Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-15 / 3. szám
43 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 44 1820 óta a britt és külföldi biblia társaságnak is van fiók-telepe Franciaországban. Ez mint semminemű egyházi hatósághoz nem kötött, a bibliát katholikusok és szabadongondolkodók között is igyekszik terjeszteni és pedig nem csak francia nyelven, hanem Franciaországban használt minden népnyelven. A francia ügynökség 1820—1891-ig 8723904 bibliát közvetített. Az átlagos évi kiadás 122871 frank. Hogy a bibiiá olvasását minden lehető módon megkönnyítse Báró F. de Tuerkheimnak, Cannesből, az a gondolatja támadt, hogy a műhelyekben, gyárakban stb. nyitott bibliákat helyez el, hogy igy mindenki számára és minden időben hozzáférhetővé tegye azokat. Fáradozásai Nizzában, Marseilleben, Nancyban és a Charente és Gironde számos helyén célhoz vezettek. Misszió és evangelizáló törekvések. Az 1815 utáni időben a protestáns Európában is nagy részvétre talált a keresztyénségnek a messze pogányok közt, ugyszinte a szórványosan lakó, gyakran közönyös hitsorsosok között való terjesztése. A francia protestáns egyházat is erősen megragadta ez a szellemi áram. 1822-ben Párisban egy misszió társaság alakult a nein keresztyén népek javára; ez a társaság a baseli társulattal egyetértve oly élénk tevékenységet fejtett ki, hogy a misszió nagy barátja, a német Blumhardt is teljes megelégedését nyilvánította fölötte, Franciaországban tett egy látogatása alkalmával. Már 1829-ben három hirnököt küldhetett Dél- Afrikába. A legnagyobb munkamező Mórijában van. Midőn Franciaország 1860-ban Tahiti, Mooréa és a társ-szigetek fölött való védnökséget átvette, az angol részről ellátott protestáns misszió is a francia társaságra szállt át. Chinába és St.-Mauritiusba is mentek francia missziónáriusok. Folyóiratokul szolgálnak: „Journal des missions evangeliques“ (1826) és „Petit messager des missions evangeliques“ (1844. Az 1891—92. évben missziói célokra 477151 fr. gyűlt be. 1824-ben alakult egy misszió-segitő társulat nőkből, kik 1861 óta több mint 320000 frot gyűjtöttek. Az afrikai missziók veteménymagvak, konzervek, szerszámok, mérési és fényképészeti apparátusok stb. által való segélyezésre 1882-ben egy társulat alakult Appia, párisi lutheránus lelkész vezetése alatt. 1885 óta a francia methodisták iparkodnak az evangeliomot a Kabylok között is terjeszteni. A methodista telepnek 1892-ben két missziónáriusa és két tanereje volt, évi 7000 fr. segély mellett. A misszió igazgatósága Nimesben van. A zsidó misszió számára alakult 1832-ben Toulousban az „Izrael barátjainak társasága,“ a mit 1835- ben egy hasonló vállalat követett Strassburgban. Párisban és Oranban (Algier) vannak most zsidó missziók egy-egy missziónáriussal és egy utazó szónok is foglalatos e munkában. Orgánumul szolgál: „Le réved d’ Israel.“ Az 1892. évi bevétel 8001 Frnál több volt. A franciaországi evangelizáló társulat alakulása az 1833. évre esik. Tekintélyes protestánsok működtek közre, a többek között Stapfer, Jules Heiaborde gróf, V. de Pressensé ; különösen az utóbbi fejtett ki nagy buzgóságot. Gazdag adományok érkeztek a külföldről. Már a harmadik évben 40000 Frra rúgott a bevétel. Főcélul van kitűzve „Az evangéliom előkészítése Franciaországban, minden eszközzel, a mit Isten kezünkbe ád.“ Későbben hozzátették, hogy a társulat a különböző protestáns felekezetek tagjaiból alakult, kik a létesítendő állások fölött szabad választás]szerint rendelkeznek. Cél volt, szétszórtan élő hitsorsosokat kolporteurök és utazó szónokok által felkeresni és megnyerni. Katholikus áttéritések is fordultak elő. Természetes, hogy ily társaság a katholikus egyházi hatóságban határozott ellenfélre talált. 1839-ben a társulat már 51 ügynökkel rendelkezett. Gazdag eredmény jutalmazta a fáradságot. Az 1849. évi egyesületi törvény gátolta a mozgalmat. Nemcsak a társulati tevékenység, de még a társulat által alapított egyházak is szenvedtek az uj törvény által. 1859- ben III. Napoleon császár az egyesületi törvény szigorát enyhítette. Az intézetek ismét folytathatták működésüket, azonban csak protestáns tanítványokra szorítkozva. Az 1870-—71-iki háború szerencsétlen következményei az oly fáradságos munka eredményének nem csekély károkat okoztak sok helyen. Az „erkölcsi rend“ uj kormányzása alatt az evangnlizáló társaság is a szigorúan kezelt egyesületi törvény alá esett. Az újonnan választottt E. de Pressensé képviselő, a hires egyháztörténetiró azonban megnyerte a közvéleményt arra, hogy a vallásos gyülekezetek szabadon mozoghassanak. Végre a törvény is megengedte ezt. Megjegyzendő, hogy 1878 óta a társulat az Evangeliomi Szövetség (Allianz) alapelveit magáévá tette és a bibliák és röpiratok terjesztése már nem tartozik feladatai közé. 1892. ápril 30-ig 7250350 Fr. a kiadás és 7188625 Fr. a bevétel, mihez a külföld körülbelül az összeg felével járult. A társulat által létesített egyházak közül 24 a református államegyházhoz, 8 a szabadegyházhoz, 2 a methodismushoz és 1 az ágostai felekezethez csatlakozott. 1891—92-ben a társulat 39 ügynököt tartott fenn, kik összesen 362 helységet látogattak meg. Ehhez járul még a társulat által létesített 14 iskola. Az evangelizáció céljaira alakult protestáns központi társaság 1835-ben lépett életbe ;Bordeauxban. Vállásos alaptételei szorosan egyeznek a református állam-egyház tanításaival és gyakorlatával. Első sorban a törvényesen elismert református egyház javát munkálja. Építeni akar, s ezért kerüli a vitatkozásokat, a mik zavart és gyengülést szülnek. A főtársulat Bordeauxban van. Bibliákat oszt ki; iskolákat alapit és traktátusokat (apró, vallásos iratokat) terjeszt, könyvtárakat létesít. A vállalat támogatói közé tartoztak Helene von Orleans hercegné és Guizot is. A főegyesülettel összeköttetésben áll, azonban önállóan működik az : „Észak evangélizáló társasága“ (1843). Mindkét egyesületet a Foreign aid society Londonban gazdagon segélyezte. A bordeaaxi és tournoni középiskolák, ugyszinte a theologiai előkészítő iskola Batignollesben ezen társulatnak köszönik létöket. Utóbbi iskolának körülbelül 30 növendéke van és Franciaországnak több mint 250 lelkészt és
