Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-06 / 32. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 506 5 05 betekint a múltba is s a gyülekezet életét mintegy tűk rőt állítja az olvasó elé. Az előszóban bőven leirja a munkálat összeállítója a célt, mely kiadásra serkentette. Pontossággal és nagy lel­kiismeretességgel jegyzett fel minden legkisebb mozzana­tot, mely az utazás alkalmával felmerült. Az a fájdalmas vonás azoüban mely napjainkaan minden reform, egyház ügyekkel foglalkozó könyvben feltalálható, ebből se hiány­zik, — mert szerző szerint — a valláserkölcsi élet hanyat­lására, ha csak az anyagi helyzet nem javul, emberi szá­mítás szerint következtetni lehet. Sajátságos tünet ez a reform, egyházak életében. Minden felé e beteges állapot, hanyatlás, kétségbeesés hangjai hallhatók s még a kik­nek lelkesíteni kellene, azok is csüggedni kezdenek. Nap­jainkban — tagadhatatlan — igen nehéz a helyzetünk, de azért nem hiszem, hogy a vallás-erkölcsi élet a jövőben hanyatlanék. A vallásos érzelem, a reform, egyház szeretető ott lappang ma is a szivek rejtőkén, csak el kell találni a hangot, utat és módot, a melylyel az felébresztve, tevé­kenységre biriiató. A más l'elekezethez tartozók dicséretesen gyakorol­ják vallási szertartáfaikat, csak egyedül a reform, szivek­ben aludnék ez a szent érzelem, csak nálunk rendült volna meg a valláshoz való ragaszkodás ? Baj van sok helyen, de a legtöbb onDan származik, mert a lelkész nem állhat hivatásának magaslatán az anyagi gond, küzdelem elhalaványitotta lelkében az ideá­lis érzelmeket. Mert a közügyeinkért való fellángolást lelkesedést és az eszményi dolgokérti küzdelmet nagyon megbénítja az a szomorú reális állapot, midőn gyermeke­inket nem hogy neveltetni tudnánk, de még a napi kenyeret is csak nehezen tudjuk számokra megszerezni. Sir az ember lelke, ha a lelkészi családok helyzetére, jövőjére gondol- Mig a lelkész él, úgy a hogy csak eltengődik a család, ha azonban elbetegeskedik, avagy meghal, az özvegyre, gyermekekre nagyon sötét helyzet várakozik. Az egyházak összevonása, államsegélylyel az anyagi helyzet javítása, lelkészek nagyobb mérvű kiképzéze az, mivel a szomorú helyzeten javítani lehetne. Ha azonban mi örökké csak tervezünk, de mit se teszünk, ha a helyett, hogy egymásnak segítségére len­nénk, ridegen elzárkózunk, akkor igen is a pusztulás be fog következni. De bocsánat e kitérésért, térjünk csak a tárgyhoz. Az „Emlékkönyv“ közli továbbá az előkészületekre vonatkozó főpásztori és esperesi körleveleket, majd igen szép vonásokban ecseteli püspök urnák Szigetvárra érke­zését és költői lendülettel emlékezik meg a szigetvári hősökről. Az adatokat igen ügyesen csoportosítja és dolgozza fel. Egyik-másik egyház története ugyan fogyatékosán van megírva, az azonban mit se von le Nagy Lajos érdemé­ből. 0 iparkodik minél többet adni és fáradságot nem is­merve, szolgálja egyházunk ügyeit. Az emlék könyvben 81 egyház történetét olvashat­juk, 27 helyen megjelent főt, püspök ur is, 53 egyház pedig csoportosítás folytáu részesült a főpásztori látoga­tásban. A lelkészek és tanítók kora szolgálati ideje szin­tén feltalálható. Az emlék könyv legértékesebb részét természetesen azok a beszédek képezik, melyeket, püspök ur különböző helyeken tartott. Teljesen kidolgozott egyházi beszéd csak kettő van a íüzotbeu, melyek N.-Kanizsán, s Kaposvárott tartattak, de azért a többi beszédek is rendkívül érdeke­sek. A hol valami dicsérelre méltót talált a főpásztor, ott az elismerés csak úgy ömlik beszédes ajakárol, a hol pe­dig dorgálni, a romlottságot ostorozni kénytelen, az írás­hoz fordul s a biblia szavaival igyekszik fenyiteni. Majd a szeretet balzsamával gyógyítani. Igazságos beszédei, ke­netteljes szavai nem is maradtak hatás nélkül, mert több gyülekezetben, hol évtizedek óta viszály és gyülölség pusztította az egyházat, ma béke és egyetértés uralkodik, És kétségkívül sok hely az, hol a főpásztor megjelenése félreértéseket eloszlatott, lelkészek, tanítók és hívek kö­zött kedvező állapotot létesített. Igen szép és érdekes az a beszéd is, a raelyly^el főt. pü-spök ur a Kaposvárott összejött lelkészektől, tanítók­tól búcsút vesz. A főpásztor e beszédben úgy nyilatkozik, hogy legtöbb belyeu talált eleven bitéletet, vallásos buz­­góságot, áldozatkészséget az egyház ügyei iránt. Vagyoni tekintetben rendezettséget, pontosságot, kellő vagyoni ala­pot arra, hogy a felvirágzás biztos alapon tovább halad­hasson. Ez megnyugtatásomra van, mert látom, hogy a ve­zetés a lelkészi és tanítói karnál olyan kezekben van és a hivatottság érzete olyan fokon áll, miszerint a gyüleke­zet virágzását és a nép boldogulását fogja előidézni. Majd a tapasztalt hiányok, bajok orvoslására ajánl gyógyszereket s a lelkészeket, tanítókat szeretetteljes el­járásra buzdítja. A könyvet még ha laikus olvassa is végig igen sok üdvös tanulságot merithet belőle, egyházi férfiakra nézve pegig egy fénylő sugár, mely a helyes irányt jelöli, egy arany báuya, melyből küzdelmes helyzetünkre erőt-, báto­rítást meríthetünk. Ismételten a legmelegebben ajánlom az érdeklődők szives figyelmébe és elismerésem egész melegével üdvöz­löm a szorgalom és áldozatkészségért Nagy Lajos lábodi lelkészt. Nem csak önm igának, de reform, egyházunknak szerzett a beszédek és adatok összegyűjtésével maradandó kincset és szép emléket. Az „Emlék-könyv“ Nagy Lajos reform, lelkész, mint kiadó, ál Lábadon ^Somogymegye) 1 írt 20 krért kapható. A tiszta jövedelem a páp \i ev. reform, nőnöveldében Erzsébet királyné 0 Felsége emlékezetű alapítványra van szánva, de ez ideig, oly kevés példány kelt el, hogy a kiadó tényleges költségei sincsenek fedezve. N.-Kanizsa 1899. julius hó, Seregély Dezső, miss, lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom