Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-21 / 21. szám

333 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 334 hét. Erre az esperesi tervezet néhány esetben nem volt tekintettel. 3. Figyelembe veendő a társuló egyházaknak egy­mástól való távolsága. E szempont igazolásra nem szo­rul. Es az ajánlott tervezetben keresztül is van vive úgy, hogy a körülményekhez képest jobban nem lehet. 4. Legnagyobb súlyt fektetnék arra, hogy egy­­egy lelkésznek sok egyházat ne adjunk ; csak annyit, a mennyit az eddiginél nagyobb szorgalommal és buzgó­­sággal jól gondozhat. Ehhez pedig nagyon elég két anyaegyháznak társítása. így minden nagy ünnepen mindkét egyházbnn ki lehetne szolgáltatni az úrvacso­rát : első napon a székhelyen, második napon a csatolt egyházban. A leány-egyházak még igy is szenvednének némi rövidséget. De a rendesebb egyházkormányzat ked­véért is szükséges ez, mert nagyon elég egy lelkésznek két egyházat adminisztrálni. Esperes ur azonban ezt nem találta nagyon fontosnak és épen ezért nagyon sok egyházat csoportosított egy-egy lelkész gondozása alá. Ez a tervezet különben úgy látszik a legvégső szük­ségre készült, a mennyiben egyházmegyénk 63 anya- és 2 misszió-egyházából 33 anya- és 2 misszió egyházat csinált. Én ezen végső szükségre nem készítenék ter­vezetet, mert ez emberi számítás szerint is alig fog be­következni. E helyett készítettem — az említett szempontok tekintetbevételével — egy másik csoportositási terveze­tet, mely szerint 63 anya- és 2 misszió egyházból lenne 47 anya- és 1 misszió egyház. Egy lelkész gondozása alá nem csoportosítottam többet 1 anyaegyháznál. De még ezen tervezetbeli csoportosításokat is kevesbíteném, ha nagy szükség nem kényszerítene rá. Ezek után legyen szabad még egy inditványszerü éleményt rnegkocz káztatni az egyházak csoportosítását, illetőleg. Nevezetesen : A tervezetemben előforduló csoportosítások ne véglegesen eszközöltessenek, hanem csak 5, vagy 10 évre. Ez időre a társulás módozatait, a társuló egyházak közti szerződés szabályozná. IS ha a csatolt egyházban a lelkészi fizetésből marad még valami felesleg a tár­sulás kötelezettségeinek teljesítése után, az tőkésittes­­sék 5 vagy 10 év végéig. Aztán pedig kamatai a lel­készi fizetés javitásá>a, vagy a hívek azon terheinek könnyítésére fordittassanak, melyek a lelkészi hivatal fön­­tartása miatt nehezülnek vállaikra. így a társulás 5, vagy 10 év alatt esetleg erőt nyer az egyház és talán jobbnak látja, ha saját, külön lelkésze van, vagy pe­dig bele szokva a társulásba, továbbra is (ekkor már véglegesen) társul a másik egyházhoz. Én ezt a csoportositási módozatot vélem jónak arra nézve, hogy a jelenlegi helyzet némileg is szanál­­tassék. Hiszem, hogy egy évtized alatt ez a forduló­ponthoz jutott, zavarosan mozgalmas egyházi élet és helyzet határozott irányú megállapodáshoz, jut, a mikor sokkal könnyebb lesz e tekintetben is helyes és üdvös intézkedéseket tenni. Az előadónak ezen érdeklődéssel végig hallgatott megjegyzései után elvben, de csakis elvben hozzájárult értekezlet az egyházak ajánlott csoportotitásához; a gya­korlatban való kivitelt azonban a legvégső szükség ese­tére kívánja fentartani. Egyelőre megelégszik azzal, ha a betegség, elhalálozás vagy más ok miatt vezető nélkül levő gyülekezetei ideiglenesen, de kötelességszerüen az a lelkész gondozza, a kihez a tervezet szerint beosztatott. A fiók egyházak és szórványok beosztására vonat­kozólag is terjesztett elő nt. esperes ur egy javaslatot. Ezt az értekezlet teljes egészében helyeselte és elfogadta. Még egy indítványa volt esperes urnák, az t. i. hogy a segéd- és helyettes-lelkészek felett való rendel­kezés az egyházkerület leje : főtiszt, püspök ur kezébe tétessék át; ez által talán segítve lenne a mostani szo­rult helyzeten. Nt. Peti L. elnök ur felszólalása után, ki mint prot. ember, elvből ellensége a centralizáció­nak, ezen indítvány szótöbbséggel elvettetett s igy nem is megy az egyházmegyei közgyűlés elé. Végezetre némely bizalmasabb természetű ügyek képezték megbeszélés tárgyát, melyek után az értekez­let berekesztetett. A mire ott nem jutott idő, előkerült ebéd alatt, melyet a legjobb hangulatban költött el a szívesen lá­tott társaság. Eelköszön tőkben sem volt hiány : a házi gazda az értekezlet elnökére, az elnök a házi gazdára, esperes ur a jó házi asszonyra ürített poharat. Ha több haszna nem volna is a lelkészi értekez­letnek mint az, hogy itt a lelkészeknek alkalmuk nyílik egymással időnként találkozni: ez is igen sokat érne. Pedig ezen kiviil mennyi haszna lenne önmagunkra is, egyházunkra is ! Miért nincs hát ez nálunk (a csurgói körben) és egyébbütt is mindenütt ? ! Máté Lajos. Ttárcza. Pünkösd ünnepén. Meddő harczát a lomha őselem Időtlen bár, — hiába harczolá; Setétség ült a mélységnek színén, Midőn az Urnák lelke szállt alá S szellem szárnya, amerre átsuhant, Nyomán fény gyűlt a köd-világ felett, Sugár csókját tenyésztve szórta szét Az uj világra áldott napkelet. Igen! Te voltál Isten lelke, Te A nagy teremtő „légyen“ szózata; Örök homályt elűző fénysugár; Csodás szavad világot alkota. S mikor sötét lett, — újra elborult, ♦A lélek, szellem egyre sülyedett, — Égő bokorra szálltál újra le Hirdetve Istent, törvényt, életet . . . Csodás fénytől körül sugározva, Zűgó szélvésznek zendülésében Nagy hirtelen betöltéd a házat, — Apostolok, hol vártak rád híven. Tüzes nyelvek, kettős tüzes’nyelvek! — Te véled jöttek égi szárnyon, Hogy megajzván az apostolok ajkát: A lelkünk legyen te véled rokon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom