Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-11 / 24. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTANS LAP. 380 379 emlékére, az erdélyi ev. ref. egyházkerület dicsőségére s egyetemes magyar ref. egyházunk haszná'a. Segitsen is erre a jó Isten mennyei kegyelmével ! Haladj a böl­­cseség által kijelölt cél felé mindig a törvény és igaz­ság utján, mert csak ez az ut vezet egyenesen és biz­tosan a célhoz. A törvény és igazság utján való haladás szolgálhat védelmid minden megtámadtatás és gyanúsí­tás ellen, mig a törvénytől és igazságtól még a legjobb szándékból való elhajlás is ezer és ezer akadályt gördít a haladás útjába. Azért mondja az irás : a ki megtartja a törvényt, ét azok által (Gal. III—12.), az igazságnak utában pedig vagyon élet és az ö ösvényének uta halha­tatlan. (Péld. II. 27.) Azon terheket azonban, a melyeket kormányzói tisztedben magadra veszesz, könyiti a szeretet, melyet szeretetteljes, kíméletes eljárásoddal biztosíthatsz magad részére és a minden szavadból és tettedből kitetsző jó akarat, a melylyel minél többeket csatolsz magadhoz, annál jobban megoszlik, többen hordozván annak súlyát. De könnyíti kormányzói kötelességed terheit főleg azon mind az egyházkerületre, mind reád nézve szerencsés körülmény, hogy olyan kiváló, kipróbált tiszta és egye­nes jellemű, anyaszentegyházunk ügyeiért lélekben buzgó és minden áldozatra kész munkatársak állanak veled és melletted a kormányrudnál főgondnok társaidban, a kiknek tanácsa, előrelátása után biztosan indulhatsz az ügyek intézésénél s a kinek jóakaratu támogatására mindenkor számíthatsz. Fogj tehát Istenben vetett erős bizalommal a mun­kához, melyre elhivattál, lankadatlan buzgósággal és tántoríthatatlan hűséggel. Ne kérdezd azt, mi lesz jutal­mad mindezekért, mert tudd meg, hogy hűséges munká­nak jutalma el nem maradhat. Ha a Mindenhatónak tetszik sikerrel koronázni munkádat, meg lesz jutalmad abban, hogy az utókor úgy emlékszik meg rólad, mint a Chronikák írója Ezékiás királyról: a mi jó, igaz és helyes vala az ö Ura istene előtt, azt müveié. Es min­den munkában, a melyet kezdett az Isten házának épí­tésében, törvényben és parancsolatban, keresvén az ö htenét, teljes szívvel jár vala s ezért szerencsés vala.“ (II. Chron. XXXI. 20. 21) De ha az Ur megvonná is nemes törekvésedtől, buzgó munkásságodtól a feltűnőbb sikert, akkor is meg­adja a te hűséged jutalmát a lelkiismeret édes meg­nyugtató szavában s egykor amaz elmaradhatlan igaz ítéletben: jól vagyon jó és hiv szolgám, kevesen vol­tál hív, többre bizlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe. Indulj a munkára, bízva a jó Istenben, a ki a gyen­géknek erőit megsokasitja, a kinek segítsége és támoga­tása nélkül hiábavaló a tanács, a jóakarat, a buzgóság is, azért ő tőle, kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék, reád kérjük az erőt, kegyelmet és Szent-Leiket imádságunkban. (Ima.) Lapszemle. — Erdélyi Protestáns Lap. 1—17. sz. „ Véde­kezzünku c. alatt a Szerkesztő fejti ki véleményét éi’dekesen és tanulságosan a gyermekistentiszteletekről s azok meg valósítását sürgősen óhajtja, mert — igeu helyesen — azt tartja, hogy híveink között a nagyon is aláhanyatlott templomszeretetnek felébresztésére ez lesz az egyik hat­hatós eszköz. Szól még a cura pastoralis gyakorlásáról s a vallásos összejövetelekről. Ez utóbbit is szükségesnek tartja, de csak bizonyos formában. Nevezetesen ; a templo­mon kívül nem akar megengedni semmi istentiszteletet, mert azok viszonyaink között könnyen ártalmasak lehet­nének, hanem szükségesek a felnőttek vallásos szellemének ápolása miatt a tanító irányú estélyek, vagy összejövete­lek, melyek által népünket ideális élethatások közé állít­juk a templomon kívül is. Még a vallásos összejövetel, vagy vallásos estély neveket sem tartaná meg, hanem ne­vezné őket rejormátus es'ék-nek, hogy annál inkább kitűn­jék, hogy iskola, nem pedig istentisztelet akar lenni ez az intézmény. Bevezetés a Sleiermacher „ Uber die Reli­gion11 cimü müve olvastatásához “ cim alatt hosszú és figyelemreméltó tanulmányt olvadhat az ily vallásbölcsé­szeti thémák iránt érdeklődő theologus. Dr. gróf Kuun Géza ,,A katharosok felekezete“ c. alatt nagy történetirói alapossággal értekezik a XIII. század ezen legjelentéke­nyebb eretnek f'elekezetéről, melynek tanai szorosan össze­függenek a manicheismussal, bár történeti leszármazása adatokkal világosan és teljes összefüggésben nem igazol­ható. A katharos hitfelekezet keletről terjedt s különösen kedvező talajra találtak a Balkán félsziget népeinél. A hires boszniai bogumilek szintén katharosok. Szerző sze­rint a francia albigen-sek szintén hozzájuk tartoztak. Érdekes megemlíteni, hogy a magyar kacér szó nem más, mint a katharos átalakulása, a mi néme’ben ketzer nek hangzott. „Az erdélyi egyházkerület — affiliatiojau cim alatt Legista válaszol a „Debreceni Prot. Lap“ ama cik­kére, mely az erdélyi püspök választás mostani módját l^hogy t. i. nem a presbyteriumok szavazataival választ­ják) s több erdélyi különlegességet kifogásolt, melyek se­hogy sem felelnek meg zsinati törvényeinknek. Azt mondja erre, hogy az erdélyi kerületet a zsinati törvények felha­talmazták, hogy belügyeit maga intézze s ezek közé tar­tozik a püspökválasztás módja is. I)r. Sárkány Lajos „Az államsegélyes gymnasium ok felekezeti jellege“ cim alatt több figyelemre méltó megjegyzést fűz ehez a fon­tos kérdéshez. Azt mondja, hogy Erdélyben rég nem vi­tás már az államsegély igénybevételének előnyös volta-. Mert a sokat emlegetett állami beavatkozás már úgy is megvolt és megvan a felügyeleti jog gyakorlásával, a mit pedig károsnak mondani ismét nem lehet. Az állami tan­terv, mely folytonosan fejlődik, szintén jobban szolgálja az oktatás érdekeit, mint a felekezeti, melynek fejleszté­sére nincsenek kellő orgánumaink. De különben is az ál­lami tanterv keretében érvényesülhet konventi tanter­vűnk szorosan vett felekezeti iránya. Kezünkben marad a vallástanitás és énektanítás, mint felekezeti nevelő eszköz. Tárkányi György vallástanár „Vallásos nevelés a közép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom