Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-21 / 21. szám
327 DUNÁNTÚLI PROTESTANT LAP 328 fejlesztheti elméleti és gyakorlati szakképzettségét. Vájjon melyik lehet a szakképzettebb tanító? A körlelkész évenként, mikor meglátogat 4 — 5 iskolát iskolában tölt mondjuk 8—10 napot, 10 év alatt 80 — 100 napot. A tani tó 10 év alatt, 8 hónapot, tehát a legrövidebb iskolai évet véve alapul, iskolában tölt el, legkevesebb 2000 napot. Vájjon melyiknek van több ideje, több alkalma a kötelességet nem is számítva, gyakorlatilag is igazán szakképzett tanítóvá lenni?! A konfirmációi oktatásban működő lelkészek, ne feledjük el, hogy elemi iskolát bevégzett növendékekkel foglalkoznak. Már pedig nagy különbség van a 6 éves (újonc) kis tudatlanság nevelése és tanítása, meg a 6 éven át tanított 12 éve3 gyermek tanítása között. A ki csak konfirmációi oktatást végez, bizony-bizony halvány fogalmat se szerez arról, hogyan kell átplántálni az „ i“ képét vagy az „I“ fórjai mát a gyermek észbeli gyengeségébe. Á „Nt. Lapja“ ellen tett kifogásra nem reflektálok. Azt azonban a leghatározottabban tagadom, hogy a tanítók kizárólag abból merítenék a szakképzettségük fejlesztéséhez megkivántató ismereteket. Csak annyit említek fel : elég sok, tartalmas és jól szerkesztett tanügyi lapunk van. Elismerem egyházi és iskolai lapjaink magas színvonalát, de mégis megjegyzem, hogy népisk. szakcikkek dolgában egyh. jellegű lapjaink, a kizárólag szaklapoknál tartalmasabbak volnának, az egy kissé túlzás. „Magy. Paedagogia,“ ,,Magy. Tanítóképző,“ „Népnevelők Lapja,“ „Néptanító,“ „Nemzeti Iskola“ stb., melyeknek hasábjain nem kisebb paedagogusokkal találkozunk mint Dr. Kiss Áron, Péterfy Sándor, Dr. Goőz, Dr. Kerékgyártó, Halász F. s a kiket előre kellett volna említenem Dr. Heinrich G., Dr. Alexander R, Dr. Verédy Károly, — oly tekintélyes és tartalmas szaklapok, hogy azokból bárki is élvezettel és haszonnal meríthet, ha egyébként egyetemi képzettségű is. A tanfelügyeló'kre emelt vád, mely az exképviselőségben és végzett földesuraságban nyilvánul, he’yre igazításra szorul, mert az újabb időben majdnem kizárólag szakképzett egyének neveztettek ki. De a magyar tanfelügyelői kar, a régi gárdában is, oly kiváló egyénekkel rendelkezik, a kiket csak elismerés illethet. Én is azt mondom, hogy jusson eszünkbe : „sokan vannak a hivatalosak, kevesen a választottak !“ Tudom, hogy nem minden tanító szakképzett, van a ki elmarad a kortól, mert nem képezi magát, de ez is olyan kivétel, mint a lelkészek között az igazán szakképzett gyak. tanító azzal a külömb^éggel, hogy mig amaz megrovást érdemel, addig ez elismerésre méltó; de a kivételekből következtetést vonni az egészre s azt általános szabályigá tenni — nem helyes dolog, Majd ha theologus és káplántanitó is fordíthat annyi időt paedagogiai tanulmányaira, mint a tanitójelölt. illetőleg segédtanító, majd ha a lelkészek is annyi időt tölt hetnek az iskola levegőjében, mint a tanitók, mert részt vesznek a tanításban, elfogom ismerni minden utángondolat nélkül azt, hogy a lelkész külömb szakember a tanügy terén a tanítónál. Addig azonban bármely tisztelettel adózom lelkészeink magas műveltsége, intelligenciája, tudományos képzettsége iránt, megmaradok meggyőződésem mellett. 