Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-10 / 37. szám
593 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 594 módjára nézve következőket ajánlom az egyházak figyelmébe. 1. Mindenek előtt gondoskodni kell arról, hogy a középületek rendbehozassanak s hogy az utca tisztán felseperve legyen. 2. A templom a helyi tényezők belátása szerint dekorálható, a nemzeti lobogó akár a toronyra, akár a lelkész lakon kitűzendő. 3. Az iskolában tartandó presbyteri gyűlés alkalmára az iskolaterembe egy hosszú leteritett tanácskozási asztal behelyezendő, az egyháztagok és a presbyterium tagjai számára székekkel, vagy padokkal ellátandó. 5. Maga az elfogadás a lelkészi udvaron történik akként, hogy a lelkész (teljes papi díszben) körülvéve a tanitó, a presbyterium összes tagjai, valamint az iskolák összes növendékeitől és a (tisztes öltözetben) megjelenni kívánók seregétől, lehetőleg rövid beszédben üdvözli főt. és mélts. püspök urat, mely után ő kíséretével együtt a lelkész lakosztályába fog vonulni. 6. A mennyiben a polgári község is hozzá kívánna járulni a püspök ur fogadtatásához, s esetleg talán bandérium szervezésével is emelni akarná az ünnepséget, véleményem szerint a bandérium a község határszéléig kimehet s ott akár a községi jegyző, biró vagy egyik községi elöljáró üdvözölheti püspök urat. íme ezek javaslataim, a feltétlenül szükséges dolgokra vonatkozólag pedig rendeleteim, melyeknek pontos megtartását kérem s az egyházmegye nevében várom is. Többire a személyes találkozásig is, az Isten minden áldását és kegyelmét kérve Önökre, gyülekezeteikre s az egész egyházmegyére. Szives tisztelettel és szeretettel vagyok Egyh.-Rádócon 1899. augusztus hó 20-án alázatos szolgájuk: Somogyi Gyula, esperes. Végrendelet. Győr városában, az ismeretlenség csendes homályában él egy, világ szerint közönséges, 61 éves, gyermektelen özvegy nő: Farkas Sándorné szül. Mészáros Mária asszony, a ki f. évi julius hó 24-én kelt végrendeletével „ércnél maradandóbb“ oszlopot állított nevének a győri ev. ref. egyházban s gyújtott annak oltárán örökké lobogó áldozati lángot, mely mig egyrészről a hálás kegyelet aranybetüs könyvében ragyogtatja emlékét időtlen időkig, — másrészről lesz tüzoszlop az Isten oltárához vezető utón ; kiapadhatlan forrás a közönyösség sivatag pusztájában ; lesz lelkesítő, vonzó, kiáltó példa : utánam ! Nyolc éven át tartó istenes özvegységében egyedüli vigasza, öröme, boldogsága az Ur házának látogatása, a melyhez való buzgó szerelme nyilatkozott meg akkor, a mikor néhai kedves szülei emlékére, templomépítési célra 200 frtot adott avval a kötelező nyilatkozattal, hogy a 3 harang összes költséget — 2 — 3000 frtot — magára vállalja. Most pedig összes földi javainak örökösévé szerelmének tárgyát : a győri ref. egyházat teszi. Annyit ad, a mennyit csak ember adhat — mindenét adja. Ez a mindene áll szántóföldekből 2 győri házából, takarékpénztárban elhelyezett 7000 frt készpénzből. Összes értékét ő maga, nagy szerényen, tizenötezer (15000) forintra becsüli. Istené a dicsőség és magasztalás ; áldozóé a hála ' és tisztesség! Soká élvezze e földön nagy cselekedetéből reá háramló lelki örömét i Tehát nem fogytak még ki sorainkból a szentek ! Mig Mészáros Máriák lesznek, nincs okunk kétségbeesve, sirályként jajgatni a habok felett; mert „háborúságot szenvedünk ugyan, de abban el nem hagyatunk.“ Csak a háborúság között ne a bűnbakot keressük, hanem fogjunk egymással kezet: egyháziak és világiak — kiki a maga módja és tehetsége szerint — álljuk meg helyünket a hullámok között; őrködjünk sziklabástyánkon régi kipróbált fegyvereinkkel; gyógyitgassuk a sebeket, ne holmi divatos reklám-tapaszszal, hanem a hamisítatlan forrás éltető vizével; és mindenekfelett ne szóval, szépen csengő modern frázisokkal, hanem — cselekedettel! A vihar majd elvonul egyházunk életfájáról, a száraz galyakat lesodorja, de ugyancsak a levegőt is megtisztítja és élünk tovább — örökké ! mert a mi Krisztus zászlója alatt harcoló magyar kálvinista egyházunkon nem vehet győzedelmet sem az idő, sem Róma, sem a pokol kapuja, mert mienk a Krisztus, vele az igazság és szabadság ! Mi is mint a pápások, büszke önérzettel hisszük és valljuk, hogy a mi kálvinista keresztyén egyházunkat minden idők számára fundálta meg az Isten ! Ezzel a hittel erősitgeti egyházunk alapját a mi kegyes Máriánk és szorgalmas Márthánk: özvegy Farkas Sándorné sz. Mészáros Mária testvérünk, a ki, hogy hogyan szereti vallását, egyházát, hadd beszélje el Ő maga : „Másolat. 293/1899. ügyszám. Közjegyzői okirat. Én Mihálkovics Tivadar győri királyi közjegyző helyettese dr. Svastits Zoltán előtt az alólirt helyen és időben megjelent az általam személyesen nem ismert özv. Farkas Sándorné szül. Mészáros Mari magánzónő, győri lakos, kinek személyazonosságát az általam személyesen ismert Péter István bérkocsis és Szabó Samu lakatos, győri lakosok, egyúttal ügyleti tanuk igazolták és az ügyfél az ügyleti tanuk jelenlétében, kik az egész ügymenet alatt együttesen és folytonosan jelen voltak, előttem élőszóval, személyesen, a közjegyzői törvény 82. szakaszában foglaltak szoros megtartása mellett következőleg jelentette ki Végrendelkezését: 1. Én özvegy Farkas Sándorné született Mészáros Mari halálom esetére következőleg rendelkezem vagyonomról: 2. rendelem, hogy a lakásbeli ingóságaimat, szóval a házi öszszes felszerelést, vagyis a házamban található összes ingóságaimat azon egész örökölje tulajdoni joggal, ki halálom napjáig gondoz, 3. többi vagyonomat, készpénzeimet, követeléseimet, házaimat, értékpapírjaimat, fekvőségeimet pedig tulajdoni joggal a győri ev. ref.
