Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-10 / 37. szám
599 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 600 hogy régies kinézése legyen. Midőn azonban a vakolatot szakértők megyizsgálták, kitűnt, hogy a fal egészen uj keletű. E nyílás egy terembe vezetett, melyben két nagy, meglehetős magas, méhkas forma kemence állott, telve megmeszesült emberi csontokkal. Midőn ugyanis az inqnisitionak többé nem volt szabad áldozatait megégetni, e kéményekben égette el őket titokban. Miután mindezeket megtekintettük, elhagytuk e poklot, hogy oda többé soha vissza ne térjünk. Eddig Desanctis, a ki maga is két évig senyvedt a római inquisitio börtönében . . . Legyen hála az Istennek, hogy a római inquisitio immár a történelemé. A papság és a vele összeköttetésben álló jezsuiták kétségtelenül szomorkodnak felette, hogy az inquisitio^ mely Krisztus és a keresztyénség legirtózatosabb kigúnyolásának nevezhető, megsemmisittetett és hogy ők többé — mint az előtt — nem dühönghetnek mindazok ellen, kik lelkiismereti békáiknak nem akarják magukat alávetni. Legyen megoltalmazva az emberiség örökre amaz irtózatos idők visszatértéről! Béos. Csomasz Dezső Thúry Károly 18Í8—J80Ü. „Akiken a német fegyvere megtompult és annyiszor megcsorbult, azokat Kossuth apánkhoz egyre sürüebb sorokban vezényli be földi harczterük dicsőséggel gazdag, s babérövezte mezejéről a nagy, a legnagyobb vezénylő, ki előtt még a magyar honvédnek is, t. i. az igazinak, a 48/9-ikinek is le kell tenni a fegyvert. így vonult be közelebb az én régi bajtársam, barátom és kartársam is . . Írja róla Körmendy Sándor főjegyző a családhoz intézett részvét iratában. Úgy is van valóban! Akit mindenki eró'snek ismert, váratlanul legyőzetett a halál által augusztus 26-án. Adás-Tevelen született az idvezült 1828 április 19-én, hol édesapja Thúry János — a theologiát elvégezvén — rector volt, édes anyja Héreghy András padragi pap Zsuzsánna leánya volt, kitől örökölte azt a nemesen vallásos meleg kedélyt, a mely egész életét jótékony fénnyel vette körül. Szülei csakhamar Szentgálra költöztek, itt tanult az ifjú is. 1836-ban a pápai főiskolába vitte fel atyja s itt végezte tanulói pályáját. 1847-ben az akkori szokás szerint, mint kitűnő tanulót az V. oszt. (rbetorok) tanításával bízták meg. A forradalomban részt vett s 1849-ben hadnagyi rangot nyert Komáromban, A világosi catastropba után innen ment haza szüleihez s 1850. január 1-én Vecsei Gábor veszprémi esperes maga mellé vette káplánnak, — majd 1852-ben a nagyvázsonyi, 1855-ban a zánkai egyház választotta lelkészévé, hol megnősült, júthi lelkész Cserna Isvánnak lányát Zsófiát vevén feleségül 1857-ben, kivel 9 évi boldog családi életet élt; kit mikor elvesztett, nem tudott elmenni a kicsiny Zánkából, bár jobb egyházakba is hívták, hogy éde3 anyjuk helyett is szeresse négy kis árva gyermekét, hogy egész odaadással nevelhesse, taníthassa az anyátlan árvákat. Az a nádas fedelű, szegény falusi papház ott Zánkán egy kis gymnaziura volt, benne minden az idvezült. A főgymnasium öt alsó osztályára abban tanultak Vadnay Andor csongrádi főispán, — Cserna Károly bpesti pénzügyi titkár, — Dr. Vadnay Béla ügyvéd, — Dr. Csekő Imre bpesti ügyvéd, — Pálffy Dénes körjegyző a saját fiain (Károly kapolyi, Etele vámosi lelkész és Dénes vörösmarti gyógyszerészen) kívül, kik közül egy sem szégyenli mesterét. BLony bámulatra méltó, hogy a zánkai kicsiny egyház kevés jövedelméből három fiát ki tudta taníttatni tiszteségesen, áldozott a legnehezebb időkben szegény egyházának (Zánkának 400 frt, Szepezdnek 240 frt) egész életén keresztül pártolta az irodalmat, háza, szive mindenki előtt nyitva állt és szívesen látott vendég volt nála. Bár gyermekeiért mindent áldozott — százaknak jutott szive szeretetéből, az ő kicsiny házának sok javaiból és csudálatosán győzte! El nem fogyott a liszt, meg nem kevesbedett az olaj! Nagyok az urnák csudái és aki azt megtekintheti: örvendezhet annak a szive! Bizony kedvellette az ur e földön! Mindenekben a győzelemig segélte, utait gondolatait helyben hagyta. Látta felnőni gyermekeit fészkűkre szerte szállva előbb — előbb menni az Isten kegyelméből ... és boldog volt a 72 éves öreg ember! Bizonyság minden arra, hogy nem volt haszontalan a szolgálatban! Híveinek a szó valódi értelmében lelki atyja volt. Eveken keresztül tanított ingyen az iskolában és 45 évi hivataloskodása alatt olyan értelmes és vallásos egyháztagokat nevelt fel, hogy párjukat ritkítják. Mint jó pap mindig tanult! Minden valamire való jó könyvet megvett és folyton olvasgatott s azokra jegyzéseket tett. — Lukács Ödön temetési beszédeit olvasgatta a múlt hónapban s mottóul Berzsenyi ismeretes költeményét irta fel abba : «Legyen álom, legyen bíró Bátran megyek elébe. Mint az elfáradt utazó, A vadon enyh-helyébe! Mert ha biró : nem furdal vád,— Mert ha álom: nyugalmat ád! !» Bátran, az igazak hitével ment szembe rövid 10 nap szenvedés után a halállal. Az ur nyugalmat adott szolgájának, s az örök biró jutalmat ad neki hivségeért. Temetése aug. 28-án impozáns részvét mellett ment végbe. A gyász udvaron Barthalos Dezső tótvázsonyi lelkész könnyezésig megható beszéde után lelkésztársai felvették a gyász koporsot s a templomig vitték, hol Földes Sándor köveskállai lelkész ékes és szép gyászbeszédet mondot felette. A sirnál Raksáuyi Károly b.-henyei lelkész az idvezült kartársa vett tőle érzékeny? búcsút, majd a behantolás után Szabó Aladár segéd lelkész szólt szép csengő hangján búcsú szavakat. A veszprémi egyházmegyéi tanítók pedig gyönyörű gyászdalokat énekeltek. Végül hadd álljon itt az idvezült hiv jellemzéséül Raksányi Károly búcsú beszéde: „Megállók koporsód felett régi jó barátom, pálya