2. Rövid észrevételt kockáztatok ama felszólalásokra, melyek tanítóktól származván, a lelkészeket elméletileg és gyakorlatilag szakképzett paedagogusoknak tudják s az ellenkező nézetet elfogultságnak hiszik. Karlársaink egy jó része régóta küzd azért, hogy mint tanitók bevonulhassanak az egyh. alkotmány sáncaiba minden vonalon, de mindig azzal az indokolással, hogy erre a tanügynek van első sorban szüksége, szakképzettségüket akarják ott érvényesíteni. Ha a lelkészek elméletileg és gyakorlatilag szakképzett tanitók, kérdem szeretettel, mi szükség van akkor a mi szakképzettségünkre a kerületen, konventen, zsinaton? Olvassák el kérem az egyh. törvény 447,450 §§-it melyek — elég sajnos némely egyházmegyében még ma se érvényesültek, vegyenek tudomást a kerületek tanügyi admiuisztrációjáról s meggyőződnek arról, hogy a tanítókat általában, a lelékszeknél legalább is szakképzettebb tanítóknak tekintik mindnyájunknak bölcs és körültekintő főhatóságai. A tanító első helye az iskola s a tanügyi szakbizottság asztala. A tanítói állás belső és külső tekintélyét kell emelnünk az által, hogy az iskola-ügyet, annak igazgatását bizalomkeltő s eredményt feltüntető munkásságunk folytán, egyházunk bízza reánk, az az, az iskolák igazgatása s vezetése teljesen a tanitók kezébe legyen letéve. Inkább vagyok én az iskolában, ebben a kis államban az első, a fő, mint a kerületen, konventen, zsinaton hamupipőke, az utolsó, annyival is inkább, mert a legégetőbb kérdésünk az 1893. évi XXVI. t.-c. megalkotásában az egész or.-zág fóruma elé utaltatott. A tanitók tanügyi érvényesüléséről pedig mind addig szó se lehet, mig a tanitók saját állásukat olyannak mérlegelik, melyre más tudományos készültséget igénylő pályára való előkészület mellett — esetleg szórakozásból is — könnyen ellehet készülni. Az egyház, a társadalom, a haza annak örül, ha a tanító hivatása terén lüuik ki. Ez emeli a tanító tekintélyét úgy felfelé, mint kifelé s a mi tő : hiába mondja akárki, hogy a lelkészek a tanítóknál szakképzettebb paedagogusok, mert a jól nevelt és értelmes nép élete ma gával hordja aunak a felfogásnak alapos cáfolatát. 3. Azt mondja V -s. a szerkesztő úrhoz Írott levelében, hogy „minden hasonlat sántít.“ Ha ezt úgy érti, hogy saját hasonlatára is vonatkozik, igaza van. Megjegyzem azonban, hogy mig ő nagyon is sánta hasonlataival felette túl lőtt a célon, addig az enyém a cél felé haladva, a jelen cikk e’si részében, minden tárgyilagosan itélőr. meggyőzhetett nem csak a cél, hanem a felfogás helyes voltától is. Nem mondtam én se, hogy a lelkészek nem értenek az iskolához annyit, a mennyire nekik szükségük vau, de hogy a tanítóknál különb szakemberek volnának a tanügy terén, azt ma sem ismerhetem el ! 4. Hátra van még Bállá Endre ur támadása, melynek éle a reform, tanitók összessége, illetőleg az én szerénységem ellen irányul. Oly megdöbbentő képet festeni a hazai ev. ref. tanítókról általában, — nincs jogom tapasztalatait kétségbe vonni — 4 tanítónak a gyengeségeiért annyira elitélni az egész tanítói testületet, illetve annak legnagyobb részét, legalább is kíméletlen túlzás. Egyéb
