Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-14 / 20. szám

317 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 318 rintot, mit e cimen a szegény jelöltek fizettek, az ál­államkincstár valóban meg sem érezi. — Becsben ápr. 23-án D. v. Zimmermann 32 katholiku-it vett át az ág. ev. egyház kebelébe, konfirmá­­czió, fogadás és az úri szent vacsora által. Teplitzben ismét 39, Turnban pedig 50 személy lépett át a protestantizmusra. Turnban már, mivel 100-an vannak, mégis kezdték a gyülekezetté alakulást. Az evang. templom számára 6 egyén 12000 írtért fundust vásárolt. Ajándékul kaptak 10,000 téglát; továbbá 8 an 500—500 kcroüát ajnlottak fel. — Csehországban, Brüx-ben is, a hol az ev. gyüle kezet je'enleg körülbelül 900 lelket számlál, igen élénk az evangeliomi mozgalom. Márczius közepe óta oly nagy számban sereglenek az evangéliomi istenitiszteletre, hogy a gyülekezet most már minden vasárnap tart istentiszte­letet, holott eddig évenként csak húszszor tartott. Az isteni­tiszteletek számának megszaporitása mellett is annyira túl­tömött a templom, hogy a nyitott ajtók mellett az elő­csarnokban is álldogálnak áhitatos hallgatók. Eddig tény­leg 69-en tértek át; igen örvendetes, hogy ezek mind mély és meleg érdeklődést tanúsítanak az evangélikus ügy iránt. Vannak uj jelentkezések is, a falukról is. A nők is nagy érdeklődést mutatnak. — A házassági eskü kérdéséhez. E b. lap 19. számában Mező Lajos „Vélemények“ c. cikke utó­részében az „u. n. polgári házasok esketésének eltörlé­sét“ úiditványozza. „Miért esketünk — úgymond - midőn igen gyakran hamis esküt fogadunk el.“ „Kér­dem : miért kell esküdni azoknak, a kik nem szeretik egymást.“ Értesülésem szerint több lelkész is aggódik, hogy egyik-másik esetben hamis esküt fogad el. Sokan megütköznek a régi eskü forma ama, csakugyan kifo­gás alá eshető szavaiban : „szeretem, szeretetből vettem (vagy veszem) hozzám feleségül.“ (Ugyanaz az eset a nő megfelelő szavainál). En azt hiszem, hogy a fönt említett megütközést s az általa okozott aggodalmat igen könnyen meglehet szüntetni, illetve ki lehet ke­rülni. S Mező Lajos s a vele egyetértőbe véleménye megváltozhatik, ha nem ragaszkodunk betű szerint a régi esküforma fent idézett szavaihoz. S ugyan ki kény­szeríti e ragaszkodásra a lelkészeket. En a polgári há­zasság behozatala óta igy adom elő az esküforma kér­déses részét. : „Esküszöm . . . hogy törvényes házas­társamat, a ki kezemen van (a kinek kezén vagyok, vagy kezét fogom) mint házastársamat szeretni jogom egész életemben stb. A házassági eskü éppen arra való, hogy a házastársakat megtartsa az egymás iránti szeretetben. Az eskü emléke folyton figyelmeztesse őket a köteles­ségre, melyet e szavakban fogadtak: „szeretni fogom.“ Ezt meg is magyarázhatjuk az esketés előtti beszédben, meg a farsangi prédikációkban. Es megmagyarázhatjuk a hirdetési idő heteiben, midőn a régi szokás szerint a vőlegényt az esti órákban (mikor rá ér) a menvasz­­szonyt pedig reggeli időben, köznapon, vagy vasárnap d. u. a vallás igazságaira, a kér. kötelességekre oktat­juk; az imádságokat elkérdezzük, illetve velük megta­­nultatjuk. A föntiekben megadtam s még egyszer ösz­szefoglalom feleletemet Mező Lajos azon kérdésére: „Miért kell esküdni azoknak, a kik nem szeretik egy­mást ?