedvezőbb esetben 300 frt nyugdíjra nyújtott kilátást. Ennek következménye az volt, hogy a tanárok sűrűén változtak, a minek hátrányát a tanári testület egyházmegyénk előtt felterjesztéseiben többször kimutatta. így következett be az állammal kötött szerződés revideálása s az uj szerződés megkötése, melyet Wlassics dr. miniszter 1897. juh 30-án irt alá !

A normal-költségvetés ekkor 40298 frt. szükséglettel szemben 24598 frt bevételt mutat ki s igy az állam ez idő szerint 15700 írttal járul évenként a gimnázium fentartásához, öt tanár kinevezési jogának fentartásával. E szerint az intézet tanárai 1200, 1300, 1400, 1500 és 1600 frtos fokozat szerint, 5-ször 100 forintos ötödéves pótlékkal s 200 frt lakbérrel javadalmaztatok s mert közben a nyugdijtörvény megalkottatott, egy tanár teljes 30 évi szolgálat után 2100 forinttal mehet nyugdíjba.

De mig ez lassanként rendbe jött, nagyot haladt az intézet szertárainak felszerelése is, mig a 80-as évek elején alig volt valami, u. n. könyvtáron hívül, már a 90-es évek közepén elég szép szertárakkal rendelkezett az intézet, mert a fen tartó egyházmegye tekintélyes összegeket engedélyezett e célra s azonkívül egyesek ajándékai, mint pl. Körmendy Sándoré, Kozenspitz Sándor dr. Amerikában élő hazánkfiáé, Hain Eerenczé stb., a könyvtárnál a régebbi időből Földváry, pápai főiskola, Erőss, a közelebbi időben lvacsóh, Csorbaféle ajándékok nagy mértékben gyarapították a szerkönyvtárakat, úgy anyira, hogy az uj épület elkészülte előtt tulajdonképen már nem is fértünk a régi épületben. S igy egy uj épületnek emelése, vagy a réginek kibővítése elodázhatatlannak mutatkozott.

Az építkezési ügy különben napirendre került

az államsegély első kérése alkalmával, Körmendy Sándor előrelátásának köszönhetjük, hogy az államsegély ügyének maginditásakor építkezés és beruházás ezimén 50000 frtot kért és kapott is fenntartó testületünk. Nagyon hosszú volna az építkezés ügye, még hossszabb történetének elmondása, de annyit még is felemlítek, hogy addig memorandumoztunk, deputációz tünk, szóval zavarogtunk, addig tanulmányoztuk az ügyet itt alatt s odafent, s e közben annyira kiokosodtunk a tanügyi követelmények tanulmányozásával és figyelembevételével, hogy be kellett látni mindenkinek, miszerint itt a régi épület átalakításáról szó sem lehet, ide okvetlenül egy uj épület kell, még pedig épen ide a hol most vagyunk, mert hiszen ez a hely épen egy gimnáziumnak való, szóval addig mutogattuk a helyet mindekkinek, addig érveltünk, hogy valóban meggyőződött mindenki arról, hogy isten ellen való vétek volna ha ide egy gimnáziumot nem építenénk. Ebben tehát megállapodtunk, csak egy kis baj mutatkozott még, t. i. pénz nem volt, azaz, hogy volt az a néhány ezer frt. mit az államtól e czimen kapott a fenntartótestület részletetekben. E közben történt, hogy a magas minisztériumtól, hivatalos nyelven szólva, az u. n. első megintés érkezett le a régi épületre nézve, ennek következménye az lett, hogy fentartótestületünk az eddig kapott építkezési- és beruházási segélyt időközös kamatos kamataival 50 ezer frtot beépitett s ezt az épületet tető alá hozatta, ekkor jelentettük, hogy a mi pénz volt, azt beépítettük, az épület tető alatt áll, de egy krajezár sincs több az építkezés folytatására. Ekkor merült fel az állam által, amortizaczionális kölcsön alakjában nyújtandó segély eszméje és igy az eredetileg 50 ezer frt segély felemelkedett 92000 frtra. En a magam részérről csak azt sajnálom, hogy nem várta be fenntartótestületünk a második megintést, mert én hiszem, hogy igy időt nyerve a további tanulmányozásra, ez az épület, ha nem is két, de legalább egy méterrel magasabb lett volna.

így történt aztán, mélyentisztelt közönség, hogy mi bizony nem ültünk le pénzünk megolvasására s a tornyot még is felépítettük, és pedig a kedves haza, a magyar állam segélyével, és én hiszem, hogy a tisztelt ellenzék mikor belép ebbe a kellemes parkba, majd ebbe, hogy a szokott frázissal éljek, a kor követelményeinek kétségkívül megfelelő tanépületbe, mely nem annyira monumantális, mint czélszerü, nem is komor, hanem barátságos, miért tanárok tanulók szivesen tartózkodnak benne, melynek berendezése és felszerelése alig hagy kívánni valót — kiengesztelődve nyújtja jobbját annak a merész férfiúnak, aki mindezeknek okozója!

Tisztán kell szóllanunk, mert történetet beszélünk, azért ne tartózkodjunk annak férfias kimondásától, hogy ha az állam törvényhozó testületé meg nem alkotja az 1883. évi XXX. t. ez. 47. §-át a középiskolák segélyezéséről, bizony aligha üdvözölhettünk volna kedvességteket, mélyen tisztelt közönség! egy ilyen nagy és szép parkban pihenő uj intézeti épületben. Azért