Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-15 / 3. szám
35 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 36 A lelkészjavadalmak kiegészítéséről. Egyetemes konventünk közalapi végrehajtó bizottsága közelebbi ülésében (dec. 15, 16.) tárgyalni akarta a lelkészi javadalmak kiegészítésé’ hez alapul szolgáló Kimutatás-okát, de sajnálattal arról győződött meg, hogy az ivek nincsenek jól kitöltve; a kimutatás adatait bizonyító okmányok pedig nincsenek rendbeu, tehát minden iv alapos revízió alá veendő, mely munkálatnak kiinduló pontja az 1894. évi Jelentő iv. Nem akarok jelen cikkemmel a revideálásra összehívott s általam igen tisztelt esperesi kar teendő észrevételeinek, elibe menni, de el akarom mondani erről az egész kérdésről igénytelen véleményemet. á főhiba az 1894. évi Jeleutő iv-ben van. Ország-világ vitatta, hogy nem jók azok az ivek, adatai nem egyeznek meg a valósággal, magasan vannak bennük feltüntetve a lelkészi javadalmak — és a konvent mégis ahhoz ragaszkodik, az azokban levő adatokat óhajtaná most megerősittetni,— ón legalább a corroboráltatást helyesebb szóval kifejezni nem tudom, és úgy látom, leginkább azért nem jó a mÓstaui Kimutatás, mert kevesebb javadalmat tüntet fel — a mi a kongrua törvényből következik, mint a Jelentő ivekben van. Hiszen a lelkészi fizetések legnagyobb része terményekből (hús, só, faggyú, bors, búza, rozs, árpa, fa, bor, kender, széna) és szolgálmányból, a sokak által semmire sem becsülhető úgynevezett közmunkából áll. A többit néhány forint készpénz, a kevésre leapadt stóla és a föld jövedelme adja. Magától következik tehát, hogy a javadalmak A/6 része természetbeliek címén, tekintélyes összeggel apasztja a Jelentő iv-ben felszámítottakat, valamint kevesebb értéket képvisel most a stóla is, mert csak a temetési stóla számíttatott fel. Állításom mellett szól a veszprémi egyházmegye lelkészi javadalmainak kimutatásából merített következő adat is. Az 1894. évi Jelentő ivek alapján 29 egyház lelkészi javadalmainak 1600 koronáig leendő kiegészítéséhez a Kenessey Béla által készített munkálat szerint kellett volna 14,142 kor. 57 fillér; a mostani összeírás szerint 33 egyház lelkészi javadalmának 1800 koronáig való kiegészítéséhez 21,321 kor. 10 fillér szükséges, mely 7.178 kor. 53 fillérrel több, mint a mennyi az 1894. évi összeírás szerint kellett volna. Ugyde ez az összeg oly csekély, hogy csak 217 kor. 53 fillérrel esik több egy-egy lelkószi állomásra, a mely javadalmi csökkenés a törvényben engedett */6 rész levonása és a levonható kiadások (adók, országos gyámint., egyházmegyei gyámint. egyéb alapok) leszámítása miatt állt elő, a mire úgy látszik a törvényjavaslat készítésekor nem számítottak, s maga a konventi közalapi végrehajtó bizottság is nagynak találja most a külömbözetet. Pedig nem nagy az, mert törvényben gyökeredzik. Lássunk példákat. L........n nem kívánt a lelkész semmiben el- • térni az 1894. évi Jelentő Ívtől, a végeredmény mégis az lett, hogy a mostani Kimutatás szerint 146 kor. 52 fillérrel mégis kevesebb a javadalma. Igen, mert a termények értékénél 100 kor. 10 fill* mint az összesnek lj& része leüttetett; — országos gyámoldai járuléka s egyéb, ily címeken 1894-ben fel nem számíthatott kiadásai 46 kor. 72 fillér összegben, mert az 1898. évi XIV. törv. cikkben gyökerező jog alapján levonattak s az eredmény 146 kor. 52 fillér eltérést mutat az 1894. évi Jelentő Ívtől. Cs___n, az 1894. évi felszámításkor nagyon magasra volt felbecsülve a lelkész javadalma. Tudta ezt mindenki, de most, hogy az alkalom megadatott a helyesbbitésre, a valóságnak megfelelően vétetett az fel 1185 kor, 07 fillérre, tehát még az 1200 koronát sem érte el, holott 1894- ben 1800 koronánál többre becsültetett, s mint ilyen nem is szerepelt a Kenessey kimutatásában. Pedig őszintén mondhatom, hogy a mostani felvétel a helyes, mert 4 évig én is élveztem a cs.. .. i lelkészi javadalmat, de bizony nem ment az soha felül 600 frton. Ezt a két példát állításom dokumentálására hoztam fel. Látom, hogy a konvent, látva az 1894. évi Jelentő ivektől való jelentékeny eltérést, revíziót rendelt el azért, hogy a nagy külömbözet miatt nem akarta kockáztatni az uj Kimutatás-ok hitelességét. Hadd jöjjön azért a revízió. He nem azzal az előre kimondott jelszóval, hogy vissza kell térni az 1894. évi Jelentő ivekhez, hanem azzal, hogy az uj Kimutatásokba felvett számítás okmányokkal bizonyittassék. Hiszen — valljuk meg őszintén — jelenünk és jövőnk érdeke az, hogy államsegéllyel feljavittassanak lelkészi javadalmaink, s igy legyen ismét egy kis vonzó ereje a magasztos lelkészi pályának, melyre tehetségesebb ifjak az utóbbi időben nem igen léptek. Az 1600 koronás létminimum — mint ezen Lapok igen tisztelt szerkesztője is jelezte (1898. évf. 101 1.) falu helyen felér a kisvárosi 2000 koronával, de csak úgy és akkor, ha a természetbeliek szokott silánysága, a