Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-17 / 38. szám
Gil DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 612 alkalmatlanságáról; de a gróf nem engedett, a Helicon-i összejövetelek tervezőjének és rendezőjének éppen ez a hely tetszett, igy vetette meg alapját Csurgó-Újváros keletkezésének, úgy létesített itt egy erős végvárat s hogy mennyire nem csalatkozott, a letűnt század eléggé igazolta ! Az épülethez minden anyagot a gróf adott s csak annak összehordására s a felépítésére kérte meg az egyházmegyét. És itt egy igen szép jelenséggel találkozunk t. i. az egyházmegye kebelébe tartozó egyszerű földmivesek messze vidékről, még Baranya megyéből is eljöttek s mint munkások és kocsi-fuvarosok nagy szorgalommal és buzgósággal hordták össze az építkezési anyagot még a harmadik vármegyéből is. A tervet az épülethez a gróf készíttette Keszthelyen, az építést N. Nagyváthy János jószágkormányozó (Bonorum director), de különösen Nádasdi Sárközi István azon időbeli egyház megyei curator vezette. 1796-ban készült el a várszerü, a régi iratokban „palotaszerüknek nevezett lyeaeumi épület. Elképzelhetjük azt az örömöt, mely az alapitó szivét s az egyházmegyének valamennyi tagját eltöltötte ezen épületnek láttára, mely az akkori időkhöz mérve a fiatal intézet czéljaira kétségen kívül elég nagy szabású volt, különösen ha meggondoljuk, hogy négy éven keresztül csak hányódott az intézet hozzá nem méltó épületekben. Mélyen tisztelt közönség ! Ennek az erős, hatalmas épületnek láttára, mely éppen 101 esztendeig, 1897 okt. 11-ig volt hajléka az intézetnek, még most is bizonyos fájó érzelem támad szivemben, én nem tudom, hogy miért, de sajnálom még most is sokszor, hogy elhagytam ezt a megszentelt tisztes épületet, mely nem csak a tanuló ifjúságnak, tanároknak volt egy századon keresztül kedves hazája; hanem éveken keresztül Istenháza is volt a 70-ös évek elejéig, a mikor felépült A'erbay István lelkészünK fáradhatatlanságából és buzgóságából az a csinos templom, mely szemben áll az óintézettel; fájdalom, mondom, mert a csurgói gimnáziumiak jó neve azon épületben keletkezett s azt hiszem, bár ez idealizmus, hogy az erő csak abban az épületban van, melyben a tanitás soha sem szünetelt 101 esztendeig, a múzsák ezen szelid berkét még az 1848— 49-iki viharok is elkerülték. A múltat tudom, ismerem, a jövendő pedig előttem rejtve van ! Az ifjú intézet összes gondja a történeti adatok szerint az alapitó válláira nehezedett, azt lehet mondanunk, hogy közvetlenül intézkedett, vagy közvetve az ő jobb keze: N. Nagyváthy János utján, még az első tankönyveket, térképeket is, melyek a gimnázium nagy könyvtárának első példányai, ő küldte Keszthelyről, ő szerezte, állította be úgyszólván a tanárnak, vagy eszközölte N. Sárközy István kurátor által, ő létesítette az első „Alumnaeumot“ s ellátta alapitványnyal, időnként meglátogatta az intézetet s a vizsgálatokon megjelent, szóval ezen egész első időszak adatai azt mutatják, hogy a lycaeum valósággal dédelgetett gyermeke volt a nagy alapítónak. Bámulnunk és áldanunk kell azt a nagy férfiút, ki rengeteg uradalmai gondjai közt nem feledkezett meg a szépről, a nemesről, a közjóról; bizony mint felyebb emlitém, az ő példája útmutató lehet ma is sokunknak, mert az ő nyomdokain csak felemelt fővel haladhatunk ! Áldjuk emlékét az ő európai műveltségű jószágkormányzójának, N. Nagyváthy Jánosnak, a kor első rendű gazdasági írójának is, méltó társa volt ő urának, hiszen ez a férfiú készitettte a Lycaeum első rendtartási, alumnaeumi- és tanítási szabályait, ha valami szükséglet volt, czak ő hozzá fordultak s bizton számíthattak reá, hogy meglesz; nem különben áldjuk X. Sárközi István curator emlékét, a ki erélylyel, kitartással vezette az építkezést s sokszor a legkényesebb pillanatokban ő a bölcs közvetítő szerepet vitte az alapitó és az egyházmegye között. Bátran elmondhajuk, hogy e két férfiú okos, tapintatos magatartásának felfelé, majd erélyes fellépésének lefelé köszönhetjük a csurgói főgimnáziumot. Az épület elkészülte után a gond, ha nem egészen is, de nagy részben átszállóit fentartótestületiinkre a b.-somogyi ev. ref. egyházmegyére. Es ettől kezdve egy századon keresztül szakadatlan sora következik az egyházmegye gondoskodásából eredő nemes áldozatkészségének és önmegadóztatásának, lelkészek és tanítók, egyházak és egyesek évről-évre tekintélyes összeggel, majd fillérekkel hozák meg az áldozatot a szeretett „csurgói főiskola“ oltárára, igy növelik, fejlesztik az alapot, igy fedezik az iskola kiadásait s igy teremtenek lassanként az egyháznak és a hazának, itt a határszélen egy missiói intézetet. Lassanként megerősödött a gróf által alapított alumnaeum és internátus, az egyházak, lelkészek, tanítók és más egyháztagok, sőt nem ritkán felekezetűnkhöz nem tartozó más polgárok vetélkedve küldik évenként önkénytes természetbeli adományaikat, s csak igy volt lehetséges, hogy évenként egy-egy tanulót az alumnaeum első időben 12—30 frtért láthatott el. Később a dij 50 s legújabb időben GO írtra emeltetett évenként ebéd és vacsoráért. De most már, sajnos, nincsen adakozás, a szép áldozatkészségnek csak emlékével dicsekedhetünk. Mindazonáltal az alumnaeum, vagy a mint most nevezzük Convictus — köztartás — e nemben egyike a legnagyobbaknak s mindig is elég tisztességes volt, mert az első évek kivételével, házi kezelés alatt állott és áll ma is. Az intézet tanúiéinak, több mint fele a köztartáson étkezik. A köztartás idők folytán tekintélyes alapítványokkal gyarapodott, igy az alapitón kívül nagyobb alapítványokat tettek N. Nagyváthy János, Sárközi János Nyárádi János s legújabban, a legnagyobb szükség idején az 5000 frttos alapítványt a Bujánoviosné, szül. Koppy Mária hagyatékából, Tisza Kálmán, akkori miniszterelnök és Szapári Gyula gróf pénzügyminiszter együttes intézkedés folytán. Ezen alapítványok kamataiból a tanulók ez idő szerint 783 frt köztartási segélyben részesülnek évenként. Az intézet szükségleteinek fedezéséről is ezentúl a fenntartó egyházmegyének kellett gondoskodni s mint