“ Azért, hogy maguk és mások, főkép az Ur előtt nyilvánítsák, hogy ha ez óráig nem szerették is egy­mást; ha vagyoni, testi, szóval bármi külső érdekből léptek is házasságra: esküjük óta kötelességöknek tar­­tandják az egymás iránti szeretet. Az eskü után, hogy annak fontosságát kiemeljem, figyelmeztetem őket, hogy csak úgy lesznek boldogok, ha azt az esküt megtar­­tandják. Végül mint a Jézus Krisztus hiv. szolgája, nemcsak törvényes, de hitestársaknak is nyilvánítom őket röviden áldást kérvén reájok. Ezután következik a szokott imádkozás. Magyar-Lad. Horváth Imre, lel­­késztanitó. — Megrendítő eset történt április 28-án Alsó- Hahóton, Zalamegyében. Adorján Ferencz fiatal legény egyike volt a n.-kanizsai missiói egyház legbuzgóbb hívei­nek. Nem csak a nagyobb ünnepek, de közvasárnarok alkalmával is bejött a távolból, hogy Isten iránti háláját az ősei által is gyakorolt reform, egyház szertartásai sze­rint mutassa be. Az 1899. év elején azonban nagy vál­tozás történt Adorján lelki világában. Egy napon két hahóti polgár kíséretében jelent meg a reform, miss, lel­kész előtt és remegő hangon jelentette ki, hogy a róm. kath. vallásra tér át. Adorján viselkedése tétovázó tekin­­tekiutete elárulta, hogy nagy^ lelki küzdelmet áll ki. Később a missiói lolkésznek négy szem között azután töredelmesen elbeszélte áttérésének okát. A múlt év vé­gén a keszthelyi apátság nehány száz holdnyú alsó-hahóti birtokát bérbe vette Adorján. Dunst apát az érintkezés alkalmával megtudta, hogy bérlője reform, vallásu, azon­nal megfogamzott tehát agyában a gondolat, hogy Ador­jánt áttériti. Hogy czélját elérje, a bérletnél koncessiokat tett, sőt atyailag Adorjánnak feleséget is ajánló t, Rupp János korpavári földbirtokos Lányát. Adorján mindkét ajánlatot hálásan fogadta. A jő vő szép reményei s tán némileg a szerelem mámorban ringatták lelkét. A múltat feledve, teljesen a jelen s jövő lebegett szeme előtt s daczára a reform, lelkész figyelmeztetésének, intésének, elhagyta a reform, vallást, utóbb már azzal indokolva, hogy jegyese különben nem esküszik meg vele. Alig néhány hónap telt el azóta, de Adorján Ferencznek, mint hozzátartozói mondják, soha nem volt nyugalma. A jó­kedvű, szorgalmas, törekvő fiatal ember izgatott, nyug­talan, egyenetlenkedővé lett. Atyját Adorján Mihály jómódú polgárembert is végtelenül bántotta fiának hithagyása és a miatt igen gyakrau tett neki szemrehányásokat. Április 28-án reggel is hitehagyottnak nevezte Adorján fiát, a mire az oly haragra lobbant, hogy atyjára botot emelt. Adorján Mihály pedig fegyverhez nyúlt és egész közelről fiára lőtt kétszer az egyik golyó szivét a másik fejét és szivét roncsolta szét. Adorján Mihály ezután meg­mosta kezeit, felöltötte kabátját, bejött Nagy-Kanizsára s a bíróság előtt könnyezve beszélte el a megrendítő esetet. Adorján Mihály egyházas-rádóczi származású értelmes 57 éves vallásos érzelmű polgár ember, most mint gyermek­­gyilkos a n.-kanizsai törvényszék börtönében várja bünte­tését. E szomorú eset intő tanúságul szolgálhat arra nézve

Next

/
Oldalképek
Tartalom