Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-04 / 23. szám
355 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 356 ily csekély munkaerő mellett, mikor egy-egy prot, lelkésznek munkaköre kiterjed vagy fél Magyarországra vagy egész Ausztriára vagy a kapcsolt részekre, majdnem fizikai lehetetlenség az egész körnek többszöri beutazása, hát még a lelki gondozás üdvös végzése. De még ha lehető volna is, miért van ott a hol csak 35, mondd harmincöt róm. kath. lélek van, hogy csak Nagy-Szebent említsem, miért van ott róin. kath. tábori lelkész ? Mezőhegyesen még annyi sem volt s mégis évekig ült ott egy kath. káplán. Református azouban nem jut még Nagyváradra sem, hol 1400 lelkünk van, nem jut az okkupáit területen levő 1800-nak sem és Komárom, a Monarchia majdnem legnagyobb garnizonja, valamint Debrecen és Kolosvár is prot. tábori lelkész nélkül ékeskednek. Természetes, hogy inteusivebb lelki gondozásról csak nagyobb létszám, illetve munkaerő mellett lehet szó és követelhető, hogy mi is látogathassuk többször híveinket és pedig az olyan állomásokat, hol híveink száma meghaladja az 50-et, látogathassuk meg havonként, a hol pedig a létszám 50-en alul vau, oda mehessünk el legalább évenként négyszer. Kadét iskolák, katonai reáliskolák, men- és kórházak, sőt még a katonai börtönök is mind el vannak látva egy-egy kath. tábori lelkészszel s mi mindezekhez alig férhetünk hozzá, Betegeink gondozásáról szó sem lehet, legfeljebb, ha helyben az illető lelkész-állomás helyén látogathatja meg havonként egyszer betegeit, az állomás helyén kivül esőkről nem is tud, legfeljebb utazása alkalmával. Ez azonban édes kevés; félév alatt akárhány meghalhat a nélkül, hogy vallása utolsó s talán sóvárgott vigasztalásában részesült volna. Vallásoktatásunk a katonai tanintézetekben úgy látszik, csak afféle időrabló nyűgnek tekintetik s gondoskodnak :s róla, hogy ne sok időt vegyen el a növendékektől. Körutazása alkalmával pár napig oktathatja őket lelkészük s a mit ez egy-két nap alatt tanulnak, abból mindjárt meg is vizsgáztathatja őket bizottság előtt. Hát nem kigúnyolása ez az oktatásnak s nem lealázása vallásunknak?! Bezzeg nem igy van az a katolikusoknál! De elég-e az nekünk az üdvösségre?! Azt csak megkívánhatjuk mi is, hogy a prot. tábori lelkész legalább a székhelyén levő katonai iskolában vagy akár iskolákban hetenként tarthasson valIástani órát, egyebütt pedig legalább évenként 8-szor. Mert ne higyje a vitéz hadsereg, hogy az szégyenére válik; ne gondolják, hogy a vallásosan nevelt katonának nem lehet annyi hasznát venni, mint az Istent káromlónak. Nem is hihetik Önök ezt; mert jól ismerik a történelmet. Félre hát Róma régi kiváltságaival, melyeket ma már holtaknak kell tekintenük. Szabad hazában szabad egyház vagyunk, ha terheink és kötelességeink aránylagosak: legyenek azok jogaink is. Mérjen az államhatalom nekünk is olyan mértékkel, mint a róm. kath. egyháznak. Nem kérüuk mi domíniumokat, csak méltányosságot. S ha a protestáns Anglia s különösen Németország olyan loyalis módon bánik el hadserege kath. papjaival, hogy határozottan tekintettel van hyerarchiájukra, s azt respektálja: miért ne kívánhatnánk mi, hogy tábori lelkészeink száma és rangja az osztó igazság ugyanazon mértékével állapíttassák meg, mint a róm, katholikusoké, hogy mentve lehessünk attól a szomorú tudattól, hogy az államhatalommmal szemben nehéz kötelességüket teljesítő ifjaink hiányos leiki goudozás miatt sok esetben erkölcsi tönkrejutásnak vannak kitéve s onnét kiszabadulva, kiszámithatlan kárt okozhatnak ossz egy házunknak is. Sok a kívánni valónk, ne üljünk szótlanul, ne álljunk tétlenül keresztbe font karral — várva a vizeknek mozdulását. K, J. A lelkészi könyvtárak szervezése. (Vége.) Maga a szabályrendelet tervezete általánosan kötelezővé teszi tehát a lelkészi könyvtárak felállítását, ez mondatik ki az 1. §-ban, mert minden lelkésznek egyiránt szüksége van a tanulmányozásra és egy intézmény alól kivételnek helye nem lehet. A lelkészi könyvtárak rendszerint a lelkészlakon helyezendők el, de p. o. nagyobb egyházakban, hol alkalmas tanácsterem és több lelkész van, ilyen helyeken is el lehet azt helyezni. A 2. § a lelkészi könyvtárak feladatát körvonalozza, kimondván, hogy mily természetű könyvek foglalhatnak abban helyet. Cél ugyanis nem lehet az, hogy valamely nagy teijedelmü s a tudomány minden ágára kiterjedő, avagy hogy ily utón egyszersmind népkönyvtárak is létesittessenek — lelkészi könyvtárakban, mert nagyobb könyvtárak kezelése és fentartása a különben is korlátolt lelkészi lakásokon és a lelkészek által, kivihetetlen és sok akadályba ütköző volna; azért kell meghatározni, hogy csak a lelkész számára szükséges, maradandóbb értékű szakkönyvek szerezhetők meg és pedig részint az egyházkerület rendelkezése, részint approbációja mellett. így válhatnak a lelkészi könyvtárak a nagyobb értékű vallás- és egyháztudományi müvek alkotásának emeltyűivé, a mely munkák ma, biztos vevők
