Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-18 / 25. szám

Tizedik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1899. junius 18. Egyetemes theol. tanári nyugdíjintézet. Ref. egyházunk egyetemes konventje ápril 10- dikén s folytatólag tartott gyűlésén a segélyek ki­osztása alkalmával foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy a meglevő ref, theol. tanári nyugdíjinté­zeteknek 1000—1000 s igy az öt intézetnek ösz­­szesen 5000 frtot szavazzon-e meg? s határozata erre az lett, hogy előbb a nyugdíjalapok helyze­téről részletes kimutatást kér be s egyúttal föl­szólítja a theol. tanári karokat javaslattételre, fi­gyelmükbe ajánlva annak megfontolását is: nem volna-e célszerűbb külön nyugdíjintézetek helyett egy egyetemes, mind az öt kerületre kiterjedő, nyugdijiutézetet áliatani fel. Örömmel olvastuk a konvent ezen tárgyalásá­ról a tudósítást annyival inkább, mert az egyes kerületek s köztük épen a mi kerületünk pénz­ügyi helyzetét legkevésbé megterhelnek s egyút­tal a theol. tanárok nyugdijigéuyót leginkább biz­tosítónak az egyetemes nyugdíjintézetet tekinthet­jük, s ilyennek felállítását már ezelőtt négy év­vel épen e lapok hasábjain sürgettük is. A biztosítás és igy a nyugdíjbiztosítás — ál­talános törvénye az, hogy annál kisebb a kocká­zat, a számítás annál nagyobb valószínűséggel bir, minél nagyobb a szám, melyre az kiterjed. Igaz, hogy még az öt theol. tanári kara — s a mit már itt jelzünk — a kerületeknek az országos tanári nyugdíjintézetbe föl nem vett, de nyugdíjjogosult tisztviselői — még nem képeznek oly nagy számot^ hogy a nyugdíjazásnál a számítástól eltérő nagy hullámzások ne állhatnának elő, de mégis na­gyobb a valószínűség arra, hogy egy egyetemes nyug­díjintézet a kerületek nagy mérvű megterhelése nélkül képes lesz a nyugdíjigényeket kielégíteni, mint arra, hogy ez a mostani módon elérhető. Vegyük csak saját nyugdijiutózetünk helyzetét. A főiskolai tanári nyugdíjpénztár alap 1898. évi zár­számadása szerint ez az alap 3394 korona ma­radványnyal zárult. Úgy de már e maradvány is csak úgy állott elő, hogy agy a kerületi, mint a főiskolai pénztárak külön külön 1162 korona évi adományt szolgáltattak az illető alap jövedelmei­hez. Ez a maradvány oly csekély, hogy most, mi­dőn theol. akadémiánk egyik érdemekben meg­őszült tanára nyugalomba lépni szándékozik, az őt megillető nyugdijilletmény fedezésére az alap maga képtelen. A kerület biztosította ugyan, de csak 2000 frtig terjedőleg saját terhére a nyugdíjjogo­sultságot, de csak 10 évi időtartamra, s azon meg­szorítással, hogy a mennyiben ez a 2000 frt sem volna elégséges, a nyugdijjogosultak nyugdija ará­nyosan le fog szállitatni. Szükségtelen mondanunk is, hogy ebben az eljárásban nagy méltánytalanság volna, a mit csak a végső szükség menthetne ki, de épen azért szük­­ségteleu azt is mondanunk, hogy oda kell töre­kednünk, hogy ily eset ne álljon elő, sőt ha le­het, a kerület se jusson abba a helyzetbe, hogy a magára vállalt biztosítási összeget kifizetni le­gyen kénytelen. Ez pedig legegyszerűbben egy egye­temes nyugdíjintézet felállításával érhető el, mert a másik mód, hogy t. i. valamely biztositó társu­latnál biztosíttassanak az ismert igényekkel a theol. tanárok és a kerület alkalmazottjai többe kerülne. Arról, hogy az országos tanári nyugdijiutózet a theol. tanárokra is kiterjesztessók, bár ez által kerületünk egy nagy kötelezettségtől szabadulna meg, az ez ügyet megelőzött tárgyalások után aligha beszélhetünk. Különben is föumaradt volua kerüle. tünkre még mindig néhány olyan egyén nyugdíjazási 25 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. * ——; —* Az egyház és iskola köréből. * — —-—„ . ,— * A lap szellemi részét Az előfizetési dijait illető közlemények a. 1 /J/l1 P f jl'jl (egész évre 4 írt, fél— — A (Unta i ai rőt. mm ct nivatalos m önye. í~ Kis József 11 Faragó János felelős szerkesztő czi— főmunkatárs czimére xnére küldendők. __ , küldendők. $-----------------------------» Megjelenik minden vasarnap. & -------------------------*

Next

/
Oldalképek
Tartalom