Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

587

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

588

az általok nyújtott képesítést tekintjük, sokkal inkább megfelelnek annak a célnak, a melyet a mi intézetünk is kell, hogy szemelőtt tartson. Ez iskola ugyanis befejezett tanfolyamot képez, a mely megfelelő fokon az összes ismereteket felakarja ölelni, a mikre egy nőnek a családi tűzhelynél, a társadalmi életben, avagy tanulmányainak folytatására szüksége van s általános tanügyi és nevelési szempontból legfeljebb azt a kifogást lehet ellene tenni, hogy kissé sokat is ölel fel s épen ezért vagy túlterheli a növendékeKet vagy pedig felületes képzést nyújt, a melyek közül pedig nehéz megmondani, hogy melyik a veszedelmesebb. Azonkívül nem hagyhatjuk a tényleges, helyi viszonyokat sem figyelmen kívül, hogy t. i. Pápán van más két t. i. egy rém. kath. felekezeti s egy állami polgári leányiskola, úgy hogy egy harmadik polgári iskolának felállítása a közvélemény előtt nehezen lenne indokolható, bár megvagyok róla győződve, hogy a mi tanintézetünk reformált jellege egymagában is biztosítaná annak népes voltát, mert hisz a múlt évben a protestáns növendékek száma 80, tehát kétszer annyi volt, mint a katholikusoké, holott az állami polgári leányiskola valósággal katholikus intézet, a mennyiben egy protestáns tanerő sincs benne alkalmazva s a legközelebbi üresedés alkalmával is katholikus nőt nevezett ki a kormány, egyáltalán semmit figyelembe nem vevén a kath. növendékek csekély s a protestáns leánykák jelentékenyen nagyobb számát.

Legutoljára hagytam annak a tanintézetnek felemlitését, a mely nézetem szerint úgy a helyi, mint az általános oktatásügyi viszonyok között legjobban megfelel a mi intézetünk céljának a középosztály és a kor kívánalmainak. A felsőbb leányiskola, a melynek szervezetével kissé bővebben kell foglalkoznom s a melynek létesítését a legmelegebben ajánlom, kétféle u. m. másod és első rendű s a középiskolákkal egy katagoriába sosorolt tanintézet. A másodrendű felsőbb leányiskola 4 osztályt foglal magában s megfelel a főgvmnasium 4 alsó és a polgári iskola négy osztályának s alakilag mindarra képesít, a mire az említettem két intézet. Az algymnasium és a felsőbb leányiskola közötti lényegesebb külömbséget az utóbbiban a latin helyett a francia nyelvnek kötelező tanulása képezi s ugyanez különbözteti azt meg a polgári leányiskolától is, a melyben a francia nyelv csak fakultativ tárgyként szerepel. Az iskola elé kitűzött célt illetőleg azonban határozottan előnyben van — a helyes leánynevelés szempontjából — mindkét intézet felett, mire nézve legyen szabad a felsőbb leányiskola célját megszabó miniszteri rendelet vonatkozó helyét szószerint idéznem.

A felsőbb leányiskola célja, alkalmat nyújtani arra, hogy benne társadalmunk női tagjai nemük sajátlagossága és a társadalmi jelen viszonyok által feltételezett s élethivatásukra szükséges általános műveltséget szerezhessenek.

E cél elérésére, mind a tanrendszernek és a tantervnek megállapításánál, mind az egész oktatás meneténél, mind a növendékek felvételénél a következő alapelvek szolgálnak irányadókul:

1. Az iskola növendékeinek lelkét a jó, a szép és az igaz iránt volósággal megnyerni iparkodik s gondosan kerüli mindazt, mi csak álműveltséget eredményezne.

<2. Kerüli továhbá a műveltség minden luxusát is és csak azt tanítja, a minek ismeretére nem csupán néhány növendéknek, hanem általános műveltségük érdekéből mindazoknak szükségük van, kik ezen tanintézetbe lépnek.

3. A nevelés, oktatás és tanítás mind célját, mind módszerét, mind a tananyagát illetőleg, a positiv életviszonyokhoz és mindenek előtt a női egyéniséghez s ennek jogosult saját]agosságaihoz alkalmazkodik.

4. A tantárgyak s a tanítandó ismeretek mennviségére és mértékére nézve még a következő szempontok irányadók, u. m.:

a) hogy csak az és annyi taníttassák, a mit és mennyic az egyes tanfolyamokban a rendelkezésre levő idő alatt s a növendékek előképzettsége szerint, kellő alapossággal lehet megtanítani, még pedig úgy, hogy a

í tanulók a tanultakat értsék is és adandó alkalommal , megfelelő biztossággal alkalmazni is tudják.

b) A főczél nem az, hogy a tanulók különféle tárgyakból sokféle ismeretet szerezzenek: hanem az, hogy a tanfolyam bevégeztével egy bizonyos körű, kerekded egészet alkotó s részeiben összhangzó műveltséget nyerjenek; úgy hogy ezen összhangzatos műveltségükből, mint alapból, majdan határozott életnézetük és szellemi önállóságuk fejlődhessék ki s hogy magasabb műveltségű, a hazát szerető s hivatásukat minden körülmény közt jól felfogni s betölteni tudó nőkké

i váljanak.

c) A módszert illetőleg tekintetbe veendő a tanulók szellemi felfogásának nemükből eredő sajátlagossága s gyöngédebb testi szervezetük, melyek következtében főleg a felsőbb osztályokba járó növendékekkel szemben nem léphetni fel oly mérvű követelésekkel, mint minőkkel hasonló korú fiuk irányában fellépni szoktak. A tárgyak tanításánál mindig különösen kiemelendő az, a mi a nőknél már különben is nagyobb mértékben feltalálható szép és erkölcsi érzéket táplálni s helyes irányban fejleszteni alkalmas.

d) Hogy a tanulóktól az egészséges fejlődésre szükséges üdülési idő el ne vonassák s hogy továbbá idejük maradjon a ház körül is forgolódni: szükséges, hogy a tanulás súlypontja az iskolába essék s ott a tananyag annyira feldolgoztassák, hogy a tanuló által végzendő házi munkául, annak átismétlésénél vagy a már jól megtanultaknak egyszerű alkalmazásánál egyéb ne maradjon.

Ha e célhoz mi, intézetünk sajátos feladatához képest a vallásos, egyházias nevelést és oktatást hozzá fiizziik s a tantervet úgy alkotjuk meg, hogy az a célhoz jutást lehetőleg megkönnyitse, maga a cél elérése természetesen mint mindenütt, itt is a hivatásukat helyesen felfogó és híven teljesítő tanerők és nevelőnőktől függvén: azt hiszem oly alapon rendezzük be