Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-21 / 21. szám
333 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 334 hét. Erre az esperesi tervezet néhány esetben nem volt tekintettel. 3. Figyelembe veendő a társuló egyházaknak egymástól való távolsága. E szempont igazolásra nem szorul. Es az ajánlott tervezetben keresztül is van vive úgy, hogy a körülményekhez képest jobban nem lehet. 4. Legnagyobb súlyt fektetnék arra, hogy egyegy lelkésznek sok egyházat ne adjunk ; csak annyit, a mennyit az eddiginél nagyobb szorgalommal és buzgósággal jól gondozhat. Ehhez pedig nagyon elég két anyaegyháznak társítása. így minden nagy ünnepen mindkét egyházbnn ki lehetne szolgáltatni az úrvacsorát : első napon a székhelyen, második napon a csatolt egyházban. A leány-egyházak még igy is szenvednének némi rövidséget. De a rendesebb egyházkormányzat kedvéért is szükséges ez, mert nagyon elég egy lelkésznek két egyházat adminisztrálni. Esperes ur azonban ezt nem találta nagyon fontosnak és épen ezért nagyon sok egyházat csoportosított egy-egy lelkész gondozása alá. Ez a tervezet különben úgy látszik a legvégső szükségre készült, a mennyiben egyházmegyénk 63 anya- és 2 misszió-egyházából 33 anya- és 2 misszió egyházat csinált. Én ezen végső szükségre nem készítenék tervezetet, mert ez emberi számítás szerint is alig fog bekövetkezni. E helyett készítettem — az említett szempontok tekintetbevételével — egy másik csoportositási tervezetet, mely szerint 63 anya- és 2 misszió egyházból lenne 47 anya- és 1 misszió egyház. Egy lelkész gondozása alá nem csoportosítottam többet 1 anyaegyháznál. De még ezen tervezetbeli csoportosításokat is kevesbíteném, ha nagy szükség nem kényszerítene rá. Ezek után legyen szabad még egy inditványszerü éleményt rnegkocz káztatni az egyházak csoportosítását, illetőleg. Nevezetesen : A tervezetemben előforduló csoportosítások ne véglegesen eszközöltessenek, hanem csak 5, vagy 10 évre. Ez időre a társulás módozatait, a társuló egyházak közti szerződés szabályozná. IS ha a csatolt egyházban a lelkészi fizetésből marad még valami felesleg a társulás kötelezettségeinek teljesítése után, az tőkésittessék 5 vagy 10 év végéig. Aztán pedig kamatai a lelkészi fizetés javitásá>a, vagy a hívek azon terheinek könnyítésére fordittassanak, melyek a lelkészi hivatal föntartása miatt nehezülnek vállaikra. így a társulás 5, vagy 10 év alatt esetleg erőt nyer az egyház és talán jobbnak látja, ha saját, külön lelkésze van, vagy pedig bele szokva a társulásba, továbbra is (ekkor már véglegesen) társul a másik egyházhoz. Én ezt a csoportositási módozatot vélem jónak arra nézve, hogy a jelenlegi helyzet némileg is szanáltassék. Hiszem, hogy egy évtized alatt ez a fordulóponthoz jutott, zavarosan mozgalmas egyházi élet és helyzet határozott irányú megállapodáshoz, jut, a mikor sokkal könnyebb lesz e tekintetben is helyes és üdvös intézkedéseket tenni. Az előadónak ezen érdeklődéssel végig hallgatott megjegyzései után elvben, de csakis elvben hozzájárult értekezlet az egyházak ajánlott csoportotitásához; a gyakorlatban való kivitelt azonban a legvégső szükség esetére kívánja fentartani. Egyelőre megelégszik azzal, ha a betegség, elhalálozás vagy más ok miatt vezető nélkül levő gyülekezetei ideiglenesen, de kötelességszerüen az a lelkész gondozza, a kihez a tervezet szerint beosztatott. A fiók egyházak és szórványok beosztására vonatkozólag is terjesztett elő nt. esperes ur egy javaslatot. Ezt az értekezlet teljes egészében helyeselte és elfogadta. Még egy indítványa volt esperes urnák, az t. i. hogy a segéd- és helyettes-lelkészek felett való rendelkezés az egyházkerület leje : főtiszt, püspök ur kezébe tétessék át; ez által talán segítve lenne a mostani szorult helyzeten. Nt. Peti L. elnök ur felszólalása után, ki mint prot. ember, elvből ellensége a centralizációnak, ezen indítvány szótöbbséggel elvettetett s igy nem is megy az egyházmegyei közgyűlés elé. Végezetre némely bizalmasabb természetű ügyek képezték megbeszélés tárgyát, melyek után az értekezlet berekesztetett. A mire ott nem jutott idő, előkerült ebéd alatt, melyet a legjobb hangulatban költött el a szívesen látott társaság. Eelköszön tőkben sem volt hiány : a házi gazda az értekezlet elnökére, az elnök a házi gazdára, esperes ur a jó házi asszonyra ürített poharat. Ha több haszna nem volna is a lelkészi értekezletnek mint az, hogy itt a lelkészeknek alkalmuk nyílik egymással időnként találkozni: ez is igen sokat érne. Pedig ezen kiviil mennyi haszna lenne önmagunkra is, egyházunkra is ! Miért nincs hát ez nálunk (a csurgói körben) és egyébbütt is mindenütt ? ! Máté Lajos. Ttárcza. Pünkösd ünnepén. Meddő harczát a lomha őselem Időtlen bár, — hiába harczolá; Setétség ült a mélységnek színén, Midőn az Urnák lelke szállt alá S szellem szárnya, amerre átsuhant, Nyomán fény gyűlt a köd-világ felett, Sugár csókját tenyésztve szórta szét Az uj világra áldott napkelet. Igen! Te voltál Isten lelke, Te A nagy teremtő „légyen“ szózata; Örök homályt elűző fénysugár; Csodás szavad világot alkota. S mikor sötét lett, — újra elborult, ♦A lélek, szellem egyre sülyedett, — Égő bokorra szálltál újra le Hirdetve Istent, törvényt, életet . . . Csodás fénytől körül sugározva, Zűgó szélvésznek zendülésében Nagy hirtelen betöltéd a házat, — Apostolok, hol vártak rád híven. Tüzes nyelvek, kettős tüzes’nyelvek! — Te véled jöttek égi szárnyon, Hogy megajzván az apostolok ajkát: A lelkünk legyen te véled rokon!
